EREDETI?
Igaza van Kanye West-nek? Tényleg túl nagy hangsúlyt fektetünk az eredetiségre?
Kanye West szerint „kevesebbet kellene aggódnunk azon, hogy ki egy-egy ötlet tulajdonosa”. Tweetje, amelyben ezt kifejtette, megosztotta a twitterezőket. Nézzük meg, mi szól az állítás mellett, és mi szól ellene.
Az eredetiséggel kapcsolatos viták nem ismeretlenek a művészvilág számára, de Kanye West múlt heti tweetje újra napirendre vette a témát. Íme a vitát keltő bejegyzés:
https://twitter.com/kanyewest/status/986647008176881664
A kijelentései azonnal heves érzéseket váltottak ki a kommentelőkből. Néhányan leírták, milyen az, amikor valaki ingyen felhasználja a munkájukat, és hangsúlyozták a szerzői jogok fontosságát. Mások a kreativitás és az eredetiség közti különbséget vitatták meg, még mások pedig kiemelték, hogy Kanye tagadhatatlanul egyedi, annak ellenére, hogy néha kölcsönöz mintákat a popkultúra nagyjaitól.
A kreatív folyamatnak szerves része egymás kölcsönös inspirálása, formálása. Ha túl nagy hangsúlyt fektetünk a szerzői jogokra, nem vesszük figyelembe ezt a tényt. A vágy azonban, hogy újat, eredetit alkossunk, szintén viheti előre a kreatív folyamatokat. Jó példa erre a divatipar. Ahogy Oscar Wilde mondta: „A divat a rondaság egy formája, mely oly elviselhetetlen, hogy hathavonta meg kell újítanunk.” Tehát az eredetiség egyszerre tudja hátráltatni, de előre is vinni a művészetet.
Fontos, hogy a művészetet ne az anyagiaktól való függés vagy a másik művésszel való rivalizálás határozza meg, egy feltörekvő művész azonban akarva-akaratlanul is kénytelen az anyagiakra támaszkodni, karrierje akár a szerzői jogdíjaktól is függhet.
Azok a művészek, akik nem támogatják a szerzői jogokat, sokszor kiváltságos helyzetben vannak. Nem biztos, hogy Kanye ugyanilyen állásponton lenne akkor, ha a debütáló albumát felhasználta volna egy akkoriban nála híresebb kortárs művész. Az pedig sokszor tényleg felháborító, ahogy az olyan multicégek, mint a Zara vagy az amerikai Nasty Gal áll hozzá a feltörekvő művészek munkáihoz. Ezeknek a cégeknek ugyanis megvan az anyagi háttere és a jogilag hozzáértő csapata ahhoz, hogy könnyedén elhárítsa a felelősséget, és következmények nélkül használja fel kevésbé ismert művészek munkáit. A Nasty Gal egyszer így válaszolt, amikor másolással vádolták őket: „Bocsásd meg nekünk, hogy még sosem hallottunk rólad.” Pedig éppen ezek a multik lennének azok, akiknek nem lenne megterhelő jogdíjat fizetni feltörekvő művészeknek.
Ugyanakkor egymás ötleteinek felhasználása és továbbfejlesztése a posztmodern egyik fő sajátossága. Mások munkáinak feldolgozása sokszor képes plusz jelentésréteget adni egy alkotásnak. Magyar viszonylatokban Esterházy Péter munkásságára nagyon jellemző például a hivatkozás nélküli intertextualizáció. Az ő nézete ugyanis az, hogy a szöveg, mint olyan, egy közös és végtelen tudásnak a része, melyet minden egyes hozzáadott mű gyarapít, és együtt tudják csak leírni a világ igazságait. Ehhez azonban feltétel a művészek közti egyenrangúság.
Összességében fontos különbséget tenni inspiráció, felhasználás és konkrét másolás között. Gondoskodni a szerzői jogokról az innovatív ötletek kiteljesedése érdekében a kreatív ipar egyik legfontosabb erénye. Ugyanakkor igaza van Kanye-nak abban, hogy nem szabad túlzottan rágörcsölni a témára, fontos, hogy az anyagiak ne befolyásolják a kreativitást.
(Forrás: Dazed)
