Az idén nyáron a teljes ismeretlenségből felbukkant Richard Atom a „Take Love And Run 1.0” című felvételével az egyik legtitokzatosabb és legígéretesebb hazai dalszerző-előadóvá nőtte ki magát, aki bemutatkozó dala után a „Make Love And Run 1.0” romantikus acidtechno-keringőjével mutatott újat a tizenhét évig, kizárólag a fiókjának készített zenéiből. Most egy őszi, balatoni vonatozásra invitált minket.
„Richard Atom – így hívnak. Függőségi viszonyom van a zenével. Kényszeresség, hogy újabb és újabb hangokat rakjak egymás mellé, ha lehet, minél többet; még az sincs, hogy valami tökéletes hangzásra törekedjek – ez nekem önkielégítés” – korábban mindössze ennyit árul el magáról a titokzatos magyar elektronikus zeneíró a Recordernek. Na és meg még annyit, hogy az idén júniusban színre lépett producer ugyan 2008-ban elvégezte a Magyar Képzőművészeti Egyetem intermédia-szakát, de első önálló kiállításáig (melyben különböző számítógépes programnyelvek beköszöntő tesztprogramjait ábrázolta festményeivel) nem foglalkozott képzőművészettel. 1999 óta zenél gyakorlatilag a fióknak, a dalait pedig általában több évig alakítja, ami alatt számos verzión esnek át.
Az idei nyáron bemutatott keményen kattogó industrial-technót és a galaxisokról megszólaló elektropopot vegyítő instrumentális felvétele, a „Take Love And Run 1.0„, a zongoradallammal megfuttatott savasabb darabja, a „Make Love And Run 1.0„, a táncosabb, nyári fürdőruhás „tizenéves Summertime 1.0„, és a 150 birkát szerepeltető, szatirikus üzenettel dekódolt, saját festményeit bemutató „Hello World 0.9” videós zenéje után Atom újabb, eddig be nem mutatott kisfilmes zenét küldött szerkesztőségünkbe, amihez a fenti szalagcímet, és az alább olvasható kommentárt fűzte szeptemberi megjelenéséhez:
„Ezért kell az autót szervízbe vinni: hogy aztán a legrégebbi cimborád vigyen ki arra a vasútállomásra, ahol 16 nyárral ezelőtt lekéstetek egy vallási táborba vivő vonatot (mert annyira elmélyedtünk a zenélésbe). Majd az emlék hatására, b@szva az egész napos programomra felszálltam egy Balaton felé közlekedő személyvonatra. Az utazás alatt készült a felvétel és a dallam is.
u.i.: A táborba végül megérkeztünk, de rövid úton hazaküldtek, mivel bokáig letoltam a nadrágomat – villantva a fenekem, meg mindent, ami látszott – egy busznyi fanatista előtt.” #punksnotdead
Richard éppen egy ezüst szívószál prototípusán dolgozik.
Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.