Határország sikerének nyomában – Ajánló: Alice in Borderland
Az Alice in Borderland (Alice Határországban) sorozat már az első évadával is rekordokat döntött, a decemberben debütáló második évad azonban felülmúlta a korábbi számokat. A sorozat sikere kétségkívül beleillik az ázsiai sorozatok egyre nagyobb mértékű térhódításába a Netflix platformján, valamint a battle royale történetek népszerűségi hullámába is. A Haro Aso mangáján (Imawa no Kuni no Alice) alapuló sorozat animés előzménye mindössze három epizódot élt meg, szemben az élőszereplős adaptációval, amely az egekbe repítette a történetet. De miért is tud ennyire népszerű lenni a sorozat?
A 2022 decemberének végén érkező második évad a legtöbbet nézett nem angol nyelvű sorozat lett a Netflix platformján kevesebb, mint egy héttel az új évad premierjét követően, saját első évadát taszítva a második helyre. A bemutatást követő négy napban 90 országban, köztük Japánban, az Egyesült Államokban, Hong-Kongban és Magyarországon is felkerült a streaming szolgáltató sorozatainak top 10-es listájára. Az első hét streameléseit tekintve a hasonló gyökerekből táplálkozó, dél-koreai Squid Game rekordját is megdöntötte az új évad, amely körülbelül 80 millió streamelt órát számlált, míg előbbi 63 milliót.
A történetben a Határországba való átkerülés már a legelső részben megtörténik, amikor a mindig forgalmas Shibuya kereszteződés Tokyo központjában a nappali égbolton megjelenő tűzijátékok megjelenése után teljesen kihalttá válik. Ezt követően kezdetét veszi a játékok sora. A tét a játékosok számára nem kevesebb, mint az élet, valamint a saját világukba való visszatérés – vagy annak reménye.
A történet középpontjában egy középiskolás srác, Ryōhei Arisu (Yamazaki Kento) áll, aki sokkal motiváltabb a videojátékaiban, mint a való életben. Arisu nem kimondottan erős, vagy ügyes, ránézésre teljesen átlagos játékos. Legnagyobb erőssége, hogy jól ismeri és átlátja a videojátékok felépítését, ez pedig éles meglátásokkal és jó megfigyelőképességgel vértezi fel. Jó stratégiai képességei mellett a csapatban való gondolkodás az, ami végtére is az első évadban megismert és összekovácsolódott csapat élére emeli az új évadban.
A cselekmény egyik fő mozgatórugója az életben maradásért folytatott küzdelem mellett a válaszok keresése és a való életbe való visszatérés. A battle royale felépítés és a mentálisan, fizikailag és érzelmileg megterhelő küzdelmek a történetet az élet értékére hegyezik ki, az állandósulni látszó, új, alternatív világban. Az első évadban megismerkedtünk a vízumos rendszerrel, melynek értelmében, ha a játékosok nem vesznek részt néhány naponta új játékokban, egyszerűen agyonlövik őket. Arisu hamar elveszíti legjobb barátait egy játék során, ami visszatekintve is az egész sorozat egyik legnehezebben megemészthető eseménye, hiszen a tragédiát árulás és meghasonlás övezi egy vis maior helyzetben, amit szinte lehetetlen feloldani.
Több erős női karakter is megjelenik a főbb szereplők között, úgy mint Kuina, Ann vagy Heiya, akiket a rajongótábor is szüntelenül méltat, csakúgy, mint a rejtélyes, gyors észjárású közönségkedvenccé vált Chishiyát (Murakami Nijiro). A történet telis-tele van rejtett jelekkel és összefüggésekkel, ami a szereplőkkel szemléltethető a legkönnyebben, hiszen a fontos inspirációként szolgáló Alíz csodaországban mese megannyi karakterének megfelelője megtalálható a történetben; az Alice kiejtése japánul Arisu, de megtalálhatjuk a sejtelmesen mosolygó lila macskát (Cheshire cat), a fehér nyulat (az Usagi jelentése japánul nyúl), valamint a szív királynőt és a bolond kalapost is a történetben.
A második évadban a csapat szétválása során megismerkedünk az egyes szereplők erősségeivel, valamint előtörténetükkel. Ez leginkább a szőke, kapucnis rejtélyként tevékenykedő Chishiya karakterénél érhető tetten, akinek arroganciája a történet előrehaladtával egyre inkább tűnik megingathatatlan magabiztosságnak, amely akkor sem rendül meg, amikor a karakter épp késhegyen táncol.
A játékok rendszere alapvetően nem változott, a francia kártyák száma és színe határozza meg az egyes játékok jellegét és nehézségi szintjét, amelyeket a játékosoknak teljesíteni kell. A treff által jelölt játékokat csapatmunkával, a káró játékokat intelligenciával és stratégiával, a pikk játékokat fizikai erővel és kitartással lehet megnyerni. A kőr játékok egy kicsit máshogy épülnek fel, ezek ugyanis pszichológiailag és érzelmileg terhelik a játékosokat. Bár ez a felosztás megmaradt, az új évad a játékok új szintjét is jelzi, mivel ekkorra már csak a figurás lapok maradtak a francia kártyapakliból, melyek kapcsán egész korán felmerül, hogy a lapok mögött álló játékmesterek legyőzésével újabb fordulópontnak, vagy esetleg a játékok végének kell következnie. A korábbi, vízumos rendszer ekkorra átalakul és a játékok között sem egyértelmű a túlélés, hiszen a résztvevők szabályismertetés és figyelmeztetés nélkül találják magukat tömegmészárlásokban. Az állítólag olyan drága emberélet, mintha mit sem érne, amint megszámlálhatatlanul sok, névtelen karakter veszti életét a képernyőn. A jóformán legyőzhetetlen ellenfeleknek és a végtelennek tűnő, szabályok nélküli üldözéseknek köszönhetően rengeteg akciójelent tarkítja az új évadot. Ezek közül a leginkább kiemelkedő a pikk királlyal folytatott, rendkívül összetett és akkurátusan megkoreografált, perceken át elhúzódó akciójelenet (2. évad, 7. epizód) melyben szinte az összes főbb szereplő részt vesz.
A sorozat egyik legmaradandóbb alakítását a Kyumát (treff király) megformáló Yamashita Tomohisától láthatjuk. A karakter által megalkotott és vezényelt, csapatjátékot igénylő játék hinti el a legtöbb információt a játékok további kimeneteléről és a sorozat alapvető kérdésfeltevéseiről. A treff király játékának során tudjuk meg, hogy még a játékmesterek sincsenek biztonságban ebben a világban, ezt követően pedig olyan költői kérdésekkel találjuk szemben magunkat, mint „Mi az igazi világ?” vagy „Mi az élet?”. Ahogy a szereplők ezt latolgatják, bekúszik a tudatba annak a lehetősége, hogy az emberek valódi természete a halállal szembenézve látszik igazán és a játékok valójában a legőszintébb párbeszédek, a cselekmény környezetéül szolgáló határország pedig ennek értelmében maga az igazi világ.
A sorozat vizualitása is nagyban hozzájárul a folyamatos feszültséghez. A modern kori Tokió alternatív verziójában játszódó cselekmény környezete minden részben egyre inkább egy biopunk utópiába hajlik. A vizuális effektek meggyőzően tárják elénk az ökoszisztéma folyamatos terjeszkedését, amint a természet elkezdi újra birtokba venni a metropoliszt. Emellett a játékok helyszínei is látványos képkivágásokban és élénk színvilággal fogadják a nézőket, elég csak a kikötő színes konténereire gondolni a korábban említett játékában. A kamera mozgása sokszor egészen kitágítja az egyes jeleneteket övező térérzetet; minden grandiózus, minden tudatos, minden szinte megszólal. A kihalt városképek és a hangos, dinamikus jelenetek egymást váltó kontrasztja ugyancsak hozzájárul a hangulat teremtéshez, csakúgy, mint Yutaka Yamada zeneszerző dallamai, melyek néha egy száz fős kamarazenekar előadásában hallatszanak a háttérben.
A játékok sorának végén – ekkorra már nem meglepő módon – a szív királynő, Mira, játéka áll. Az őt megformáló Naka Riisa arcjátéka hátborzongatóan valóságossá teszi a karaktert és az utolsó jeleneteket. A sorozat az utolsó pillanatig tudatosan építkezik és zavarja össze a nézőt egyre jobban, mígcsak a finálé teljes tébolyában nem találja magát. A katarzis nem marad el, egy végtelenül feszült végjátékot élvezhet, aki az utolsó epizódot nézi, amely a korábbiaknál is jobban megkavarja a lezárás előtt a nézőt. Ez a káosz a folyamatos új impulzusok ellenére lassacskán kipótolja a sorozat során felmerült hiányosságokat és többé-kevésbé helyükre kerülnek a részletek, de megmarad a látottak álomszerű homálya. Az utolsó csavar új válaszokat és új kérdéseket is tartogat magában, melyeket a néző egyéni interpretációra bíztak a készítők.
Az Alice in Borderland sorozat elérhető a Netflix platformján.
