„Én az vagyok, akinek fogalma sincs róla, kicsoda” – Megjelent Majré debütalbuma
Maier Péter, azaz Majré első albuma a stílusok és a szövegekben megjelenő témák tekintetében is igen sokszínű, az anyag pedig egyszerre lezárása egy korai és nyitása egy új korszaknak.
Majré zenei karrierje öt éve indult, így igen nagy mérföldkő ez a megjelenés. Az eklektikus album számos élményt és változást foglal magában, mindezt a dalok sokfélesége is jól mutatja.
„A kezdeti szólózással szemben mára kvázi zenekaros projekt lett a Majré, ami szerintem érződik is a lemezen: Szabó Áron dobossal az új dalok nagy részét közösen szereztünk, az intrót Lits Benedek írta, a pengetős szekció, Béres Gábor és Kocsák Krisztián is sokat hozzátett az egészhez, valamint Somody Áron producer-hangmérnök is, akivel az újonnan megjelenő dalokat együtt készítettük, és szuper volt a közös munka.”
– mondta az anyagról az előadó.
A szövegvilágban sem jelenik meg egy körülhatárolt narratíva: ugyan jócskán előfordulnak szakítós, szerelmes dalok, de más témák is megjelennek. A Nők Majré családjának nőtagjairól szól, az ő történeteiket meséli el benne három versszakban. A Keresési előzmények egyfajta fricska azok felé, akik nem veszik figyelembe mások érzéseit, amikor cselekszenek. Nem ítélkező, inkább egy sajátosan felszabadult, humoros dal arról, hogy nincs új a nap alatt, mindannyian ugyanoda tartunk.
„A Másfél is kiemelten fontos nekem: olyan, mint egy coming of age film zárójelenetének zenéje. Fontos darabja az én felnövéstörténetemnek is.”
A legerőteljesebben az identitás keresése és megtalálása rajzolódik ki a dalokban.
„Az egész zenei pályafutásom folyamatosan elhasalt azon, hogy nem tudtam, ki vagyok és mit akarok, hogy milyen az én saját hangom. Aztán arra jöttem rá, hogy én az vagyok, akinek fogalma sincs arról, kicsoda valójában: az az identitásom, hogy nincs körülhatárolt identitásom, mármint zeneileg.”
– mondta Majré. Az album sokszínűsége jól illeszkedik ehhez: sok kísérletezés, számos zenei hatás mutatkozik meg rajta a ’80-as évek szintipopjától a ’90-es, 2000-es évek pop-rockjáig és az indie-ig, a dalokat Majré karaktere kapcsolja össze.
„Tudom, hogy nem vagyok sem teljesen kezdő, sem tinédzser, sőt, a húszas éveimnek sem az elején járok már, ez mégis egy minden ízében első album. Úgy tűnik, én ilyen későn érő típus vagyok, most jutottam el oda, hogy össze tudok fogni egy egész anyagot tizenkét dallal. Az életemben és az alkotásban is a rendezett káosz híve vagyok: legyen egy laza alapstruktúra, de azon belül fontos, hogy szabadon mozoghassak. Isten áldja Jürgen Kloppot! Egyébként már van a fejemben egy elég konkrét koncepció és narratíva a második albumhoz. Az biztos, hogy a zenekarra még inkább szeretnék majd támaszkodni, a kreatív kontrollt is némileg ki akarom engedni a kezemből az ő javukra.
Soha semmi nem írta le ennyire rétegelten és részletesen, hogy ki vagyok én. Hogy milyen értékekkel tudok azonosulni, hogy milyen zenét szeretek, hogy mik érdekelnek. Olyan dalok kerültek az albumra, amiket gimnazistaként én is hallgatni szerettem volna mondjuk akkor, amikor a szüleim elől bujkálva cigiztem vagy egy buliból hazafelé néztem a napfelkeltét a vonat ablakából. Kicsit visszataláltam a tinédzserkori önmagamhoz, és ez az, amit igazán felszabadítónak érzek az alkotásban. Emellett több olyan számomra fontos előadó is van, akiknek szintén magukról »nevezték el« az első albumukat, és én is valami hasonlót szeretnék közölni, mint egykor ők: sziasztok, itt vagyok, ez vagyok.”
– mesélte Majré az album címválasztásáról.
A borító is összecseng ezzel: a rajta szereplő Majré betapasztott sebekkel az arcán teszi mosógépbe a neonzöld öltönyt, amiben megjelent az eddigi klipekben.
„A sebek a felnőtté válás sérüléseit jelképezik, amik most elkezdhetnek begyógyulni. Egy korszak lezárult, lemosakodtam, az öltönyöm a gépben, indulhat a megtisztulás, én pedig készen állok továbbmenni.”
– összegezte Majré.
A lemez anyagát és a már ismert dalokat a közönség legközelebb november 21-én hallhatja a Turbinában, a Slapstick? társaságában.
