A kanadai alter-sztár, Mac DeMarco két hatalmas sikerű lemez után tér vissza Budapestre
Ha van korunk hőse, a kanadai self-made-man, alter-szupersztár Mac DeMarco biztosan az. A ténylegesen a semmiből előtűnt, még mindig csak huszonöt éves dalszerző-előadó két legutóbbi lemezével (bár a két lemez összesen nincs egyórás) a vancouveri undergroundból az indie-listák és a kényes ízlésű vájtfül-magazinok és zeneblogok kedvenclemez-felsorolásainak élére katapultált.
Tegyük hozzá, teljesen megérdemelten. Ez a minden pozőrségtől mentes, barkácsmániájában és attitűdjében a korai Becket idéző, halál laza és közvetlen fiú tökéletesen hozza a „szomszédsrác” imidzset. Akivel koncert után simán le lehet ülni, bedobni egy sört. És aki gyerekkori hőseiből, Beatlesből, Creedence Clearwater Revivalből, folkból, countryból, indie-ből, sanzonból, bluesból, balladákból és a Nagy Amerikai Daloskönyvből elképesztő, minden hangjában végtelenül szórakoztató, ugyanakkor cseppet sem túlgondolt elegyet gyúr. Besztondult dreampop és részegen üvölthető kocsmapunk, perfekcionista slágerek és hanyagul odavetett dalvázlatok, a késői Lennonra kísértetiesen emlékeztető hangzás, elhangolt gitárok, a közepükön véget érő számok:
Mac DeMarco minden megmozdulásából süt a zeneiség és a szabadság.
Valószínűleg a zenéjéből áradó hihetetlen szabadságélmény az, ami miatt a 2014-es Salad Days és a tavalyi Another One előtt leborult a kritika és a közönség egyaránt. A Pitchforktól az NME-ig, a Guardiantől a Paste-ig magasztalták az egekbe, de ami ennél is fontosabb, hogy a vidám kanadai fiatalember nem maradt meg ezoterikus kritikuskedvencnek, hanem indie-kiadványokhoz képest nagyszerű eladásokat produkált, a Billboard 200-on a harmincadik, a rock listán a tizenegyedik helyig kúszott a Salad Days.
Mac DeMarco nagy sikerei előtt, pár éve már fellépett Budapesten, eszméletlenül jó hangulatú koncertet adva. Most, két már-már mainstream-sikerű albummal a háta mögött visszatér, ezúttal az A38 Hajóra, hogy megmutassa, milyen is egy igazi, aktuális indie-sztár.
