Horizont-tágító, komfortzónából kimozdító zenék várnak felfedezésre idén is a már világhírnévre szert tett UH Festen
Az elmúlt évek hagyományát folytatva az egy héten át Budapest különböző helyszíneit bejáró UH Fest idén is a Trafóban indul, és a fesztivál zárónapja is a Trafóban veszi kezdetét. A nyitókoncertet a női előadók és a berlini underground fémjelezték, a zárónapot pedig ütőhangszeres elektronika, klasszikus- és zajzenei határvidékeken barangolás és ambient jellemzik leginkább.
Az UH Festet 17 éve vezérli a kalandvágy, 2001 óta hét fesztivál és számos egyszeri koncert alkalmával több mint 40 ország 450 zenészét léptették már fel. Alapelvük, hogy a programok összeállításakor átlépjék a szorosan vett műfaji határokat, és eltérő stílusú és hangvételű előadókat állítsanak egymás mellé.
Az október 1-jei nyitóeseményen az idén húszéves Monika Enterprise kiadó alapítója és négy művésze, azaz Gudrun Gut, Danielle De Picciotto, Barbara Morgenstern és Sonae léptek fel Monika Werkstatt formációjukkal. Másfél órás műsorukban előbb külön-külön is szólóztak, majd együtt játszottak. A koncert másnapján egy nyilvános beszélgetésen vettek részt, szintén az UH Fest részeként. A koncertet a svéd hangművész Ellen Arkbro tiszta hangolású zenéje nyitotta. Arkbro a fiatal generáció egyik feltörekvő előadója, aki többek között La Monte Young és Marc Sabat tanítványaként mélyedhetett el a különféle hangolások rejtelmeiben.
Az október 7-ei esten négy eltérő zenei világot képviselő zenész lép fel. Az olasz minimalista ütőhangszeres Andrea Belfi, a koreai improvizációs csellista Okkyung Lee, a kanadai ambient szcéna meghatározó alakja Kara-Lis Coverdale, illetve a kultikus olasz duó, a My Cat Is An Alien invitálnak sokszínű zenei utazásra. Utóbbi formáció kísérleti-intermediális-audiovizuális egyvelegeket hoz létre, pszichedelikus és sámánisztikus zenéjüket kísérleti filmes költeményeikkel együtt prezentálják.
Az olasz Andrea Belfi ütőhangszereken és elektronikán játszik hipnotikus, lassan kibomló zenét, minimális eszközökkel teremtve a hallgatót megbabonázó tereket, textúrákat. Az elektronikus és az elektro-akusztikus zene, a minimalizmus, az ambient és az improvizáció közti határvonalon mozog; olykor finoman, de annál hatásosabban a dalforma emlékei is felsejlenek darabjaiban. A punk bűvöletében töltött tinikorából megmaradt a törekvés arra, hogy zenéje ne csak az agyra, hanem a testre is hasson. Olyanokkal zenél együtt, mint Nils Frahm, David Grubbs, BJ Nilsen, Machinefabrik; lemezeit többek között a Miasmah, a Room40, az Entr’acte és a Float jelentette meg.
https://www.youtube.com/watch?v=GCNhBy-hhNc
Okkyung Lee csellista több, közeli és távoli zenei világ határán áll: a nyers zaj, az érzékeny improvizáció, a nyugati kortárs és klasszikus zene, a koreai hagyományos és populáris zene egyaránt hatott rá. Dél-Koreában született, a Berklee-n tanult, New Yorkban a downtown színtérhez csatlakozott: első albumát a Tzadik adta ki. Legutóbbi szólólemezét (Ghil, Mego / Ideologic Organ) Lasse Marhaug rögzítette egy használt kazettás magnóra, Együttműködői listája tekintélyes és sokszínű: Laurie Anderson, Kim Gordon, Jenny Hval, Jim O’Rourke, John Zorn, Mark Fell, Wadada Leo Smith, Bill Orcutt, Christian Marclay, Evan Parker, C Spencer Yeh, Steve Beresford és sokan mások.
Kara-Lis Coverdale zenéje úgy éteri, hogy közben kérkedik műviségével; úgy játékos, hogy közben „kódolt realizmusról és virtuális transzfigurációról” szól. Olyan hangokkal dolgozik, amelyeket arra hoztak létre, hogy valódi kórusok hangját utánozzák, vagy orgonát, fuvolát, zongorát, csengettyűket – de nála e hangok másodlagos szerepüket levetkőzve saját jogú kifejezőeszközökké szeretnének lenni, a szépségre törnek. Ez még akkor is megható, ha közben digitális effektek térítik el őket, és persze a helyzet iróniáját, a valóság idézőjelbe kerülését és a gyökértelenség idegenségét sem tudják felszámolni. Kara-Lis Coverdale klasszikus zenét tanult, civilben templomi orgonista és kórusvezető; közreműködött Tim Hecker Virgins című albumán is.
A My Cat Is An Alien egy észak-olasz testvérpár, Maurizio és Robert Opalio kísérleti-intermediális-audiovizuális duója, amely élőben változatos és gyakran egyedileg épített (vagy használt) hangszerekkel ötvözi a pszichedelikus és „földönkívüli” sámánisztikus zenét vetített kísérleti filmkölteményekkel. A duó afféle kívülálló kultuszzenekarnak számít, több mint kétszáz lemezen szerepeltek, számos kollaborációjuk volt mind zenei, mind képzőművészeti téren, többek között Thurston Moore-ral, Keiji Hainóval, Jim O’Rourke-kal, Mats Gustafssonnal, vagy éppen a Trafóban ezen az estén szintén fellépő Okkyung Lee-vel. 2017-ben ők nyitották meg Xavier Veilhan installációját, illetve zenei stúdióját a Christian Marclay és Lionel Bovier által kurált francia pavilonban az 57. Velencei Biennálén.
My Cat Is An Alien (IT), Andrea Belfi (IT), Okkyung Lee (KR), Kara-Lis Coverdale (CA)
2017.10.07. (szombat) 19.00
Trafó Kortárs Művészetek Háza
