Az ArtHungry felületére feltöltött 2016-os diplomamunkák közül az első kiválasztott alkotás egy kézműves sörfőzde részére készült arculat és csomagolás lett. A soproni Alkalmazott Művészeti Intézetben idén MA diplomázó Molnár Renátó tervezőgrafikussal beszélgettünk.
Mesélnél egy kicsit magadról? Mióta foglalkozol tervezőgrafikával?
Most június elején fejeztem be az egyetemi tanulmányaimat tervezőgrafika szakon a soproni Alkalmazott Művészeti Intézetben, az alap- és mesterképzést is itt végeztem el. Már a középiskolát is tervezőgrafika szakon abszolváltam, de az számomra még csak az a „rajzolgatós” suli volt. Komolyabban csak Sopronban kezdtem el foglalkozni a tervezőgrafikával, itt szerettem meg igazán ezt a mesterséget. Az itt eltöltött évek és főleg Juhász Marci (tipográfus, tervezőgrafikus művész, az AMI oktatója, a diploma munka témavezetője – a Szerk.) keze alatt a tipográfia meglehetősen közel került a szívemhez. Marci nagyon sok mindenben a segítségemre volt és sokat tanultam tőle. Nagy kedvvel csinálok minden olyat, aminek valamilyen szinten köze van a betűkhöz, legyen az kalligráfia, lettering, számítógépes tipográfia, a fa- és ólombetűkkel való „játszadozás” vagy tényleg bármi, csak betűk kerüljenek a kezeim közé. Ez a szeretet azt hiszem, örökké megmarad.
A fővárosi művészeti iskolák mellett az utóbbi években egyre több tehetség kerül ki a vidéki képzésekről is. Te hogy látod ezt?
Ennek azt hiszem, csak örülni lehet, hiszen az ország neve nem Budapest. Jó lenne, ha nem lenne minden ennyire főváros centrikus. Persze én világ életemben vidéki iskolák diákja voltam, Pápán jártam rajz tagozatos általános iskolába, a középiskolát Zircen végeztem, e sorokat pedig még a soproni AMI-ból írom. Szerintem a vidéki képzések is ugyanúgy lehetnek versenyképesek és ezt számos példa bizonyítja.
Milyen tapasztalataid vannak a soproni Alkalmazott Művészeti Intézetről?
Én örülök neki, hogy itt végeztem el az egyetemet, remek embereket ismertem meg. Nem is lesz egyszerű itt hagyni ezt a helyet, az embereket, és a termünket, ami igazából a munka- és lakhelyünkké nőtte ki magát az évek során. Úgy vélem sokat fejlődtem itt szakmailag. Tanáraimtól és az osztálytársaimtól egyaránt sokat tanultam. Az AMI egy megfelelő hely volt arra, hogy beleszeressek ebbe a szakmába, amit szeretettel művelek.
Miért pont egy sörfőzde arculatát választottad az MA diplomád témájául?
Régóta érdekelnek a sörcímkék. Ezt egy remek felületnek találtam ahhoz, hogy a hozzám közel álló stílusokban alkossak és összegezzem mindazt, amit az öt év alatt Sopronban megtanultam és megszerettem. Másrészt egyre jobban terjednek el a kézműves sörfőzdék hazánkban is, már szinte mindenhol összefuthatunk a főzdék portékáival. Ezek a termékek úgy vélem nem feltétlen az olcsóbb kategóriába tartoznak, de ennek ellenére a vizuális megjelenésükre mintha nem igazán fordítanának nagy figyelmet.
Mi volt az arculatfrissítés koncepciója, meddig tartott a tervezési időszak és hogyan sikerült legyártanod csomagolás elemeit?
A munka februárban kezdődött és május elején kellett leadnunk a szakdolgozatot. A koncepció meglehetősen korán körvonalazódott a fejemben és ennek megfelelően választottam sörfőzdét. Azt tudtam előre, hogy kizárólag betűkkel akarok dolgozni. A címkéimen az illusztráció szerepét így a különböző módon tipografált betűkompozíciók, kalligráfiák és letteringek töltik be. A Legenda Sörfőzde termékei változatos névvel rendelkeznek, így kedvemre játszhattam a betűkkel. Hat címke elkészítését tűztem ki célul, úgy gondolom, ennyi változat már tudja szemléltetni, hogy működik-e a kitalált rendszer. Az illusztrációkat igyekeztem a sör karakteréhez illeszkedően megtervezni. Több feladatom is volt a diplomamunkámon belül, a sörcímkék tervezése mellett készítettem még gyűjtőcsomagolást, söralátéteket és névjegyet is. Az arculati elemek főként magasnyomással lettek megvalósítva, a címkéket az MPB Hungary nyomtatta. Szerettem volna én is részese lenni a kivitelezésnek, így a söralátétek és a névjegyek nyomtatását magam végeztem, a gyűjtőcsomagolás szitázását pedig Kocsis Csabinak köszönhetem. Ritkán vagyok teljes mértékben elégedett a munkáimmal, de ezt a projektet eléggé megszerettem.
Így a diplomaidőszak végén esetleg elkezdtél már dolgozni valamilyen új munkán? Merre tovább, mik a jövőbeni terveid?
Még nem tudtam elkezdeni új projektet, melynek meglehetősen nyomós oka az, hogy nincs munkám. Egyelőre most a költözködéssel mennek el a mindennapok, aztán valószínűleg – bármennyire is vidéki gyerek vagyok – Budapesten fogom élni az életem, reménykedve abban, hogy csinálhatom tovább amit szeretek, tehát tervezőgrafikusként tevékenykedhetek tovább. Szívesen fogadok ez ügyben mindenféle ajánlatot.
Végül, mit szólsz az ArtHungry-hoz, esetleg van-e olyan alkotó, akit ezen a felületen ismertél meg és megtetszettek a munkái?
Még nem mondhatom magam veterán ArtHungry tagnak, ugyanis egy hete sincs annak, hogy regisztráltam és feltöltöttem a projektet. Korábban egy jóbarátom, Kelemen Richárd „Pufi” mutatta meg nekem az oldalt, de csak most jutottam el odáig, hogy feltöltsek munkát. Egyébként mindenképp jó kezdeményezésnek tartom, hogy van egy oldal mely összegyűjti a magyar tervezőket. Köszönöm a lehetőséget!
Molnár Renátó ArtHungry-oldala
Művészeti iskolások és friss diplomások figyelem! Ha szeretnétek online is megmutatni alkotásaitokat, regisztráljatok és töltsétek fel őket a megújult ArtHungry.com oldalra.
Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.