Elton John szívszorító memoárja Freddie Mercury végső napjairól, és önzetlenségének testamentumáról
Napjainkban valóságos reneszánszát éljük a hetvenes évek megidézésének: épphogy kijött a Queen megosztó biográfiája, már a mozikban vetítik az pop-rock lovagjának életét feldolgozó alkotás előzetesét. Ezek a művészek messze megelőzték a korukat, így nem meglepő, hogy történetük egy cseppet sem veszített aktualitásából. Ezúttal azonban az AIDS világnapja kapcsán került elő egy kedves, ámde szomorú történet, Sir Elton John tollából.
27 évvel ezelőtt, 1991. november 24-én távozott a Földről minden idők legnagyobb rocklegendája és primadonnája, Freddie Mercury. Küzdelmes betegségéről és halálának körülményeiről azonban mit sem tudott a világ annak bekövetkeztéig. A végzetes immunhiányt előidéző vírus 1981-ben ütötte fel a fejét, a Queen énekese mellett olyan áldozatokat szedve, mint Leigh Bowery, vagy Gia Carangi. A felemésztő betegség ugyan elkerülte Elton testét, de barátainak halála kíméletlen hatással volt a lelkére. Emiatt adta ki 2012-ben Love is the Cure címet viselő emlékiratait, amelyben visszatekint Freddie-vel való intim barátságára, és nyíltan beszél a járványt övező masszív küzdelmekről.
Sir Elton John, a John Lewis 2018-as életrajzi kisfilmjében
Freddie egészen 1991-ben bekövetkezett haláláig nem ismerte be nyílvánosan, hogy AIDS-es. Noha olyan csillogó és energikus tudott lenni a színpadon, mint Bowie és Jagger, azontúl egy igazán zárkózott és visszahúzódó személyiség volt. Freddie nem sokkal az 1987-es diagnózisa után elmondta nekem, hogy elkapta a vírust. Teljesen megsemmisültem. Láttam, hogy mit művelt a betegség jó néhány másik barátommal. Pontosan tudtam mi fog történni vele, ahogyan ő is. De Freddie lenyűgözően bátor volt. Továbbra is fellépett, koncertezett a Queennel, közben pedig olyan humoros, lázadó, és nagylelkű ember maradt, amilyen mindig is volt.
Freddie Mercury az 1986-os Live at Wembley koncertfilmben
Ahogyan Freddie állapota egyre romlott a 80-as évek végén és a 90-es évek legelején, nem lehetett ép ésszel elviselni. A szívem szakadt meg attól, hogy láttam miként kebelezi be az AIDS ezt a fantasztikus embert. A vége felé már az egész testét kötőszöveti daganatok borították, szinte teljesen vak volt, és már ahhoz sem volt elég ereje, hogy álljon. Minden joga meg lett volna ahhoz, hogy az utolsó napjait csakis a fájdalma enyhítésével töltse, de ő nem ilyen volt.
Freddie 1991. november 24-én hunyt el, és hosszú hetekkel a temetése után is gyászoltam. Elérkezett a karácsony napja, amikor tanúja lehettem Freddie utolsó önzetlen testamentumának. Iszonyatosan levert voltam, amikor az egyik barátom felbukkant az ajtómban, és átnyújtott valamit, párnahuzatba csomagolva. Felbontottam, és benne az egyik kedvenc művészem, Henry Scott Tuke festménye volt, mellette egy kis cetlivel Freddietől. Évekkel korábban becenevet adtunk egymásnak, vagyis a drag-queen alteregónknak. Én voltam Sharon, ő pedig Melina.
„Kedves Sharon, gondoltam tetszene neked. Szeretettel, Melina. Boldog karácsonyt…”
Valami felülkerekedett rajtam akkor, és 44 évesen úgy sírtam, mint egy gyerek. Itt volt ez a csodálatos ember, aki meghalt az AIDS miatt, és az utolsó napjaiban azon munkálkodott, hogy találjon nekem egy bájos karácsonyi ajándékot. Ez a pillanat végtelenül szomorú volt, és mégis, ha Freddiere gondolok, ez a történet jut eszembe először. Azért gondolok erre, mert tökéletesen lefesti a karakterét, hogy a halála után is meg tudta mutatni azt, ami életében olyan különlegessé tette őt.
Freddie és Elton a Love is the Cure hasábjain 2012-ben megjelent, mindaddig publikálatlan fotón
(Forrás: 9GAG)
