Az év legjobb angol nyelvű magyar lemeze?
Az alig egy éve alakult The Poster Boy együttes tagjai 2012-es bemutatkozó lemezükkel máris besoroltak a nemzetközi szinten is jól fogadott magyar produkciók közé, külföldről is lelkes kritikák méltatják Melody című albumukat, német és észak-amerikai rádiók is műsorukra tűzik számaikat. Jogosan merül fel, hogy a blogoszférában is – az Egyesült Államoktól, Spanyolországon keresztül Japánig – méltatott, német-spanyol kiadású lemez talán a legjobb angol nyelvű magyar anyag idén.
A hazai indie rock mezőnyben rendhagyó formációnak számító The Poster Boy együttest két gitáros-énekes-frontember, Poniklo Imre (Amber Smith) és Mayer R. Noel (The Walrus) alapította egy amerikai zenésszel, az R.E.M. fémjelezte georgiai alternatív színtérről indult, de a kilencvenes évek óta Magyarországon élő Michael Zweckerrel, akit a nagyközönség a Kispál és a Borz utolsó két stúdióalbumának dobosaként ismert meg.
A Poster Boy zenéje nemzetközi kiadói hétterének révén külföldi rádiókba is eljutott, sőt az a különleges helyzet állt elő, hogy a zenekar számait többet játsszák külföldön, mint hazai terepén: az album címadó dala, a Melody bekerült a Deutschlandradio (DRadio) német közszolgálati adó műsorába, a legrégebbi kanadai egyetemi rádiónak számító ottawai CKCU-FM az Only A Test című másik új számot választotta, míg az Egyesült Államokban a Saint Louis-i 88.1 KDHX nevű díjnyertes független adó az említett két dal mellé még további hármat is beválogatott playlistjére (Diffraction, Once, Traction), a New York állambeli Binghamton egyetemén működő WHRW (90.5 FM) rádiósainak pedig egy hatodik szerzemény, a Portland Head Light nyerte el a tetszését.
Ezzel egy időben a lemez az amerikai kritikusoknál is kedvező fogadtatásra lelt. „A Poster Boy pop-rockja ellenállhatatlannak bizonyul. A klasszikus rockzenéhez nyúl vissza, a Merseybeattől a prog-rockig és még azon is túl. A Badfinger, The Nazz, Lemonheads és Big Star együttesekre emlékeztet, de hozzáadja sajátos modern érzékenységét… A zenéje egész végig csodálatosan dallamos” – írja a kaliforniai Pop Culture Classics zenei oldalon Paul Freeman, míg a szintén kaliforniai The International Review of Music (iRoM) kritikusa, Brian Arsenault így véleményezi az együttes produkcióját: „Ha a Poster Boy a kontinentális Európa rockzenéjének poszterfiúja, akkor talán még van remény… Mintha néhány haver magával vitt volna egy magnót egy régi raktárépületbe, hogy ott jóféle pop-rock dalokat vegyenek fel. Lecsupaszított hangzás, tágas térrel, mintha kis erősítők hangja verődne vissza a betonfalakról. Egy európai kritikus azt írta az albumról, hogy időtlen popzene, de vajon tényleg időtlen-e vagy inkább egy másik időből való? A címadó dal például 1968-ban sláger lehetett volna egy olyan zenekartól, mint a Badfinger, de vajon a mai világban is sláger lehetne-e? Európa fura hely a rockzene felől nézve”
„Nem akarom megbántani Magyarország derék lakóit, de általában nem úgy tekintek Budapestre, mintha az indie rock melegágya lenne. Az élvezetes popzenét játszó Poster Boy hatására azonban talán felül kellene vizsgálnunk előítéleteinket. A zenekar első lemeze, a Melody fülbemászó és igen szórakoztató gyűjtemény kilenc dallal, amelyek stabil rotációban pörögnek az iPodomon már vagy egy hónapja. A CD-t akár véletlenszerű lejátszásra is állíthatjuk, és bárhová ugrik, a hangszórókból nagy valószínűséggel olyan egy dal kezd szólni, amit később is szívesen meghallgatunk majd” – írja a pittsburghi Daily News négycsillagos kritikájának szerzője, míg a korábban a Skope, a Billboard és a Trouser Press hasábjain nevet szerzett szakíró, Bill Kopp így ír az albumról Musoscribe nevű saját blogján: „A Melody a klasszikus amerikai-brit popzenei formátumba illeszkedő poplemez. Míg a szövegíró-dobos amerikai, a két frontember magyar. Ők ketten énekelnek, de a Melody albumot hallgatva az embernek eszébe sem jutna, hogy nem valahonnan Amerika szívéből valók. Vagy Angliából… A Melody azonnal bekerült itt a Musoscribe blogon a 2012 legjobb albumai lista élbolyába.”
