The Beans
„Emberileg nagyrészt mindenki egyenlő, de zenekari szereposztás szerint ez már egyáltalán nem mondható el” – The Beans-interjú
A 2015 óta aktív The Beans debütáló lemezére, a Glitch-re mi is felfigyeltünk annak idején, a folytatás pedig idén őszre várható King Fuzz címmel. A főleg a garázsrock mezsgyéjén mozgó banda több tagcserén is átment az elmúlt években, jelenleg az alapító Vida Áron énekes-gitáros a The Beans fix pontja és mozgatója. Ezekről a változásokról és a folytatás lehetőségeiről, a zenekari szerepekről és viszonyokról, illetve a pánikbetegségről, mint inspirációról is beszélgettünk vele.
Tavaly év végén egy rövid üzenetben köszönt el három tag az együttestől. Váratlanul ért, hogy egyedül maradtál a projektben? Hogyan dolgoztad fel a történteket?
Igaz, kicsit félreérthető kiírás, de én búcsúztam el mindenkitől, mert nem tudtam tovább vállalni a Pestre járkálást, ami nélkül nem tudtunk volna albumot írni. Nagyon nehéz volt összeegyeztetni az időpontokat, mert mindenki össze-vissza, néha egész nap dolgozott, szóval erről így tök fos beszélni, mert nem túl jó, hogy ennek így kellett történnie.
Fotó: Szilágyi Frank
Hogyan rendeződött a banda sora, hogy áll most a jelenlegi felállás?
Azóta több emberrel is zenéltem. Megegyeztem magammal, hogy inkább nem gondolkozom állandó tagokban, történjen minden úgy, ahogy annak történnie kell.
Nem először cserélődnek a tagok körülötted – van akkor egy The Beans a fejedben, amelyet úgy akarsz vinni, ahogy te egyedül elképzeled, és így elvárod, hogy a többiek is efelé tartsanak?
Igen, de éppen ezért most már aki bevállalja velem a koncertet, az pénzt is kap érte. Persze a tavalyi felállás is kapott, de azt a pénzt akkor még nem én kezeltem.
Azt is említetted, hogy nem hiszel a zenekarom belüli demokráciában: meghallgatod a többi véleményét, de tiéd a végső szó. Amikor dalszerzésről van szó, akkor ez hogyan működött eddig? Mi az, amit nem engedtél ki a kezedből, és melyek voltak azok a pontok, ahol beszálltak a többiek?
Ezt úgy értem, hogy szerintem nem mindenki egyenlő egy zenekarban. Emberileg nagyrészt mindenki egyenlő, de zenekari szereposztás szerint ez már egyáltalán nem mondható el. Dalszerzésben ez néha így, néha úgy nyilvánul meg, nem tudom konkrétan kiemelni, mert minden dal születésének megvan a maga története. Egyébként általában az alapdallamból nem engedek, de a többi részt sokszor együtt írjuk.
Hamarosan jön a második album, a King Fuzz, amelyet még együtt írtatok. Témájában, stílusában merre kanyarodott ez a lemez az elsőhöz képest? Mit tanultatok az első megjelenésből?
Itt is pénzt kaptak a srácok, mert hozzájárultak az agymenésemhez. A legjobb az egészben, hogy végül nekik is tetszett. Jó, kicsit túlzok, mert a basszert és a dobot is mindenki magának írta meg, de tulajdonképpen a dalszerkezet semmit nem változott. Egyébként az album utolsó dala az egy tök spontán jamből lett. Az új lemez amúgy szerintem mérföldekkel jobb lesz, mint az első. Legalábbis sokkal szabadabb, és sokkal jobban visszajön az a rengeteg energia, ami benne van.
A Glitch-ben pont az volt a baj, hogy egyáltalán nem úgy szólt, ahogy élőben szólunk, nagyon steril volt, ez viszont most egy nagyon hangos, nagyon kemény, zajos, koszos album lesz, amelyben vannak szép dalok is.
Az előző lemeznél inspirációként említetted a pánikbetegséged, és hogy a Glitch egyfajta lezárása volt annak – hogyan segített ebben a lemez? Valóban sikerült lezárnod, vagy még küzdesz ezzel?
Ááááh. Első lemezesként úgy éreztem, hogy ez jó arra is, hogy valamitől megszabadulj, de magánéleti szempontból lóf*sz nem történt. Sokkal inkább az, hogy most nyáron, minden félelmet félretéve – úgy, hogy még egy buszon is rosszul vagyok – repültem. Persze ezt így most véletlenül épp olvassa valami random ember, aki életében nem hallott rólam, annak ez nem lesz nagy cucc, mert általában nyilván nem okoz gondot senkinek az utazás, vagy az, ha rosszul van.
Viszont ez az egész nekem azt jelentette, hogy végre nem ráfogtam pár összekapkodott dalra, hogy hú ez én vagyok, hanem legyőztem azt, aki én vagyok.
Fú de mély próbálok lenni, kicsit gáznak érzem ezeket a szavakat, de ha valakit végre valahára érdekel ez a téma, és nem csak rákérdez arra, hogy honnan van a név, amit egy perc guglizás alatt öt cikkből is ki tudja deríteni (hogy sehonnan), tök lelkesen válaszolok rá.
Amúgy most akkor mindent egyedül csinálsz (közösségi média, koncertszervezés, menedzselés stb.) az együttes kapcsán, miközben suliba is jársz?
Hát jelenleg túlzás lenne kijelenteni, hogy csinálom, mert kicsit besokalltam ettől az egésztől, de ha megjelent az album, újra elkezdek „dolgozni”. Pont az előbb említettek miatt akartam másfelé is kacsintgatni, és újból elkezdtem festeni (egyébként egész gimi alatt ezt tanultam). Szóval most felvételiztem Pécsre a művészeti karra, és dolgozok picit azon is, hogy ebből legyen valami, mert ha egy picit is értek ehhez is, ezt sem szeretném elvesztegetni.
Ha végzel, tervezed, hogy a zenekar/egyebek miatt a fővárosba költözz?
Laktam már Pesten, és nagyon utáltam, mert tele van az utca bunkókkal, főleg este, és ez rohadtul lehúz, mert éjjel szerintem tök szép a város, de nappal meg egész nap fáj a fejem, minden tele van kocsival… Nem annyira nekem való.
Elhangzott már máshol, hogy szeretnéd, ha a határon túl is hallgatnának The Beans-t. Azon túl, hogy jelen vagytok a streamingfelületeken, milyen lépéseket, célokat tűztél ki, hogy a nemzetközi piac is elérhetővé váljon számotokra?
Igazából ez csak öncélú nagyotmondás, mert szeretnék világot látni. Milyen jó úgy bejárni, hogy állják az útiköltséged, nem? Amúgy ja, jólesne, ha ismernének egy-két országban, de egyelőre még nem teszek érte kb. semmit, szóval nincs jogom panaszkodni.
Egy interjúban mondtátok, hogy szeretnétek részesülni azokból a támogatásokból, amelyeket sok hozzátok hasonló zenekar kap. Tavaly bekerültetek az NKA Hangfoglaló Programjának induló előadói közé, a pénzt pedig második lemezetekre fordítottátok. Hogyan tudtatok gazdálkodni ezzel a támogatással, és milyen egyéb lehetőségeket adott nektek ez a program?
Még mindig van belőle. Eddig ugye felvettük a lemezt, és egy animáció is készült. Tervben van még egy videoklip, csak még nem tudom, ezek pontosan mikor jelenjenek meg. Arra pl. tök jó volt, hogy kb. semminek az árán nem kellett aggódni. Persze ez nem azt jelenti, hogy amikor egymilliós ajánlatot kaptunk a stúdióra, azt nem utasítottuk vissza kapásból, de azért kétmillió forint mégiscsak pénz. Lett volna két-három év, mire megkeresnénk ezt zenekarilag. Egyébként az a vicces, hogy hiába volt több pénz rá, az album ugyanúgy garázslemez lesz.
