„A legfontosabb mindig a zene marad” – Punks Jump Up-interjú
A 10 éves Deck Attack születésnapi rendezvénye elsősorban nem a múltidézésre fókuszált, hanem sokkal inkább az életigenlésre és az ünneplésre hívott össze minket. A bulira persze elhívtak jó néhány barátot a hazai színtérről, és a Punks Jump Up felét, Joe Attardot Angliából. A PJU pedig mindenki nagy kedvence, egy igazi vérbő electro-disco formáció a kiváló Kitsuné kiadótól. Dj Minek szép szavaival élve „munkáikban kezdettől fogva vegyítették a punk-mentalitást és a törő-zúzó energiákat az elektrofunk-diszkó lazasággal oldott gépies rigiditásával”.
2004 óta zenéltek együtt, mesélnél kicsit arról hogyan találkoztatok?
Joe Attard: Svédországban találkoztunk, Dave (aki eredetileg svéd – szerk.) volt a rezindens DJ a helyen, ahol egy este játszottam. Két évvel később, amikor Dave már Londonban élt, én pedig éppen svéd bulikat promotáltam, összefutottunk egy bulin, amit ő szervezett. Idővel aztán elkezdtünk közös bulikat szervezni, és megalapítottuk a kiadónkat.
Régen punkrajongók voltatok, vagy honnan jött a név?
Igen, mindketten nagy punkrajongók voltunk: Dave az amerikai punkért volt oda, én pedig az angol vonalért. Emellett mindketten szerettük a hiphopot. A név a Brand Nubian Punks Jump Up to Get Beat Down című számából jön, úgy gondoltuk, ez a név pontosan tükrözi azt a hangzást, amitt annak idején képviseltünk, a punk és a hiphop dinamikus egyvelegét.
Mit tanácsolnátok azoknak, akik most kezdenek bele a dj-zésbe, producerkedésbe?
Úgy gondolom, hogy a legtöbb jó dolog nem tervszerűen születik, az ember először a saját örömére játszik, aztán előbb-utóbb kialakul belőle valami. Így volt ez velünk is. Azt mondanám, ha találsz valakit, akivel együtt tudsz dolgozni, az mindig megkönnyíti a dolgokat, egyedül sokkal nehezebb. Ha ketten vagytok, van kivel ötletelni.
A másik fontos dolog, hogy próbáljanak meg eredetiek lenni, és nem az aktuális trendeket másolni, hiszen azzal nem jutnak messzire, csupán egyek lesznek a sok közül.
A saját dalok mellett rengeteg remixet készítetek: olyan előadókat remixeltek, mint Lykke Li, Chromeo vagy Robyn. Hogyan választjátok ki az előadókat?
Amikor eljutsz egy bizonyos szintre, és elég jó vagy, téged keresnek meg a megfelelő emberek. Kezdőként nem nagyon válogathatsz, bár manapság már mindenki remixelhet mindent. Amikor mi kezdtük, szerencsénk volt, hiszen rengeteg svéd előadót ismertünk, és a svéd zene akkoriban tört be az angol piacra. Jó pár svéd előadó felkért, hogy készítsünk remixet a dalaikból, így amikor az eredeti dal sláger lett, a remix is sikeressé vált.
Lassan vége az évnek. Mi volt a kedvenc lemezed idén?
Talán a Factory Floor azonos című albuma, ez az, ami rengeteg pörgött a CD-lejátszómon idén. Igen, nekem még van olyanom! (nevet)
Mi következik a Punks Jump Up életében? Hol töltitek az szilvesztert?
Szilveszterkor egy kelet-londoni klubban játszunk egy New York-i DJ-vel, Jacques Renault-val. Különleges szilveszter lesz, ugyanis általában Londonon kívül játszunk ilyenkor, most viszont végre alkalmunk lesz a barátainkkal bulizni.
Mit szóltok azokhoz a véleményekhez, amik azt mondják, hogy ti vagytok a Kitsuné válasza a Chromeóra? Milyen volt együtt dolgozni Dave1-nal (a Chromeo egyik fele, a duó slágerében, a Mr. Overtime-ban énekel)?
Erről még nem is hallottam, de valószínűleg a közös dal miatt gondolják ezt az emberek. Mindenesetre örülünk, ha egy ilyen szintű zenekarhoz hasonlítanak minket.
Élveztük a közös munkát, szeretjük a Chromeo zenéjét és a srácok is jófejek.
Elvileg már az utolsó kanyarban van a debütáló albumotok. Mit lehet róla tudni? A már megszokott funkos, diszkós bangerek sorakoznak majd rajta, vagy más irányba is elkalandozok majd?
Elég hosszú ideje dolgozunk már az albumon, de valami miatt mindig félbemarad egy időre a munka, így a vártnál tovább tart a felvétel. Magát az irányt elég nehéz meghatározni, hiszen az aktuális zenei trendek mindig hatással vannak ránk. Ami biztos lesz benne, az disco és house, illetve közreműködik majd néhány más előadó is az albumon.
A Get Down (Special CCCrash Mixxx) saját bevallásotok szerint tisztelgés Prince, a Trax Records és a Yello előtt. Mit jelentenek ők nektek?
A dal nem konkrét tisztelgés Prince előtt. Az egész dolog egy viccnek indult, kíváncsiak voltunk, milyen lenne, ha ezt a három hangzást összekevernénk, aztán mikor úgy éreztük, ebből valami jó is kisülhet, akkor befejeztük a dalt. A Trax Records egy house kiadó, amely hatással volt a mi zenénkre is, ugyanúgy, ahogy Prince is. Ha valaki meghallgatja a Get Downt talán, annak talán nem egyértelmű rögtön a kapcsolat, de az egyes elemek mindenképpen utalnak Prince-re és Trax Recordsra.
Mit szóltatok hozzá, amikor még David Guetta is elkezdte pörgetni a ti számaitokat? Ha már itt tartunk, ki a ti kedvenc DJ-tek?
Hallottam egy számunkat az egyik mixében, és hogy twittelt minket egyszer. Elég más zenét játszik, mint mi, ezért azon is meglepődtem, hogy egyáltalán hallott rólunk. Kedvenc DJ? Rory Phillips például egy remek DJ. Inkább a kevésbé ismert, underground DJ-ket kedveljük, akik hozzánk hasonló stílust képviselnek, mint például a kelet-londoni Martin Dubka.
Producerkedtek, van egy saját kiadótok (Cassette) és ruházati márkátok (Stiff Couture) – szeretnétek, ha a Punks Jump Up egyfajta brand lenne az elektronikus zenei életben, vagy csak így jöttek a dolgok?
Nem volt benne semmi tudatosság, az egész úgy indult, hogy kijött néhány dalunk a Kitsunénél, és ezzel egy időben csinálni akartunk pólókat, amiben egy tehetséges londoni tervező, Kate Moross volt a segítségünkre, neki nagyban köszönhető, hogy a pólók népszerűek lettek. Nem brandet akartunk építeni, de tény, hogy a zene és a pólók eladása összekapcsolódik.
Hiszen, ha a zenében sikeresek vagyunk, akkor a pólók is jobban fogynak. De a legfontosabb mindig a zene marad.
Egy interjúban, amiben a fellépések előtti rituáléitokról volt szó, azt mondtátok, hogy az egyik legnagyobb élmény az volt, amikor a backstage egyik szobája tele volt régi kazettákkal, amiken a nyolcvanas, kilencvenes évek szinte összes ismertebb acid/house/dance klipje megtalálható volt. Kedvenc szám/videó ebből az időszakból?
Ha egy videót kellene kiemelnem a kilencvenes évekből, akkor az mindenképpen az Aphex Twin Windowlickerje lenne. Amikor ez a tizenöt perces videó elkészült, minden mást felülmúlt, ami abban az időben megjelent.
http://vimeo.com/13795801
Interjú: Rakos Ágnes
