„Az alternatív queer-közösség nagyban leszarja, hogy mit gondol róla a többségi társadalom” – interjú az első Queeruption Fesztivál szervezőivel

Kezdjük a fogalom definiálásával, hogy képben legyünk. Mi is pontosan a queer szó és fogalom jelentése?

A queer leírhat szexuális orientációt és nemi identitást is, röviden szólva minden idetartozik, ami a többségi társadalomtól eltér, tehát ami nem heteroszexuális vagy cisznemű. Sokszor a queert ernyőfogalomként használják, akkor általában a meleg kultúrát definiálják vele. Magyarországon a meleg szó helyett vált elterjedtté az elmúlt években mindenféle többletjelentés nélkül. Ezen túl a queer rámutathat a szexuális orientációk és nemi identitások fluidságára, ami nem feltétlenül velünk született, életünk folyamán bármikor átalakulhat, performatív, és adott esetben saját magát megkérdőjelező és átértelmező.

Ha jól tudom, mindezt az általatok szervezett, első magyar Queeruption fesztivál akarja újradefiniálni és a megszokottól eltérő kontextusba helyezni.

A fesztivál nem fogja újradefinálni, mert a definíció létezik.

A Queeruption a queer definíciójának forradalmi jellegét emeli ki, ami a hazai (főként melegbulikból álló) zenei szcénában eddig ismeretlen volt.

Hogy találtatok egymásra és hogy honnan jött a közös programszervezés?

Viki: Mindketten a Budapest Pride szervezői vagyunk, ott ismertük meg egymást. Nagyjából egy éve elkezdtünk sokat lógni együtt, ebből lett a #genderőrület kiállítás, majd a Queeruption Fesztivál.

Miért lehet felszabadító queer identitással rendelkezni, a „mainstream kultúrától” elhatárolódni, és olyan alternatív életformát élni, ami bárminemű állandóságnak ellenáll?

Jojó: Mert azt teszel, amit akarsz, visszautasítod az előregyártott dobozokat, az előre megírt életutakat, szabadan választasz akár minden nap, te alakítod ki a saját életed kereteit. Bár pont emiatt tán nehezebb is, hiszen semmi sem eleve adott, mindent ki kell alakítani, le kell bontani, át kell írni, de mindenképpen rém izgalmas.

Nem féltek attól, hogy az utca emberének, vagy a minimális intelligenciával és humorérzékkel megáldott magyar ember számára polgárpukkasztóként vagy provokatívan hathatnak egyes Queeruption-programok?

Jojó: Félni kéne? A válaszom nyilván az, hogy nem.

Értelek, na de például a Klitoriszkeresés a Kossuth téren című programot, mint közösségi élményt, miként lehet definiálni a konzervatív Magyarországon?

Viki: Csak itt lehet. Mármint ha Berlinben csinálnánk egy ilyet, mindenki leszarná, eljönne rá pár haverunk, jól szórakoznánk, de ennyi. Senki nem gondolná, hogy ez polgárpukkasztó, provokatív vagy – ne adj isten – közszeméremsértő. De tényleg. Az a röhejes (és elszomorító) helyzet, ahogy a magyar közvélemény viszonyul a vaginákhoz, a vaginákhoz kapcsolódó testi folyamatokhoz, valamint a nőkhöz, remek táptalaját adják az ilyen akcióknak. Szerintem most sokak számára létkérdés az, hogy ezzel foglalkozzanak, különben beleőrülnének ebbe. Orbán buzizik, Kövér szüleszteni akar, meg jaj, most már a Németh Szilárd is meg akar szüleszteni. Az állam szemében gyakrabban vagyok tenyészkanca vagy homoszexuális provokátor, mint adófizető.

Ennek kapcsán mit gondoltok az itthoni queer vagy LMBTQ-helyzetről?

Jojó: Egyelőre még nincs itthon nagyon „queer helyzet”.

Arra is keressük ezzel a fesztivállal a választ, hogy vajon van-e számottevő queer-közösség itthon, vagy vajon minden menő alter queer arc elhagyta már az országot.

LMBTQ helyzet? Nézőpont kérdése, jogilag nem reménytelen a helyzet, de a politikusok által generált közhangulat nem annyira támogató.

Szerintetek segítene, ha több ismert ember, gondolkodó, politikus, közszereplő vállalná fel másságát?

Jojó: Kérdés, hogy kin segítene. A mainstream LMBTQ-mozgalmaknak valóban célja a nagyobb vizibilitás elérése. Az alternatív queer-közösség nagyban leszarja, hogy mit gondol róla a többségi társadalom, ahogy egy punkot sem érdekel, hogyan viszonyul hozzá egy felső középosztálybeli ügyvéd.

Akkor miben látjátok az aranyközéputat a tolerancia erősítésében Magyarországon?

Jojó: Tolerancia kinek kell? Elfogadás – és legyen ez a strict minimum –  amolyan alap, amiről nem is kéne beszélni.

Vagy beszélünk kéne arról, hogy miként toleráljuk a kék szeműeket az V. és VI. kerületben?

Mi a célotok és kiket vártok elsősorban a fesztiválra?

Jojó: Hogy jól érezzük magunkat és a queer arcokat, akik nyitottak a csiklókeresésre és a punk zenére, vagy egy-két queer témájú tetkóra. Ja, és jöjjön mindenki, aki szereti a zine-eket, mert ez a fesztivál eléggé a zine-ek körül forog.

Mi szól amellett, hogy egy átlag magyar fiatal is benézzen hozzátok?

Viki: Tulajdonképpen semmi.

Jojó: Azt hiszem, nem akarunk senkit sem meggyőzni, hogy betérjen hozzánk. De én nem is tudnék válaszolni erre a kérdésre, mert nem tudom, kit tartunk átlag magyar fiatalnak. Lehet, hogy egy átlag magyar fiatal nem is érdeklődik a téma iránt, és sosem hallotta még a queer szót, és a szőr feláll a hátán a kísérleti filmektől. Szerintem neki nem is feltétlenül itt a helye. Van sok jó hely a VII. kerületben, talán ott jobban érezné magát ez az elképzelt átlag magyar fiatal.

És ti miért pont a nyolcadik kerületben fesztiváloztok?

Viki: Mert itt vannak a legjobb helyek!

Elég színes kulturális programot vonultattok fel, de mi az, amit szerintetek hiba lenne kihagyni?

Viki: Már az elején megfogalmaztuk, hogy nem egy zenei fesztivált akarunk csinálni.

Szóval ha kevesebb, vagy egyáltalán nem lenne a filmvetítés, workshop, kiállítás, esküvői szertartás, drag show, klitoriszkeresés, vagy tetováló session, akkor úgy érezném, hogy elszúrtuk, mert megcsináltuk a Rakéta utódfesztiválját némi ideológiai aláfestéssel.

Terveztek folytatást is?

Viki: Én most úgy érzem, hogy igen, de minden, amit csinálunk, nagyon impulzív és szenvedélyes módon valósul meg. Szóval ha valamiért nem fogunk lelkesedni, akkor nem fogjuk megcsinálni. Nem okoz fejfájást félretenni egy projektet, amit a kitalálásakor zseniális ötletnek tartottunk, de aztán alábbhagyott a lelkesedésünk – volt már erre példa. szóval ha lesz még kedvünk Queeruption-t csinálni, akkor lesz, ha nem, akkor nem. bár az elég zsír lenne, ha valaki folytatná, ha mi már nem csináljuk! (nevet)

Ki lenne az a művész, akit most nem sikerült, de egyszer mindenképp meghívnátok a magyar Queeruptionre?

Viki: Jojónak tutira a Wu Tsang. Nem tudom, hogy neki ki van most még a fejében. Nekem zeneileg rengeteg arc van, akiket szeretnék elhozni, és idén nem sikerült, például a dán Prison, akikkel azóta is levelezek, a zágrábi Pi, vagy a londoni MDME SPKR, Jöttek volna, de tüdőgyulladást kapott a dobosuk, így egy pár nappal ezelőtt le kellett mondaniuk a bulit. De a Frankie Cosmost, a Shirley Holmest, a csodás nevű Unicorn Dominationt is nagyon adnám. Amúgy nem szeretek ezen sokat kattogni, az idei külföldi zenekarokat egy este alatt találtam ki és szedtem össze (kivéve a Robotrát, mert ők Lang Ádin keresztül keveredtek ide). De sokkal jobban örülnék annak, ha egyre több olyan magyar zenekar lenne, akit meg tudunk hívni, és azt a vonalat képviseli, amit zeneileg elképzeltünk a fesztiválnak.

Cél, hogy minél több nőkből, melegekből, és transzokból álló zenekart léptessünk fel, akiknek tematizálódik a művészetében a lázadó, szabályokat dekonstruálni akaró, queer-attitűd.

Izginek tartom, hogy idehozunk pár érdekes zenekart, főleg, ha kelet-német vagy közép-kelet európai arcok, de az lenne a csodás, ha annyi queer, feminista, riot grrrl, queercore zenekar lenne itthon, hogy ne tudjunk választani közülük. Szóval hajrá, alapítsatok zenekart, és írjatok nekünk egy emailt! Ja, meg asszem, jövőre lesz open call is! (nevet)

Queeruption Festival
Queeruption Festival esemény
Queeruption Instagram: @queeruption
honlap: pucervalltomes.com

Címkék: program, Queeruption fesztivál, filmvetítés, klitoriszkeresés, workshop, fesztivál, queer, Koncert, LMBTQ, Zene, másság, kultúra, kiállítás, tolerancia