„Ezután sem tervezünk tervezni semmit” – itt a Dope Calypso új albuma
Bármilyen fellengzősen is hangzott a Dope Calypso szájából a 2014-es első lemezük, a Farewell to the Fairy, Goodbye to the Ghost megjelenésekor, hogy a zenekar az évente megjelenő sorlemezének borítóival szeretnék kitapétázni mindannyiuk mellékhelységét, valahogy csak megint összejött a dolog – itt a sorban negyedik lemez, amit ma este, december 1-jén be is mutatnak a Kuplungban.
A tavalyi Mau Mau lemezt mi is beválogattuk év végi kedvenceink közé, majd szerencsére kedvenc adathordozónkon, azaz vinylen is kidobták az anyagot, a Nagy-Szín-Pad! verseny történetének legmagasabb szakmai pontszámát zsebelték be (majd estek ki vígan), , gyakorlatilag körbezenélték az országot, voltak portugál turnén, játszottak szinte az összes 2017-es nyári fesztiválon, és legújabb hírként meghívást kaptak groeningeni Eurosonic showcase fesztiválra. És emellett megírtak egy új lemezt. Megint.
Az album nem szakítja meg a kedélyes időutazó lóugrások bevett védjeggyé vált sémáját, így néhány szerencsés (?) véletlennek is köszönhetően nagyjából a ’80-as évek sűrűjébe tesz kéretlen kirándulást. A korábbiakhoz képest újdonság, hogy az egykori The Moog frontembere, Tonyo már átesett a rituális beavatáson, és állandó tagként egy ’80-as évek soundtrack szintivel „teleízléstelenkedte” a lemezt.
„Egyrészt kiderült, hogy ugyanolyan terhelt, és életképtelen alak, mint a zenekar többi tagja, másrészről világossá vált, hogy nélküle nehéz lenne felvenni az új albumot.”
– mondta a megható szavakat a zenekar frontembere, Sarkadi Miklós, aki ha jól tudjuk, már nem hívatja magát Magister Nikolaiosznak.
A felvételeket – szintén a bevált recept szerint- Bruno Barcella és Alessio Lonati késízítette a T.U.P. Studióban, Bresciában, az utómunkálatokat pedig az a Justin Perkins készítette Milwaukee-ban, aki az ex-Replacement Tommy Stinson mellett játszik újabban.
„Nem csak a dalszerzésben szeretünk gyorsan végezni, ezért olyan emberekkel dolgozunk, akik hatékonyak. Ráadásul Brunoval, és Alessioval jó barátok lettünk az évek alatt, ha nem mennénk ki lemezt felvenni, akkor is meglátogatnánk őket, akkor meg már inkább a lemezt is felvesszük, ha már amúgy is kimentünk.”
Hogy a jövőben is használnak-e ízléstelen szintimeneteket, azt nehéz lenne megjósolni.
„Mivel eddig sem terveztünk semmit, és ezután sem tervezünk tervezni semmit, erre a kérdésre nehéz válaszolni, mindenesetre különösebben nem rajonganánk az ötletért, mondjuk ha lenne ott a sarokban egy porosodó csemballó, azért megremegne a kezünk.”
Két dolog biztos tehát: a halál, meg hogy ezt a lemezt a srácok ma őrületes – vagy őrült, még nem egyértelmű – show keretein belül mutatják be a Kuplungban.
Addig és azután is hallgassátok meg a negyedik, tényleg szuper Dope Calypso-lemezt:
