IDEGEN
„Ha nem értik a zenédet, az ugyanolyan rossz érzés, mintha emberként sem értenek meg” – IDEGEN-interjú
Befelé figyelés és a vágy arra, hogy szétfejeld az asztalt – kevesen vagyunk, akikben nem ez a kettősség mozgott a bezárkózás időszaka alatt. Ezt a kettősséget járja körbe az IDEGEN hamarosan érkező új lemeze, amelyről a Törölköző az első ízelítő. Kunics Olivér, a zenekar énekes-basszusgitárosa szerint minden mélységet megjárt a banda a Covid alatt, de szerencsére olyan támogatói közeg vette őket körül, amelynek segítségével letisztultabb formában szólalhatnak meg. De nyugalom, az IDEGEN továbbra sem ad ki rágógumipopot.
Az első dolog, ami eszembe jutott a Törölközőről, hogy az eddigi dalaitokhoz képest váratlanul nyers, fojtott düh van ebben a számban. Ez a hangulat egy meghatározó új szín lesz készülő lemezen?
Örülök, ha új dolgot hallasz ebben a számban, mert ez volt a célunk. Egyelőre azok az emberek, akiknek megmutattuk a teljes lemezünket, mind felfedeztek valami változást a zenekar megszólalásában. A legutóbb kiadott számunkkal, a Csak a szépre című dalunkkal is elsősorban egy letisztultabb formát kerestünk. Hogy mi is elhiggyük és bízzunk abban, hogy elég izgalmas a tartalom, és ne a zenei formát tupírozzuk feleslegesen.
Nem szeretnék olyan zenéket kiadni, amik akár önkéntelenül is „kirekesztőek”, azaz olyan érzetet kelthetnek valakiben, hogy „más ezt biztos érti, de én nem”. Ha nem értik a zenédet, az ugyanolyan rossz érzés, mintha emberként sem értenek meg. De rágógumipopra ne számítson tőlünk senki.
Mennyire szűrődött be a lemez dalaiba a bezártság érzete?
A Covid-időszak alatt minden mélységet megjártunk a zenekarral, és ez két, egymással teljesen ellentétes vágyban manifesztálódott nálunk. Egyrészt a bandában mindenkinek voltak intimebb, befelé figyelő ötletei, de közben meg már nagyon vártuk azt is, hogy bemenjünk a próbaterembe, és széttépjük a húrokat.
Emiatt sokat gondolkodtunk azon, hogy csináljunk-e egy különálló, lírai, csendes lemezt, vagy mutassuk meg inkább a vadabb énünket. Ez az IDEGEN alapdilemmája is, hiszen a közönségünkön is érződik, hogy egy réteg az intimebb dalainkat, egy másik csoport viszont a zúzósabb számainkat kedveli. Én viszont általában egy ilyen döntéshelyzetben nem választok a két opció közül, hanem mindkettőt akarom. Ez érződik végül a lemezen is, mert ott szépen körbeér ez a két ellentétes világ. Nem akartuk szeparálni ezt a két érzetet. A könnyed, akusztikus, már-már Manu Chaót idéző daltól, a zongorás, befelé figyelő számokon keresztül jutunk el vadabb megoldásokig. Ezért is gondolom azt, hogy ez a lemez véletlenszerű lejátszásra rakva értelmezhetetlen.
Viszont, ha valaki végighallgatja a negyven percet, az szerintem egy kerek ívet kap a figyelméért cserébe. Erős koktélt készítettünk.
Megakasztott titeket a leállás a lemezkészítés ideje alatt?
Szerencsére nagyon támogató közegben, a ZAJZAJZAJ stúdiójában dolgozhattunk, ami azért is volt fontos, mert ha nem egy ennyire emberi miliő vesz minket körül, ez az album nem készül el. Többször leutaztunk azzal a céllal, hogy most befejezzük a dalokat, de egyszerűen nem éreztem úgy, hogy készen állnék. Így aztán majdnem egy évet csúsztunk ezzel a lemezzel. De most is tisztán emlékszem a pillanatra, ahogy a felvételek utolsó napján magamat győzködöm, egyben üzenek a jövőbeli énemnek, hogy ez az album nem üres, mindent beletettem, beletettünk. Nagyon büszke vagyok a zenekarra is. Nagyon ritkán hallgatom vissza a számainkat, ha meghallom nyilvános helyen egy dalunkat, az olyan, mintha vízágyúznának.
De ezeket a számokat most nagyon jó hallgatni, annyira odatette magát mindenki a zenekarban. Szeretem ebben a felállásban, hogy az alapötleteimet bedobhatom egy „idegenizátorba”, mert a fiúk mindig meglepnek azzal, hogy mit hoznak ki egy-egy alapgondolatból.
Két embernek volt még nagy szerepe ebben a folyamatban. Beck Zaza rendkívül türelmes volt velünk. Ha ő azt mondja, hogy elég a művészkedésből, nem mi vagyunk a Tame Impala, és tessék megírni azt a pár hiányzó sort a vécén, aztán menjünk a dolgunkra, akkor egy egészen más album született volna. Lázár Dodival, a lemez producerével is ez már a harmadik közös munkánk, köztünk is érezhető a fejlődés, nyitott az ötleteinkre, és nagyon érti azt, amit csinálunk. Nagyon ritka, hogy valakinek a technikai és tartalmi dolgokhoz is van agya. Ez nekünk és szerintem minden zenésznek óriási segítség. Lelkileg is sokat számított, mert most szükségünk volt rá nagyon.
Az IDEGEN esetében fontos a vizualitás is, több klipet is saját magatoknak készítettetek. Már megvan a fejedben, milyen klipekkel kísérnéd az új dalokat?
Egységes vizualitást szeretnénk a lemezhez, ismét magunknak csináljuk a klipeket. Van egy elképesztően tehetséges gyerekkori cimborám, a jelenleg a Szolnoki Színházban játszó Pertics Villő, akivel kitaláltuk, hogy mi lenne, ha újra filmeset játszanánk. Villővel és Ádival (Langó Ádám, az IDEGEN perkása – a szerk.) még gyerekként sokat forgattunk pusztán kedvtelésből az összespórolt Canon 600D kamerámmal. Azóta mindannyian fejlődtünk a saját területünkön, így kíváncsi voltam rá, hogy mi történik, ha ezt az ártatlan, tét nélküli attitűdöt visszaidézzük. Amikor csak letesszük a kamerát, és addig forgatunk, amíg el nem feledkezünk arról, hogy megy a felvétel. A zenekari társaimnak, akik helyszínkereséshez, diszpóhoz, snittlistához vannak szokva, megrázó élmény volt, hogy most semmi ilyet nem kértem tőlük, hanem egy ponton csak elindítottuk a kamerát. De nagyon izgalmas dolgok jöttek ki ebből a felállásból, ez látszik a Törölköző klipjén is. Meglátjuk, hogy a teljes lemez mellett, 40 percen keresztül működik-e ez a koncepció.
Az IDEGEN legközelebb július 8-án, csütörtökön az A38 Hajón koncertezik, előzenekar a Lépjünk a holdra – Facebook-esemény itt!
