„Azt éreztem, hogy összetörtek az álmaim, amikor elvesztettem a hangom” – Lola Marsh-interjú

Shot Shot Cherry című legfrissebb szerzeményetek – ami egyúttal a legújabb lemezetek címadó dala is – egyértelműen kiemelkedett számomra a többi dal közül, ahogy a ‘70-es évek disco hangzását ötvözni egy teljesen naprakész indie pop világgal. Tudnátok arról mesélni, hogy mi áll a retró hatások hátterében?

A ‘70-es évek előtt való tisztelgés onnan jön, hogy gyakorlatilag ezzel próbáltuk magunkat feldobni a karantén időszaka alatt. Nagy rajongói vagyunk az Eurovíziónak (főleg Yael), és szerettük volna, ha kicsit olyan hangzása van a dalnak, mintha ott pályáztunk volna vele valamikor anno a ‘70-es években.

Emellett ott van még a Satellite, ami egy gyönyörű melankólikus szám arról az érzésről, amikor egyszerre akarsz eltűnni és megtalálva lenni. A a klipben a hosszú éjjeli autópálya út valahogy tökéletesen magába foglalja ezt az érzést. Általában már ilyen konkrétabb vizuális képekkel fogtok bele az írásba is?

Igen, néha a fejünkben lévő kis jelenetekhez írunk zenét és próbáljuk vizualizáni a gondolatainkat. Rengeteget kell közben kommunikálnunk, hogy biztosan ugyanazon a lapon legyünk és ugyanazokat az energiákat akarjuk közvetíteni.

Ha összerakhatnád az életed filmzenéjét, de minden egyes évtizedhez egy albumot választhatnál, melyek lennének azok?

Imádjuk ezt a kérdést! A sorrend a következőképpen nézne ki:

‘80-as évek / Kate Bush: Hounds of Love
‘90-es évek / Alanis Morissette: Jagged Little Pill
‘00-es évek / Bon Iver: For Emma, Forever ago
‘10-es évek/ Sufjan Stevens: Carry and Lowell vagy Whitney – Light Upon the Lake

A dalaitokban egyébként is fellelhető egyfaja filmzenés hangulat. Mivel gyakorlatilag már beléptetek a hollywood-i szférába a Better Call Saul-hoz készített Something Stupid feldolgozásotokkal, esetleg akad más olyan rendező, akivel szívesen dolgoznátok együtt?

Igen, egy Tarantino filmben nagyon el tudnánk képzelni a zenénket.

Tarantino, ha ezt olvasod, légyszi szerződtess minket!

Többször említettétek már, hogy rögtön megvolt köztetek a kémia, amikor megismerkedtetek a 2010-es évek elején. Milyen tulajdonságokra leltetek egymásban, ami addig a pontig hiányzott a korábbi zenésztársaitokból?

Yael Shoshana Cohen: Annyira különbözőek vagyunk. Gil sohasem késik, én viszont sohasem érek oda időben. Nagyon nehezen tervezek, míg Gil imádja a rendezettséget, amikor minden a terv szerint halad. Én a nyarat szeretem, ő pedig a telet.

Gil Landau: Azt hiszem, hogy kiegészítjük egymást valamilyen szempontból. Főleg, ha a dalszerzésről van szó.

Yael ösztönből ír és rögtön tudja, ha valami tetszik neki. Én szeretem hosszasabban ízlelgetni a dolgokat és játszadozni a különböző opciókkal. Egy kis túlzással akár 14 demót is össze tudok hozni, amire igazán elégedettnek érezhetem magam.

Nyilvánvalóan nem minden banda képes arra, hogy egy szakítást követően is együtt maradjon és ennyire lenyűgöző munkásságot hozzon létre. A Bluebird című dalotok arról az időszakról szól, amikor Yael elvesztette a hangját, ezért énekesként teljesen újra kellett definiálnia önmagát. Azt olvastam, hogy ez szimbolikusan a ti kapcsolatotokról is szól, ahogy romantikusból átváltozott egy harmónikus alkotói együttműködéssé.

G.L.: Ez félig igaz. Valóban együtt voltunk egy ponton, aztán szakítottunk. A Bluebird viszont csak Yael műtétjéről szól, nem a kapcsolatunkról.

Y.S.C.: Tényleg nagyon idegtépő volt az a beavatkozás.

A legnagyobb vágyam volt, hogy énekes-dalszerző legyek. Azt éreztem, hogy összetörtek az álmaim, amikor elvesztettem a hangom, ami a beavatkozás után teljesen megváltozott. Meg kellett tanulnom egy olyan énekhanggal dolgozni, ami sokkal mélyebb és karcosabb volt.

Amikor megismertem Gil-t, neki például nagyon tetszett. Együtt megírtuk azokat a zenéket, amiket mindig is hallani szerettünk volna. Azt szoktuk mondani, hogy a legnagyobb sikerünk az, hogy bandaként együtt tudtunk maradni a szakítás után. Kemény volt, de megoldottunk.

A következő kérdés főleg Yael-hez szól. Gyerekként körbeutaztad a világot a családoddal és rengeteg olyan impulzus ért, ami a későbbiekben meghatározó lehetett számodra a dalszerzés terén. Gondolod, hogy ez játszott bármilyen szerepet abban, hogy földrajzi határok nélkül ennyire univerzális módon tudnak kapcsolódni az emberek a zenétekhez?

Y.S.C.: Igen, mindenképpen. Gyerekként Afrikában és Szingapúrban is éltem, emellett rengeteget utaztunk is a szüleimmel. Már kis koromtól kezdve folyamatos mozgásban voltunk, ami egy mágikus érzés volt számomra.

Emlékszem, amikor a szüleim lemezeket játszottak nekünk a világ minden tájáról. Volt benne egy kis népzene, country, klasszikus, és rock and roll. Volt egy gyönyörű filippínó album, amit imádtam.

Keress rá Freddie Aguiler Anak című számára!

Van jelenleg bármilyen titkos álmotok, amit próbáltok manifesztálni?

Igen! Reményeink szerint összehozunk pár kollaborációt olyan művészekkel, akik nagyon kedvesek számunkra. Ezenkívül csak szeretnénk folytatni a turnézást és a dalszerzést, egyszerűen azt csinálni, amit a legjobban szeretünk. Új helyeket felfedezni és büszkének lenni önmagunkra.

Lola Marsh koncert

Helyszín: Akvárium Klub, Nagyhall
Időpont: 2023. március 24.
Kapunyitás: 19:30

Facebook esemény ›
Jegyvásárlás ›

Your most recent single Shot Shot Cherry – which is also the title song for your latest record – really stood out for me with its heavily disco influenced sound blended with a decent amount of up-to-date indie pop. Could you tell us a little bit about where this strong ‘70s homage is coming from?

Yes, this ‘70s homage definitely came from us wanting to have some fun during the sad corona lockdowns. Actually, we are both fans of Eurovision (especially Yael) and we wanted it to sound a little bit like it’s a Eurovision song from the ‘70s with the strings and the hook.

There’s also Satellite, a beautiful melancholic song about that feeling when you want to disappear but at the same time you want to be found, as Gil said it in an interview. I feel like the long nighttime highway drive captures the song’s essence perfectly. Do you usually write with the visuals in mind or that’s just something that follows?

Thank you! Yeah,

sometimes we write the song with a scene in our head and we visualise what we feel during the writing session.

We talk a lot about it, so we can be on the same page and we’ll catch the same energy of the song.

If you were to curate the soundtrack of your life, but you could only pick one record for each decade, which albums would you choose?

Love this question! It would go like:

‘80s / Kate Bush: Hounds of Love
‘90s / Alanis Morissette: Jagged Little Pill
‘00s / Bon Iver: For Emma, Forever ago
‘10s / Sufjan Stevens: Carry and Lowell or Whitney – Light Upon the Lake

Your songs have quite a cinematic quality to them which is also emphasised by the music videos and the overall visual representation of the band. I was wondering if there were any directors you’d like to work with in the future, since you’ve already tapped into the Hollywood sphere by making music for series such as Criminal and Better Call Saul.

Yes, we would love to work with Tarantino!

Hi Tarantino, if you are reading this – please take us with you!

Following up on that question, do you ever find inspiration for songwriting in movies, books, and poetry or is it mostly scenes from your own lives?

Usually when we’re writing we are imagining scenes from movies that inspire us. Lots of soundtracks were a big inspiration for us, such as Star Wars, For a Few Dollars More, Sounds of Music and many more!

When you finally crossed paths in the early 2010s the creative chemistry was almost instantly there between the two of you. What qualities did you find in each that you might have been lacking in your previous music career?

Yael Shoshana Cohen: We’re so different from each other. Gil is never late and I’m never on time. It’s very hard for me to plan and Gil loves order, when everything goes according to the plan. I love summer, Gil loves winter.

Gil Landau:

I guess we complete each other in some way. Especially when it comes to writing songs. Yaeli is writing from her stomach usually and very quickly she knows if she likes something or not.

I like to work on it and play with it until I have at least 14 demos and then I’m satisfied. Just kidding, maybe not 14!

Clearly not everyone can pull off a breakup and then go on to create an amazing music catalogue together the way you did. I’ve read that Blue Bird sort of captures a symbolic answer to this situation with the lyrics being about Yael losing her voice but finding a way to make it work anyway. On a deeper level, was that actually about your relationship and how it all transformed into this harmonious state of creative collaboration?

G.L.: Half true! Yes, we were a couple at some point and yes, we broke up at some point. Bluebird was written about the time Yael lost her voice and had to do a surgery, but not about us breaking up.

Y.S.C.: It was very nerve wracking ‘cause

that was my biggest dream, to be a singer songwriter and I felt like this dream got far away from me when I lost my voice. After I did the surgery my voice changed and I had to figure out how to work with this new voice that was more broken and low. When I met Gil he loved my broken voice and together we wrote the music we always wanted to hear.

We always say that one of our biggest successes is us breaking up and staying in the band together. It was tough but with hard work we did it, hurray to us!

This question is mainly for Yael: Do you think that moving all around the world as a child had anything to do with you eventually being able to create the kind of music that’s so universal and easy to connect with? What musical influences did you gather from getting a glimpse into several different cultures growing up?

Y.S.C.: Definitely yes, as a child I used to live in Africa and Singapore, also my parents always took us travelling, so from a young age I liked to explore and move from place to place, it was very magical for me. Not all children are like this, but I loved it.

I remember my parents used to play us music from their travels, some folk, country, classical and rock and roll. I remember they had a beautiful record from the Philippines that I loved.

You should look up Anak by Freddie Aguiler.

Do you have any secret dreams at the moment that you’re trying to manifest?

Yes! We hope to collaborate with artists we love and generally we would love to just keep on touring and writing songs and basically to do what we love to do, go to new places and to be proud of ourselves.

Lola Marsh live

Location: Akvárium Klub, Main Hall
Date: March 24., 2023
Doors: 19:30

Facebook event ›
Buy tickets›

Címkék: Gil Landau, kate bush, better call saul, indie pop, lola marsh, izrael, disco, quentin tarantino, Yael Shoshanna Cohen