„A jövőben csak pozitív szerelmes dalokat szeretnék írni” – Hó Márton és a Jégkorszak-interjú
Hó Márton már hosszú évek óta megkerülhetetlen jelenség a magyar undergroundban, zenekaros formációja pedig 2011-ben érett meg arra, hogy kiadja a kétezres évek egyik legfontosabb lo-fi lemezét. A Dalok a fürdőszobából óta eltelt öt év sem volt eseménytelen, hiszen egy szólólemez, egy remixlemez, és a Hó Márton és a Jetik néven kiadott album is megjelent, de most végre elérkezett az idő, hogy kijöjjenek új, Itt Vagyunk című nagylemezükkel. A lo-fitól távolodó, a korábbiakhoz képest sokkal több elektronikával operáló kiadvány kapcsán beszélgettünk Hó Mártonnal a stílusváltásról, a magyar lo-fi szcéna bukásáról, illetve hogy mit gondol arról, hogy állandóan a Szabó Benedek és a Galaxisokhoz hasonlítják.
Legutóbbi lemezetek, a Dalok a fürdőszobából öt éve jelent meg, ezt követte – rengeteg más mellékprojekt mellett – egy szólólemezed Csodálatos Utazások címmel. Ezt miért kellett a saját neveden kiadni?
Azért jelent meg így, mert azt a lemezt nem a teljes zenekarral vettük fel, hanem gyakorlatilag két szám kivételével én játszottam fel mindent. Másrészt akkor, 2013 nyarán úgy éreztem, hogy azok a számok más vonalon mozognak, mint a Jégkorszak, ezért inkább saját néven jelent meg. Aztán utólag persze kiderült, hogy azok a számok is illeszkednek a zenekar profiljába (már ha van ilyen), és két számot (Vasárnap vége van, Idegen Földön jártam) a mai napig játszunk a koncerteken arról a lemezről.
A Dalok a fürdőszobából nagyot szólt, hiszen akkoriban körvonalazódott a hazai lo-fi szcéna, aminek zászlósvivői voltatok. Nem érzitek úgy, hogy túl sok volt az öt év kihagyás ahhoz, hogy meglovagoljátok rendesen ezt a hullámot?
Nem, mert soha nem akartuk meglovagolni azt a hullámot. És most már szerencsére le is csengett a nagy lo-fi robbanás, azok közül a zenekarok közül talán csak a Mayberian Sanskülotts aktív mostanában, de lehet, hogy rosszul látom. Ez egy tipikus folyamat, ha egy zenei mozgalom nagyot robban, nagyon fent van egy-két évig, utána természetes velejárója az, hogy az a bizonyos mozgalom elindul lefele, vagy egyszerűen eltűnik, és jön helyette valami más. Mondjuk, az hogy ez az egész mozgalom lett, az nyilván a zenei sajtónak köszönhető, szerintem azok is meglepődtek ezen, akik benne voltak.
Nemrég jelent meg új lemezetek Itt Vagyunk címmel. Ezúttal ki segítette a produceri munkálatokat? Itt is hasonlóan határozott elképzeléseitek voltak, mint az előző lemeznél?
Az első lemeznél ugye Tövisházi Ambrus volt az a bizonyos külső fül és producer, aki tökéletesen feltunningolta a mi kis minimalista lo-fi hangzásunkat – pont a héten beszéltem vele, és megjegyezte, hogy a Dalok a fürdőszobából a mai napig friss tudott maradni, nem vesztett semmit az értékéből. Egyébként én kicsit furcsának érzem itthon használni a producer szót, inkább zenei rendező illik rá, ez talán közelebb van a valósághoz. Szóval a Csodálatos Utazások lemeznél Dorozsmai Gergő volt a zenei rendező (akivel egyébként most együtt is zenélünk a Gustave Tiger zenekarban), ő egy letisztult és egységes hangzást talált ki a lemezre, az is egy izgalmas utazás volt. Most viszont az új lemeznél saját magunk zenei rendezői voltunk, pontosabban Szőke Barna volt a zenei agy és producer, aki egyrészt behozta a képbe a finom elektronikát és a szintizést/kütyüzést, de volt, hogy közösen találtuk ki egy adott szám hangzását.
Egyértelmű újítás a zenétekben az elektronika megjelenése, ami nem véletlen, hiszen Barnával, ti párhuzamosan közösen viszitek a MYGL nevű produkciót. Tudatos volt, hogy ezt hagytátok érvényesülni a Jégkorszakban is, vagy csak időközben szép lassan belétek ivódott?
Csak részben volt tudatos, mert egy dolgot tudtunk csak a lemezfelvételek előtt, hogy nem akarjuk, hogy a hangzás hasonló legyen, mint az előző két lemeznél. Szerettünk volna elrugaszkodni a saját zenei világunktól, és semmiképpen sem akartuk, hogy megint az akusztikus egyszálgitározásra épüljenek a számok. Mielőtt elkezdtük felvenni a dalokat, belőttünk néhány zenei vektort, hogy nagyjából merre szeretnénk menni, küldözgettünk egymásnak lemezeket. Barna a Glass Animals lemezét vette irányvonalnak, én meg Jamie XX vagy a Caribou albumokat mutattam referenciának. Persze ez nem azt jelenti, hogy a végeredmény olyan lett, mint a felsorolt lemezek, nyilván messze vagyunk attól.
Gondolom ez a kisebb „stílusváltás” is szerepet játszik abban, hogy az új lemez hangzása már nem annyira minimál vagy „hálószobás”. Valóban profibb körülmények közt rögzítettétek?
A vicces az, hogy gyakorlatilag ugyanolyan körülmények között rögzítettük a lemezt, mint a legelsőt, egy házi műhelyben a Filmlabor egyik termében, ahol Barna bérel egy kisszobát, ez az ő saját stúdiója. Csak most valahogy sikerült erősebb és egységesebb, jobb hangzást létrehozni, ez természetesen Barnánk köszönhető teljesen.
A lemeznyitó dal, a Zuhanni hangulatában számomra olyan, mintha az előző lemezről valamiért lemaradt volna, vagy kicsit mintha a Mikor pilóta voltam folytatása lenne. Tényleg korábban született vagy ez csak véletlen?
Nem, ez a szám most született idén, de valóban az volt az elképzelés, hogy a Mikor pilóta voltam folytatása legyen. Több visszautalás is van egyébként az első lemezre, ez tényleg direkt volt.
Még a lemezmegjelenés előtt egy minimál videó kíséretében hallhattuk a Péntek 21:35 című számot, aminek végül egy más hangszerelésű verziója került fel a lemezre. Ennek mi az oka?
Az csak egy demo volt, azt hiszem ki is írtam a video alá, csak már nagyon mutatni akartam valamit az új lemezről, ezért tettem fel a YouTube-ra. A lemezre került verzió szerintem színesebb, változatosabb lett.
Egy érdekes intermezzo az Itt Vagyunk – Repríz, ez az ötlet honnan jött?
Mindig bírtam a repríz ügyeket az albumokon, régi Beatles– és Illés-lemezeken volt ez bevett szokás, és örültem, hogy végre el tudtam lőni ezt a poént.
A Beat című dalban megéneklitek a Beat on the Bratet – mint ahogy teszi Szabó Benedek is teszi Felkelek, Elmegyek Boltba című dalában -, mitől olyan különleges számodra ez a hely?
Azért különleges, mert nagyon sokszor buliztam, ittam, táncoltam ott, és ha elmegyek a Beatbe, mindig lesz ott pár ismerős. Meg hát azon kevés pesti helyek egyike, ahol egészséges popzene szól. Amúgy az a dal inkább arról szól, hogy a Beatből elindulok a bulinegyedbe, és csak sétálok a részeg brit legénybúcsús arcok mellett, és gondolkodom az, élet, a világ nagybetűs dolgain.
Ha már Szabó Benedeknél tartunk, mostanában egyre többen állítanak vele párhuzamba. Ti mit gondoltok erről?
Őt meg mindig Cseh Tamáshoz hasonlítják, szóval a kör be is zárul. Azért tényleg van hasonlóság, a névben és a zenekari felállásban, a történetben, ráadásul nekik is két lemezük van és nekik is, ő is egyszemélyes projektként kezdte meg én is, de azért zeneileg kicsit mások vagyunk. Meg hát azok a bizonyos generációs problémák, amik jelen vannak mindkét zenekarban, csak 5-10 évig lehetnek generációs problémák, utána már csak korlenyomatok lesznek. Ettől függetlenül fontos dalok a Galaxisok-dalok, én tényleg évek óta nem hallottam olyan jó magyar lemezt, mint A legszebb éveink. Ezt már nem is lehet és nem is érdemes túlszárnyalni. Szóval a jövőben csak pozitív szerelmes dalokat szeretnék írni!
Marci, úgy tudom, te a zenélésben a koncertezést kedveled a legkevésbé. Miért?
Azért ez nem teljesen van így, szeretem a koncertezést, csak azt a körítést nem szeretem, ami egy koncertet kísér. Olyan ez, mint az úszás: úszni baromi jó, csak nehéz rávenni magad, hogy lemenj az uszodába, meg átöltözz, meg bemelegíts. De nem akarok rinyálni, örülök, hogy néha koncertezhetünk a zenekarral, a jövőben jó lenne sűrűbben.
Azért az új dalokat biztosan bemutatjátok majd élőben, merre láthatunk titeket a közeljövőben?
A lemezbemutató már megvolt a Gozsdu Manó Klubban, július 9-én egyszálgitárral játszom Egerben, július 22-én pedig a Művészetek Völgyében. A zenekarral pedig majd a Bánkitó Fesztiválon játszunk a Galaxisok előtt július 15-én a Tószínpadon. Az nagy buli lesz!
Ugye nem kell újabb öt évet várnunk a következő albumra?
Remélem, nem!
