Seafret
„Csak olyan dalokat tudunk írni, amilyenek mi vagyunk” – Seafret-interjú
A Seafret története 2011-ben kezdődött Bridlingtonban, amikor Jack Sedman és Harry Draper meghallotta egymás fellépését egy „open mic” esten. A srácok azt mesélik, akkor azonnal egy hullámhosszra kerültek, és örökre megváltoztatták egymás életét, ráadásul éppen ez a tapasztalás az, ami inspirálta hamarosan megjelenő második lemezük címadó dalát is, a Most Of Us Are Strangers-t. A brit duó egyébként nemrég európai turnéra indult, és február 28-án Budapesten is fellép a Dürer Kertben – mi pedig előtte beszélgettünk velük egy kicsit az új album alkotói folyamatáról és a véletlen találkozások fontosságáról.
Hamarosan érkezik a második albumotok, a Most Of Us Are Strangers, négy évvel a Tell Me It’s Real után. Instagramon nemrég éppen arról meséltetek a követőiteknek, hogy a debütáló lemezetekkel mennyi helyre eljuthattatok a világon, és lehetőséget adott nektek arra, hogy több ezer ember előtt zenélhessetek. Nehéz, esetleg ijesztő búcsút mondani egy ilyen emlékezetes periódusnak az életetekből, és elkezdeni egy újat egy másik albummal?
Harry Draper: Biztosak vagyunk abban, hogy ezek a pillanatok még sokáig folytatódni fognak. Továbbra is játszani fogunk dalokat az előző albumról, keverjük őket az újakkal. Az, hogy lesz egy második lemezünk, abban segít, hogy több show-t szervezhessünk, és még messzebbre juthassunk, szóval ez egy fantasztikus dolog. Minden újra friss és izgalmas. Mi úgy látjuk, hogy a két album tökéletesen kiegészíti egymást, bemutatja a hitvallásunkat zenekarként.
Meséljetek a Most Of Us Are Strangers alkotói folyamatáról! Hogyan egészítitek ki egymást a dalszerzés során?
Jack Sedman: Általában Harry kezd a gitáron a zenei alapokkal, aztán én hozzáadom a dallamot és a szöveget. Mindig ilyen természetesen írunk. Az egyetlen különbség annyi volt ezúttal, hogy én is javasoltam akkordváltoztatásokat, és Harry is adott ötleteket a dalszövegekhez – szóval most már sokkal hatékonyabb gépezet vagyunk! Ezt az albumot 7 hét alatt vettük fel Skóciában, egy glasgow-i stúdióban. Elzártuk magunkat a világtól, összedugtuk a fejünket, és nem is lehetnénk boldogabbak a végeredménnyel!
A Tell Me It’s Real dalaihoz az egyik legnagyobb inspirációt London jelentette nektek, és az, hogy távol vagytok az otthonotoktól. Most miből nyertetek ihletet?
H. D.: Az elmúlt években mindketten nagy dolgokon mentünk keresztül a magánéletünkben, ez pedig kihatott a lemezünkre, és inspirálta a legtöbb dalunkat. Biztosak vagyunk abban, hogy a családtagjaink vagy a kapcsolataink elvesztésétől kezdve, a nagy lemezcégtől való elköszönésen át minden összefügg és kapcsolódik az albummal, és ezek ihlették az új dalokat.
Melyik dal jellemzi legjobban az elmúlt négy éveteket az újak közül?
J. S.: Valószínűleg a Most Of Us Are Strangers lenne ez a szám, hiszen a zene lehetővé tette számunkra, hogy sok emberrel találkozhassunk, és sztorikat mesélhessünk nekik. De segített másoknak is abban, hogy túlléphessenek nehézségeken.
Elképesztő érzés, hogy a dalaink bármilyen formában enyhíthetik a gondokat.
A rajongóink többé nem tűnnek idegeneknek számunkra, úgy érezzük, hogy már tudjuk, mennyire hihetetlenek és erősek is. Soha nem volt olyan koncertünk, ahol rossz lett volna a közönségünk: őszinték, kedvesek, és szerintem ez a legjobb része ennek az egésznek.
A Most Of Us Are Strangers első kislemeze a Fall volt, amelyben arról beszéltek, sosem szabad feladni, még akkor sem, ha úgy érezzük, hogy minden ajtó becsukódik körülöttünk, és kezdjük elveszíteni az örömöt abban, amit csinálunk. Nektek mi segít abban, hogy átvészeljétek ezeket a napokat?
J. S.: Itt vagyunk egymásnak, hogy megküzdjünk bármilyen problémával, ami szembejön velünk. Azért jó, hogy duó vagyunk, mert ha az egyikünk a padlón van, a másik segít felállni.
A második album címadó dalával kapcsolatosan arra biztattátok a rajongóitokat, hogy osszák meg a saját #MostOfUsAreStrangers sztorijaikat, hogy van-e olyan személy, aki örökre megváltoztatta az életüket, amint megismerték. Melyik volt a legkedvesebb történet, amit olvastatok?
H. D.: Van egy pár, akik Seafret-koncerten ismerték meg egymást, és azóta is együtt vannak – ez egy gyönyörű sztori, és tökéletesen bemutatja, milyen különös módokon érhetnek össze az emberek útjai. Nagyon sok történetet kaptunk, nehéz is lenne felsorolni őket, de még mindig olvashatóak a weboldalunkon!
Ti is örökre megváltoztattátok egymás életét. Melyik volt az a pillanat, amikor megéreztétek, hogy ez valami csodálatos barátság, egy banda történetének a kezdete?
J. S.:
Amikor először találkoztunk, azonnal egy hullámhosszra kerültünk. Nem gondoltunk még arra, hogy bandát alapítsunk, vagy hogy főállásban ezzel foglalkozzunk, egyszerűen csak megtörtént.
Amikor először lemezszerződést kaptunk, az egy igazi „mi a f*sz” pillanat volt! (nevet)
Ti kezelitek a közösségi oldalaitokat, mert fontos számotokra ez a közvetlen és intim kapcsolat a rajongóitokkal. Még egy exkluzív Facebook-csoportot is létrehoztatok, ahol beszélgethettek velük, mi tetszik nekik, és mi nem. Ezek a vélemények befolyásolnak titeket, amikor új dalokat írtok, vagy klipet forgattok?
J. S.: Igen és nem! Imádjuk hallani, hogy mit szeretnek, és mi fogja meg őket, de a zenéink belőlünk jönnek, méghozzá nagyon őszintén, és semmi olyat nem adnánk ki, amiről nem gondoljuk, hogy érdemes lenne rá. Ha nem szeretnek valamit, az ellen nem sok mindent tudunk csinálni.
Csak olyan dalokat tudunk írni, amilyenek mi vagyunk.
Már kétszer is felléptetek Magyarországon, február 28-án pedig ismét ellátogattok hozzánk a budapesti Dürer Kertbe. A magyar rajongókkal is elkezdődtek már beszélgetések a közösségi oldalaitokon?
H. D.: Nagyon sok magyar kommentet olvastunk már, és alig várjuk, hogy visszatérhessünk ide is!
Mit fogadtatok meg erre az évre zenekarként?
J. S.: Azt, hogy az egész világnak bemutatjuk az új lemezünket! Március 13-tól pedig mindenki hallhatja is majd!
A Seafret tehát február 28-án lép fel a Dürer Kertben a teepee társaságában, Facebook-esemény itt!
Fotók: Seafret Facebook
