Az Egyesült Királyság egyik legszeretnivalóbb zenekara, a The Wave Pictures április 19-én először látogat Budapestre. Ennek apropóján a zenekar basszusgitárosával, Franic Rozycki-vel beszélgettünk.
A legtöbb lemezeteken improvizáltok. Miért ezt a módot részesítitek előnyben?
Franic Rozycki: Csak hallgass bele a rádióba, az összes zenekar mindig ugyanúgy játssza a dalait újra meg újra. Unalmasak! Szeretnénk a stúdióban és élőben is élvezni a zenélést, és meghagyni annak a lehetőségét, hogy valami váratlan, esetleg elképesztő dolog történjen. Persze nem mindig jön be ez a módszer, de szívesebben vállaljuk ennek a kockázatát, hogy aztán cserébe esélyünk legyen valami izgalmasra.
Hogyan lehetséges tizenhat év alatt – turnézás mellett – összesen tizennyolc albumot kiadni?
Franic Rozycki: Mert nem vagyunk lusta senkiháziak! Az új dalainkat is mindig játsszuk a turnén, úgyhogy amire hazaérünk, bármikor készen állunk, hogy fel is vegyük azokat.
Mi a titka annak, hogy a zenekar húsz éven át együtt maradt, és még tagcsere sem történt?
Franic Rozycki: Segít, hogy sok különböző zenét játszunk, hogy folyamatosan egymás után új dalokon és albumokon dolgozunk, szóval mindig van miért izgatottnak lenni. Ahelyett, hogy négyévente összejönnénk felvenni egy nagyon fontos albumot inkább arra törekszünk, hogy a zenélés minden évben ugyanolyan szórakoztató legyen számunkra.
A The Wave Pictures csakis a szórakozásról szól!
Egyszer említettétek a London is Stereo-ban, hogy amit kedveltek, az sosem túl népszerű. Elmondanád akkor mik azok, amiket szerettek?
Franic Rozycki: Jazz a 40-es, 50-es évekből, country, blues és rock and roll a 40-es, 50-es és 60-as évekből, és néhány klasszikus album a 60-as, 70-es évekből. Gerry Mulligan találkozása Johnny Hodges-szal, Jonny Lee Hooker Burnin’, The Downliners Sect, Roy Orbison – különösen a Monument alatti éveiben, Rory Gallagher, The Greatful Dead Europe 72’. Mind remek zenék, amiket a rádióban sosem hallasz, legalábbis az Egyesült Királyságban biztosan nem.
Van-e bármi, amit az elmúlt húsz évben a zenében még nem éltetek meg, de mindenképpen szeretnétek?
Franic Rozycki: Azt akarjuk, hogy a The Wave Pictures legyen Bob Dylan mögött a kísérőzenekar. És a Vanda/Young csapat segítségével felvenni egy teljes albumot, hogy aztán az AC/DC fantasztikus ‘Let There Be Rock‘ albumának hangzása köszönjön rajta vissza.
Mi a következő nagyobb lépés a zenekar életében?
Franic Rozycki: Az, hogy Bob Dylan kísérőzenekara legyünk.
Ez lesz az első koncertetek Magyarországon. Mivel kapcsolatban vagytok a legizgatottabbak?
Franic Rozycki: Mindennel kapcsolatban, amit egy új hely hozhat. Új emberekkel – talán rajongókkal is -találkozni, megnézni új városokat, a vidéket, utcákat, múzeumokat.
Interjú: Korbély Veronika
Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.