„A mi generációnk – más országokkal ellentétben – nem szorul korlátok közé” – Tiger Bell-interjú
Igazi csajos napot tartottunk a Norrköpingben rendezett Bråvalla fesztivál utolsó napján, hiszen egymás után három karizmatikus svéd csajbanda lépett fele a Luna színpadon. A girlpowert a stockholmi „cheerleader punkot” játszó Tiger Bell nyitotta a NONONO és Elliphant előtt. Tudjátok, mi az a nollåtta, a Södermalm vagy az Östermalm? Két igazi stockholmi csajjal, Canan Rosénnal és Lotta Wennströmmel csevegtünk koncertjük után. Olyan svédesen.
Canan Rosén és Lotta Wennström a svéd Bråvalla fesztiválon
Általában nem változtatok az interjún a koncert után, de a ti esetetekben nem volt más választásom. Sosem láttam még lánybandát ilyen energiával és magabiztossággal a színpadon. Eddig azt hittem, hogy a The Subways basszusgitárosa, Charlotte Cooper a legmenőbb basszusgitáros csaj a világon. Hát nem…
(nevetés tör ki)
Canan Rosén: Húúú! Köszönöm! Tudod, jók ezek a visszajelzések, mert akkor működik igazán, ha a közönség és a sajtó is azt látja, amit mi érzünk a színpadon. (a színpad felé fordul és elmereng) Ott játszottunk? Innen nézve hatalmas kúl, az meg, hogy a Bravallán játszhattunk, elképesztő.
2010 óta zenéltek együtt. Lovisa Thurfjell, Lisa Löfgren és Lotta Wennström Umeåból való, Canan, te tősgyökeres nollåtta vagy (nollåtta = stockholmi, a telefon előhívószáma miatt – a szerk.). Stockholm ez egyik leginspirálóbb város, ahol valaha laktam, és bár sejtem a válaszotokat, de: Östermalm vagy Södermalm? (stockholmi városnegyedek, Östermalmot viccesen Poshmalmnak, Södermalmot pedig Hippimalmnak is nevezhetjük, utóbbi egyébként a művészek kedvelt központja – a szerk.)
Canan: Persze, hogy Södermalm. Sokkal lazábbak az emberek, nem feszengenek, hogy éppen nem a legújabb szuperdrága ruhakollekció darabját viselik. Ez nem azt jelenti, hogy szarul néznének ki az österiek, sőt! Cool, laza, alter emberek. Södermalm a művészek és az elfogadás központja. Szabadság! Kiskorunktól kezdve magunk dönthetünk, legyen szó öltözködésről vagy komolyabb dolgokról. A mi generációnk – más országokkal ellentétben – nem szorul korlátok közé, például a kiadók által sem, így szabadon alkothatsz. Persze ezért meg kell dolgozni, szó szerint is. Mindegyikünknek van állandó munkahelye a zenélés mellett, én hátrányos helyzetű és megváltozott képességű embereknek segítek a munkakeresésben.
Lotta Wennström : Arról nem is beszélve, hogy a sör rohadt drága Östermalmban.
Nekem mondod? A magyar árakhoz viszonyítva tényleg az…
Canan: Igazán? Akkor el kell mennünk Magyarországra! Már sokszor tervben volt, azt mondják, nagyon menő hely, szuper lenne ott játszani.
Melyik a kedvenc „búvóhelyetek” Stockholmban?
Canan: Hmmm, ez nehéz kérdés. Kungsholmenben nőttem fel, és imádok a sziklákra kijárni, rengeteget lógtunk ott esténként a haverokkal, grilleztünk meg minden. Tudod, a svédek bolondulnak a grillezésért és a piknikezésért.
Lotta: Én egy kicsit kijjebb lakom a várostól, sokkal természetközelibb, egy tó is van nem messze, ha például úszni támad kedved. De ha csajos sörözés, akkor mindenképpen az Anchorban kötünk ki, ez egy elég pöpec hard rock pub.
A zenéteket „cheerleader punkként” definiáljátok, ami tökéletesen visszaadja a Tiger Bellt. Egyszerre energikus és iszonyatosan csajos. És ha már cheerleader: hogyan emlékeztek vissza a középiskolai évekre? Menő pomponlányok voltatok, vagy inkább zenekaros pólókban bandázó, fura zenefanok?
Canan: Én azt hiszem, egyik sem. Sokat görkoriztam tinikoromban, aztán a skate meg a punk találkozott az életemben. De inkább fura voltam, mint menő.
Lotta: Mi hárman Umeåból csak szimplán nagyon furák voltunk. Aztán amikor elkezdünk zenélni, mi lettünk a fura zenélő csajok. (nevet)
Az első albumotok tavaly októberben jelent meg Don’t Wanna Hear About Your Band címmel. Imádom a címét és a háttérsztorit hozzá…
Canan: A sztori elég egyszerű: minden alkalommal, amikor fellépünk, a koncert előtt vagy után, megjelenik pár arc, hogy „Nagyon király ez a csajbanda, én is zenész vagyok…”, és akkor elkezd beszélni magáról. Ez annyiszor megtörtént, nem is hinnéd el.
Nem nehezebb csajként boldogulnotok a zeneiparban?
Canan: Nem, de ez rajtad múlik. Tudjuk, hogy jó zenét játszunk, és beleadunk mindent!
A legtöbb számotok 2-3 perc hosszúságú, és ez, valamint az energikus fellépéseitek két másik svéd bandára emlékeztetnek, a The Hivesra és a Royal Republicra. A svéd vagy főleg a nemzetközi zene inspirál titeket?
Lotta: Szerintem nincs olyan svéd gitárbanda, akikre a The Hives ne lett volna hatással. De egy kicsit talán mindkettő. Az a jó a Tiger Bellben, hogy mindannyian más zenét hallgatunk, pop, punk, rock, minden jöhet. A trükk, hogy ezt hogyan alakítod át magadban, és hogyan használod fel inspirációként.
Canan: A közös pont talán az előadásban van: imádjuk az élőben is dögösen szóló zenét. Ez fontosabb annál, mint hogy milyen zenét játszik egy banda. Ha nem tudod átadni a közönségnek az energiát, akkor cseszheted.
Veletek kapcsolatban az első dolog, ami beugrott, az egy magyar szám címe. Az előadó a Zagar, a szám pedig a Rock & Roll Goes to the Girls. Ez veletek kapcsolatban igazabb, mint valaha, hiszen négy nagyon erős női karakter alkotja a Tiger Bellt. Vannak próbálkozások a fiúrajongóitok részéről? Vagy félnek közeledni?
Canan: Vannak, de nem tudom, hogy ez a rajongásból ered-e, hogy bepróbálkoznak, vagy egyszerűen csak beszélgetni szeretnének. Én is imádok zenekarokkal beszélgetni, szóval engem ez egyáltalán nem zavar.
Mik a tervek a fesztiválszezon után?
Canan: Ősszel adunk pár koncertet, de rengeteget léptünk fel mostanában, szóval jól jönne egy kis pihenés. A próbaterembe is vissza kéne térni, mert vannak új számaink, amiket be kellene fejezni. Utána valószínűleg turnézunk majd, mert már többen jelezték, hogy szívesen látnának minket, ami fantasztikus.
Lotta: Így van, ahogy Canan mondja, de a zene mellett mindenkinek van más munkája is, szóval nehéz összeegyeztetni.
Canan Rosén és Lotta Wennström (Tiger Bell)
Interjú és fotó: Mészáros Zsófia
