Weed & Dolphins
„Ami a zenét illeti, az őszinte és a furcsa dolgok híve vagyok” – Weed & Dolphins-interjú
A fehérorosz underground zenei szcénából valószínűleg kevesen tudnak bandaneveket felsorolni, de a BUSH keretében nemrég hazánkba is ellátogató Weed & Dolphins zenekart nemcsak a mesterien megkonstruált neve, hanem a lendületes és kellően őrült zenéje miatt is érdemes megjegyezni. Az együttest (amelynek egyébként az Instája is aranyat ér) többek közt a fehérorosz zenei életről és a showcase tapasztalatairól kérdeztük.
For the English version of this interview, please scroll down!
A létező legközhelyesebb kérdés, de a ti esetetekben megkerülhetetlen: honnan jött a zenekar neve?
Damon (ének, dalszövegírás): Sniffer (a banda kabaladelfinje) találta ki! Amikor hallotta, hogy zenekart alapítunk, mindenképp be akart ő is szállni, de én nem hagytam: az emberek biztos gyanút fogtak volna, hogy ő valójában egy delfin, pedig még egy egész ütős emberjelmezt is szereztünk neki. Ezért végül hagytuk, hogy legalább a zenekar nevét ő találja ki.
Milyen dolgok inspirálnak titeket? Milyen zenéket hallgattok?
Tema (basszusgitár): Mindannyian másfajta műfajokat szeretünk, de azért persze vannak közös pontok. Én személy szerint leginkább a ’70-’90-es évek garázsrockjából, a punkból és az alternatív zenékből inspirálódok, és próbálom rekreálni a zajos, nyers, olykor avantgárd esszenciájukat. Mostanában kezdtem el ismerkedni az elektronikus zenével is, de még mindig imádom a zenéket, amelyek 2006 óta az MP3-lejátszómon vannak.
Damon: Mikroklíma, komfortzóna. Másrészről pedig azok a dolgok, amelyek egyszerre ritkák és mégis elérhetőek és értelmezhetőek. És egy csomó haverom is inspirál. Vannak barátaim, akik a sürgősségin dolgoztak, meg olyanok, akik felmásztak a Mont Blanc-ra, és ez azért elég menő.
Ami a zenét illeti, az őszinte és a furcsa dolgok híve vagyok.
Azokat az előadókat szeretem, akiknek összetéveszthetetlen stílusa van, amit nehéz utánozni. Chad VanGaalen például eszméletlen, mint ahogy Sam a Teen Suicide-ból is. Amikor gyerek voltam, MF Doom jelentette ezt az új dimenziót. Ezen kívül pedig az tud lenyűgözni, ha a zene technikailag nagyon profin van összerakva.
Mi lenne számotokra az álomkollaboráció, vagy kivel koncerteznétek legszívesebben?
Younga (dob): Kollaborációkról vagy közös koncertekről csak akkor érdemes beszélni, ha már elértél egy olyan szintre népszerűség és gyakorlottság tekintetében, hogy a közös munka mindkét fél számára érdekes lehet. Az együttműködésnek mindkét oldal számára értékesnek kell lennie, különben semmi értelme. Nagyon sok érdekes zenész van, de ismerek egy Dimi Baker nevű srácot, aki jelenleg nem nagyon van benne a zenei életben. Na vele például nagyon szívesen kollaborálnék újra.
Damon: Így van, Dimi egy isten! Szeretünk Dimi!
Tema: Ezen még sosem gondolkodtam, mert úgy látom, hogy a koncert-line-upoknak sokszor semmi értelmük. Az egész szépsége abban rejlik, ahogy az emberek együtt táncolnak és mozdulnak meg a zenére. Sosem álmodoztam arról, hogy világhíres zenészekkel dolgozzak együtt, de a helyi bandákkal mindig öröm közösen összedobni valamit. Amúgy a rövid válaszom az lenne a kérdésre, hogy a Gorillaz.
Milyen a fehérorosz underground szcéna? Vannak kedvenc koncerthelyszíneitek?
Younga:
A fehérorosz underground szcéna olyan, mint az exed jelenlegi faszija: nem számít, mennyire menő, sosem fogod igazán szeretni és tisztelni. A távolságtartás és az elszigeteltség mindenhol érezhető, valószínűleg azért, mert ez a fehérorosz mentalitás része.
Tema: Függetlenül attól, hogy a fehérorosz underground zenének nincs túl nagy tere, sokat lehet beszélni a témáról. Van egy csomó punk/garázszenekar akikkel együtt szoktunk játszani, jó pár poszt-punk és elektronikus projekt, és fesztiváljaink is vannak, ahol ismert hazai zenekarokat és előremutató fiatal bandákat is lehet látni. A helyi fellépések mindig szuperek, mert ezeken összegyűlnek azok az emberek, akik tényleg hallani akarják a zenédet, de a hazai siker nálunk egyben a lehetőségek korlátozását is jelenti.
Milyen tapasztalataitok vannak a showcase fesztiválokkal? Hogy tetszett nektek a BUSH?
Damon: Nagy pacsi a fehérorosz ISKRA showcase fesztiválnak! Idén rendezték meg először, és zseniális volt! Általánosságban beszélve pedig a fellépéseken túl rengeteg munkával is járnak ezek a rendezvények. Ezt a munkát idén nem sikerült teljesítenem a BUSH-on… De ez csak a körülmények hibája! Nem arról van szó, szeretek dumálni mindenféle emberrel, de úgy tűnik, mindig történik valami elb*szott dolog, amikor ilyen fesztiválokra utazunk. Remélem, legközelebb például nem tévedek el az éjszaka közepén úgy, hogy nincs nálam semmi cuccom, és nem próbál senki megverni vagy ilyesmi…
Tema: Ez a harmadik showcase fesztiválunk, ezelőtt a ljubljanai MENT-en és a vilniusi WNM-en léptünk fel. A MENT egy hatalmas, impresszív esemény volt rengeteg helyszínnel és előadóval. A BUSH egy sokkal családiasabb dolog, ahol jól lehet haverkodni más zenészekkel, és mászkálni egy kicsit Budapesten.
A koncertünk maga jól sikerült, de a BUSH varázsa nekem a backstage-es kávézásban és a város atmoszférájában rejlett.
Mik a terveitek a közeljövőre? A zene nektek csak móka, vagy a cél a nemzetközi hírnév?
Tema: A kérdésben csak a két véglet van benne. Ha zenész vagy, nem tudod csak úgy feladni ezt az egészet, és annyit préselsz ki belőle, amennyit csak lehet. A kis koncertek Minszkben legalább annyi örömet okoznak, mint külföldön nagy közönségeknek játszani, de másrészről azért remélem, hogy eljön majd az idő, amikor kicsit gyakrabban engedhetem meg magamnak, hogy kicseréljem a húrokat a basszusgitáromon…
Damon: Hazudik! Idén vett új gitárt és biciklit is! És mi az, hogy nem leszünk sztárok… Persze, hogy azok leszünk! Életem utolsó napjait visszavonult rockveteránként tervezem tölteni. Valahol Syd Barrett és Dr. Dre között félúton…
This is the most cliché interview question but in this case, it must be asked: is there a story behind your band name?
Damon (vocals, songwriting): Sniffer came up with the name. When he heard that there’ll be a band, he wanted to participate in any possible way, he really asked badly. But I didn’t let him: wrong people would have definitely found out that he was a real dolphin, although we bought him that dope human costume. So we at least allowed him to make up the name.
What kind of things inspire you? Who do you listen to the most?
Tema (bass): We all love different genres of music, but of course we have some matching points. Speaking about me, I was influenced mostly by 70s-90s garage rock, punk and alternative, trying to catch some of their noisy, raw and sometimes avant-garde stuff. Now I’m a little bit into electronic music, but still love all the shit that lives in my MP3 player since 2006.
Damon: Microclimate, comfort zone. On the other hand it can be something which is rare but at the same time reachable and understandable. Plus a lot of my homies are pretty inspiring too. I have friends that used to work at the ambulance. I have a friend who reached the top of Mont Blanc. I think it’s dope as fuck.
Speaking about, music I’m a fan of sincere & weird stuff.
I love artists with essential features which are hard to bite or fake. Chad VanGaalen is crazy. Sam from Teen Suicide is the same. MF Doom was the another dimension dude for me when I was a kid.
If the music is not like that, I guess it should be done really technically well to impress me.
What would be your dream collaboration or someone you would really love to play a gig with?
Younga (drums): The talk about the collab or a show makes sense only after you’ve reached the level of popularity and skills which is interesting enough for both sides. It should be valuable not only for us, cause otherwise, this kind of collab makes no sense. There are a lot of interesting musicians, but I know one guy, Dimi Baker, who is currently almost not involved in music. This is the dude I’d like to play a show or make a collaboration with again, he’s dope.
Damon: For real! Dimi is fire! A mutual friend changed the way of thinking for both of us, I suppose… Dimi we love you!
Tema: Never thought about that, because the bands you play along on a gig don’t make much sense, as I see.
All the prettiness is in the people, seeing them to dance and move. I’ve never had a great dream about collaborating with some world-known musicians, but it is always a pleasure to make something together with beloved local bands.
The plain answer for the question, anyway, is – Gorillaz.
What is the underground music scene like in your country? Do you have favourite venues?
Younga: The underground scene in Belarus is like your ex’s current boyfriend – no matter how cool he is, you’ll never be able to love and respect him for real. The apartness and insularity are felt in everything, guess it’s just something from our mentality.
Tema: Despite the fact that Belarusian underground music doesn’t have such a huge appearance, there’s much to be told about this topic. Well, speaking of the bands we play along with – there is a bunch of punk/garage bands, a couple of nice postpunk/electronic projects and we have festivals where you can see both well-known Belarusian underground musicians along with young but progressive bands. Local gigs are always fun because it is the way to gather someone who really wants to hear you, but domestic existence equals downshifting for the bands from our country.
How is your experience with showcase festivals? How did you like BUSH?
Damon: Shout out to ISKRA Showcase in Belarus! They did it for the first time this year and it was legendary! And to speak about this stuff in general – a lot of work to do besides playing. This time at BUSH I failed to do this job properly for the most part… But it was more about the circumstances than about my actions. I mean I’m ok with communicating with any kind of people, but it looks like something fucked up happens every time we travel to such events. I hope that next time I at least won’t get lost at night with none of my things with me, nobody will try to fuck me up or whatever…
Tema: This is our third showcase fest, the previous ones were MENT Ljubljana and WNM in Vilnius. MENT was a really big impressive event thanks to lots of venues and a big variety of artists. BUSH appeared to be a nice place to meet some musicians, have a chat and to have a couple of hours wandering through Budapest.
The performance itself was a good act, too, but for me, it was more about the atmosphere of city and drinking coffee in the backstage.
What are your plans for the future? Is music just for fun or ultimately you would like to become international superstars? :)
Mal (guitar, 12 years old): !^_^! !^_^! !^_^! – (left this as the answer)
Tema: Your question compiles two extreme points. When you become a musician, you cannot give up this shit and you try to squeeze as much as possible from it. Small gigs in Minsk can bring much more pleasure and satisfaction than playing abroad for a big new audience – but, of course, I hope that in some time I’ll be able to afford to change strings on my bass more often than once a year.
Damon: He’s a liar! Bought a brand new bass and the bicycle this year! And what is about being stars… think we definitely will be. I plan to spend my last days as a retired rock veteran. Maybe something between Syd Barrett and Dr. Dre…
