Dalpremier! Elmosódik a test és a psziché határa Musica Moralia új számában
Hallhattuk közreműködőként a Minimyst első lemezén, de tavaly már egy teljes, önálló debütáló albummal (Hell is coming home) kerülhettünk közelebb Meggyesházi Éda, azaz Musica Moralia különleges, experimentális poszt-folkos hangulatú világához. A saját elmondása szerint „csendes zajt” játszó énekesnő most vadonatúj szerzeményét hozta el hozzánk, mi pedig nemcsak a csodás Birdmachine-t, hanem Édát is bemutatjuk nektek a vele készült interjún keresztül!
Az idei Record Store Day (amelyről itt írtunk) alkalmából egy exkluzív, limitált példányszámú, 12 inches vinyl split kiadvánnyal jelentkezik a Klinik, amelyen Musica Moralia, az Anton Vezuv, Norbert Kristof és az ARONS Land Cargo Co. egy-egy vadonatúj felvétele kapott helyet. A four sad songs című válogatáslemezről mi most Musica Moralia szerzeményét, a Birdmachine-t emeljük ki, és mutatjuk be nektek, amelyben az énekesnőt ezúttal a Jazzékielből ismert Hegyi Áron és Jakab Péter kíséri, egyfajta kamarapop trióvá bővülve. Hogy ki is áll a Musica Moralia projekt mögött, miért nevezi „csendes zajnak” a zenéjét, milyen preparált hangszerekkel kelti életre éteri szerzeményeit, és hogyan születnek a dalai, arról Éda mesélt nekünk.
Fotó: Kósa Péter
Különleges zene egy különleges név mögött, amely már eleve egyfajta misztikumot idéz meg a személyed kapcsán. Van esetleg köze Plutarkhosz erkölcsi kérdéseket is tartalmazó művéhez, a Moraliához? Netán már a neveddel megfogalmazódott benned egyfajta zenei küldetéstudat?
A név egy könyv előszavából jött. Robert W. Witkin Adorno on music című könyvében az előszónak volt a címe musica moralia. Nagyon szerettem azt a szöveget, mert igazából nem árulja el, hogy mi a „helyes” zene. Ezért lett ez a címe a projektnek, mert azt nekem kell kitalálnom. Mindig próbálok olyan dalokat íni, amik számomra „helyénvalóak”.
Mi volt az a pillanat az életedben, amikor eldöntötted, hogy megmutatod a világnak a zenéd? Milyen tervekkel fogtál bele a Musica Moralia projektedbe 10 éve?
Nagyon sokáig nem koncerteztem, kb. eltelt 8 év aközött, hogy elkezdtem zenélni és fellépni. Nagyon kedves barátaim szervezték meg az első koncertem Berlinben, a Madame Claude-ban, ahova aztán még sokáig visszajártam, itthon sokkal később tudtam csak elkezdeni koncertezni. A tervek igazából évről évre épültek, de nagyon sokáig nem tudtam, hogy működött a profi oldala a lemezkiadásnak, koncertezésnek, azt hiszem, ezért is volt olyan hosszú idő.
Ahogy lépegetek előre, úgy alakulnak a tervek, de a fő cél mindig az, hogy újabb dalok szülessenek.
Sokáig csellóztál, de először egy kéthúros gitárral hallattál magadról a kezdeti dalokban. Zenédben ugyanakkor hallhatunk többek között zongorát, elektromos orgonát, illetve hangsúlyos szerepe van a cimbalomnak. Hogyan érkeztél meg a vonós és billentyűs hangszerek után ehhez a húros instrumentumhoz? Min játszol még, ami nincs említve itt?
Én valójában csak csellózni tudok, és egy nagyon picit zongorázni. Mármint, hogy a nagymamám zongorázott, és van egy elképzelésem, hogy genetikailag biztos valami belém is ivódott az ő képességeiből, tanulmányaiból (nevet). A többit pedig megtanulgattam, de én igazából nem vagyok jó cimbalmos. A cimbalmot egy szekrény tetején találtam, nem olyan nehéz rájönni, hogy épül fel rajta a húrozás, így egész könnyű alapszinten megtanulni, persze jól már sokkal nehezebb. Valójában mindig csak annyit várok el egy hangszertől, hogy megtámogassa az éneket. Persze ez a Birdmachine-nel egy kicsit más, mert Jakab Péter és Hegyi Áron a Jazzékielből is játszik rajta, de még itt is ugyanazt a koncepciót tartjuk szem előtt: teret adni a hangnak és a szövegnek. Illetve van még egy tangóharmonikám, de azon nem sokat játszottam eddig. Nagyon nyitott vagyok az új hangszerekre alapvetően, mindig izgalmas, amikor át tudom lépni azt a határt, hogy a bénázás megszűnik, és elkezdődik a zenélés.
Íme Musica Moralia vadonatúj dala, a Birdmachine!
Ahol olvastam rólad a neten, mindig írtak preparált hangszerekről veled kapcsolatban. Én a koncerteden csak a cimbalmoddal találkoztam, a számokat hallva viszont nem tudom megítélni, valóban használsz-e preparált eszközöket. Nekem a témában Hauschka ugrik be, aki például pingponglabdákat és egyéb zajkeltő dolgokat tesz a zongora húrjaira. Nálad miben nyilvánul meg ez a preparálás?
Nincsenek a John Cage-s értelemben vett preparált hangszereim, csak másképp játszom rajtuk, nem úgy hangolom őket, ahogy a megszokott. Azt gondolom, hogy az én cimbalmomnak elég sajátos hangzása van, nagyon szeretem a felhangjait, illetve az apró zajokat, amiket kiad a struktúrájának és korának köszönhetően.
Idehaza nem ismerek hozzád hasonló előadót, egyrészt a cimbalom fókuszált szerepe miatt, másrészt a csendet és odafigyelést igénylő, szuggesztív előadásmódod miatt. Te hogyan látod magad a magyar könnyűzenei életben? Milyen létjogosultsága van az ilyen típusú zenének?
Eleinte nagyon nehéz volt egyedül, szinte lehetetlen volt koncertet szervezni, mindenki furának találta, hogy miért vagyok egyedül a színpadon, meg mit csinálok. Kicsit érthetetlen volt számomra, mert én sosem láttam, hallottam befogadhatatlannak vagy szokatlannak, amit csinálok.
Most egy kicsit könnyebb, rengeteg nagyon jó új magyar zenekar van, és egyre nyitottabb a közönség is. De azt érzem, hogy még mindig kilógok egy picit.
Azon még sosem gondolkodtam, hogy az én zenémnek milyen létjogosultsága van, mert egy személyes szférából indul, ahol mindenképp van létjogosultsága. Szerintem nem baj, ha valami nem ugyanolyan, és nagyszerű élmény, hogy a közönség oda tud figyelni, és mindig kapok olyan visszajelzést, amiről azt érzem, hogy ez jó. Nem baj, ha nem mozgat meg tömegeket.
És ha már a zenédről beszélünk: te magad „csendes zajként” definiálod azt, amit létrehozol. Miért így fogalmaztad meg?
Nem vagyok otthon a „genre” kifejezésekben, illetve nem szerettem volna, hogyha a definíció alapján rögtön valami máshoz kötik, amit csinálok. A megnevezés onnan jön, hogy sok-sok apró zaj jelenik meg a dalaimban, de a csendnek ugyanakkora szerepe van a kompozíciókban. Rengetegszer megihlet a véletlenszerű zaj jelenléte, vannak olyan dalaim, amelyeknek az az eredeti forrása.
Ha jól tudom, Berlinben és Rotterdamban is megfordultál a dalaiddal. Hosszabb időt töltöttél külföldön ezek szerint? Milyen hatással volt rád és a zenédre a távollét?
Berlinben és Rotterdamban csak koncerteztem, élni ott sosem éltem. Most már jó pár (majdnem tíz) éve Budapesten élek, igazából csak egyetemre jártam Angliába. Mondjuk az nagy löketet adott, hogy az ember sokféle zenét hallhat, és rájön arra, hogy mindennek van helye a világban. Illetve egy évig Dániában is éltem. Nagyon gyorsan be tudok illeszkedni új helyekre, az, hogy a zeném hogyan változik, inkább személyes, mintsem helyhez kötött.
Először egy EP-vel mutattad meg magad idehaza, majd tavaly jelent meg az első teljes lemezed, a Hell is coming home. A társproducer Mészáros István volt, aki már mesélt nekem rólad a minimystes közreműködésed és az albumod felvétele kapcsán. Te hogy emlékszel vissza a lemez születésére? Hogy állt össze benned, mennyi ideig dolgoztál a dalokon?
A dalok kb. két év alatt születtek, általában blokkokban írok, két-három dal áll össze egy „korszakká”. Akkor egyféle gondolatok, struktúrák vagy fordulatok izgatnak. Azt, hogy a blokkokból mikor lesz egy album, azért külső tényezők is befolyásolják. István ötlete volt felvenni őket, ami nagyon jó élmény volt, pedig nem szeretek stúdiózni. Nagyon sokat dolgoztunk rajta együtt, azt gondolom, hogy akkor egy jó lemezt csináltunk.
Most jelenik meg egy új szerzeményed a Klinik válogatáslemezén. Mesélj kérlek a Birdmachine-ról! Már maga a címe is elég szokatlan, de mi a története?
A Birdmachine egy valamennyire elveszett dal volt. Pár éve vettem fel a telefonomon, és meg is feledkeztem róla, csak hónapokkal később találtam meg. Ritkán van, hogy egyben meg tudok írni egy dalt, általában vissza-visszatérek rájuk, szépen lassan épülnek. De a Birdmachine nem ilyen.
A dal maga arról szól, hogy amikor az ember érzelmei testi formát öltenek, akkor a test és a psziché határa elmosódik, de ezzel együtt a testtel kapcsolatos elvárások, megszokott esztétikai formák is megváltoznak.
Mi következik ezután? Tervezel még új megjelenést, esetleg klipet idénre?
Szeptemberre tervezzük az új albumot, illetve klipet is a kiadóval. Fantasztikus, hogy a fiúk a Kliniktől mennyire részt vesznek ebben, nagyon sok segítséget kapok tőlük. Szeretnénk majd egy lemezbemutató koncertet az új albumnak, de addig is szeretnék még pár meghittebb koncertet is adni.
A közeljövőben hol hallhatunk majd élőben? Fesztiválokon, illetve külföldön is adsz koncertet esetleg?
A közeljövőben külföld nincs biztos kilátásban, nagyon sűrűk a mindennapjaim ahhoz. De legközelebb az A38 Hajón lépek fel a Mayberian Sanskülottsszal egy estén, április 30-án.
A Birdmachine-ban Éda énekét és cimbalomjátékát Hegyi Áron dobon, Jakab Péter pedig a produceri feladatok mellett basszusgitáron, gitárokon és különféle zajokkal kíséri. A dal hangmérnöki munkáit Puha Szabolcs végezte. Ez a dal fizikailag a Klinik four sad songs című, 12" vinyl split lemezén jelenik majd meg április 22-én, amely extrán limitált darabszámban lesz elérhető a budapesti Wave és Musicland lemezboltokban, valamint online már előrendelhető a kiadó Bandcamp-oldaláról.
