Ha megnéznéd a New Order egykori kiadófőnökét a nyolcvanas években pezsgőfürdőzni, itt merülj el
A nyolcvanas évek több tekintetben különös időszak volt sokak számára: példának okáért semelyik másik évtizedben sem volt társadalmilag elfogadott neonszínű tornadresszt húzni neonszínű futónadrágra, de akkoriban ez mindennapos, sőt elvárt dolog volt. Nem meglepő, hogy az évtized egyik legtermékenyebb kiadója, a Factory Records dokumentumsorozatának egyes részei kifejezetten abszurdra sikeredtek.
Az angol Channel 4 egykori zenei tévésorozataként műsorra tűzött Play At Home alapkoncepciója szerint a meghívott bandák egy 45 perces videóban mutatták volna be önmagukat és szülővárosukat, néhány zenekar azonban sajátos módon állt hozzá a témához és egyedi elgondolás szerint állították össze a háromnegyed órás anyagot.
1984-ben, az akkoriban népszerűsége csúcsán járó New Order is meghívást kapott a műsorba, majd elkészítették az adás történetének talán leghumorosabb darabját. Az epizód inkább hajazott egy elhúzódó Monty Python jelenetre, A Factory Records pucér, fürdőző igazgatójával, Tony Wilsonnal, és a későbbiekben hozzá ruhástul csatlakozó Gillian Gilberttel. A közös fürdőség egy szürreális, szinte már kínos interjúba csapott át és tartott közel 45 percen keresztül ezáltal válva egy olyan dokumentumfilmmé, amiről nehéz elképzelni, hogy a nyolcvanas éveken kívül bármikor máskor elkészülhetett volna.
A zenés vintage-szériában egyébként feltűnik még Martin Hannett, Rob Gretton, Alan Erasmus, Peter Saville, Bruce Mitchell, Liz Naylor, Larry Cassidy, Richard Boon, Derrick Johnson, Mike Pickering, Howard Jones, Pete Shelley, Michael Schamberg, Cath Carroll, Andy Connell, és Gonnie Rietveld is.
