Könyv a könyvről.
A hét műtárgya: Könyv a könyvről. Kner projekt
Bár a Könyv a könyvről. Kner projekt az 5. héten volt a hét műtárgya az ArtHungry-n, annak apropóján, hogy ez az alkotás nyerte a 4. ArtHungry Díj tervezőgrafika kategóriáját, Marcell Tamás grafikussal beszélgettünk.
Kner Imre több mint százéves kötetét feldolgozva a könyvről készítetted a doktori munkádat. Miért pont ezt a témát választottad? Mit jelent a könyv a te életedben?
A könyv mindig is meghatározó szerepet töltött be az életemben és ez most is így van, annak ellenére, hogy a könyv mellett egyre több digitális eszközzel kell párhuzamosan megosztanom a figyelmemet és főként az időmet. A doktori kutatásom során arra voltam kíváncsi, miként változott meg a digitális technológia forgatagában személyes és szakmai viszonyunk, viszonyom a könyvhöz. Mennyire tekinthetünk a könyvre, mint releváns és korszerű tudásközvetítőre ebben az erősen technicizált környezetben.
Kner Imre rendkívül fontos helyet tölt be a magyar tervezőgrafika és nyomdászat világában. Könyv a könyvről írásában megfogalmazott megállapítások sok esetben már idejétmúltak, ám pontosan emiatt éreztem izgalmasnak, hogy 100 év távlatából milyen vizuális lehetőségeket rejt magába egy valamikori szakmai szöveg.
Az egyik nagy hazai könyvkiadó vezetőivel készített nemrég megjelent interjúban olvastam, a hazai könyvpiac jó helyzetben van, még növekszik is. Te pedig, ha nem is McLuhannal értesz egyet, vagyis nem kelted a könyv halálhírét, mégis úgy érzed, mint fizikai hordozó veszélyben van. Mire alapozod ezt? Mi az, ami szerinted eltűnhet a digitalizáció következtében?
A könyvpiac erősödéséből, annak ellenére sem, hogy számtalan kiváló könyv jelenik meg, sajnálatos módon nem következik automatikusan a minőségi tartalom erősödése. A mennyiség nem a minőség irányába mozdítja a tendenciákat. A könyvpiac befogadhatatanul sok értéktelen ponyvát és kommersz tartalmat kínál eladásra, amit a magam részéről semmiképp sem tartok üdvözítő folyamatnak, tiszteletben tartva természetesen azt, hogy mindenki maga dönti el, számára a könyv milyen tartalmat kell, hogy közvetítsen.
Amit véleményem szerint alapvetően elveszítünk a digitális könyvek megjelenésével és elterjedésével, azok a könyvhöz kapcsolódó taktilis élmények. Többek között a tömeg, az anyag, a nyomdai és technológiai sajátosságok, a papír milyensége, a grafikai, tipográfiai, és illusztrációs sokszínűség, továbbá bizonyos funkcionális sajátosság, mint amilyen például a lapozás. A kutatásom során semmiképpen sem szerettem volna egyfajta múltidéző romantikus pátosszal gondolni a könyvre, miként azt sem gondolom, hogy a könyvek eltűnésével valamiféle kulturális apokalipszis felé sodródnánk. Az e-booknak számtalan pozitívuma van a hagyományos könyvvel szemben. A könyvnek, mint funkcionális tárgynak megvolt és megvan a helye, a történelemben és a kultúrában. Azt, hogy ezt a vezető szerepet képes-e megtartani olyan társadalmakban, amik egyre inkább az audiovizuális dominancia irányába mozdulnak, az egy fontos kérdés. A könyv következő evolúciós stációja talán az e-book, talán majd valamilyen más technológiai eszköz lesz. De az is könnyen elképzelhető, hogy a hagyományos és a digitális könyv minden különösebb konfliktus nélkül maradnak meg egymás mellett. Jelen pillanatban, biztosan nincs meg az a fajta kellő objektív távolság, ami lehetővé tenne bármiféle erre vonatkozó határozott kijelentés megfogalmazását.
Hogyan lehet szerinted a mai digitális lehetőségeket a legjobban ötvözni a manuális alkotással? Doktori munkád is tulajdonképpen egy hidat képez a könyv és az e-book világa között. Szöveg szövegként és szöveg mint kép…
Fontos megállapítani, hogy az általad említett ötvözés nem egy kényszer. Nem jobb, rosszabb, korszerűbb vagy elavultabb szemlélet eredménye digitális felületekben gondolkodni, hanem egy lehetséges tervezői opció. A manualitás számtalan értéket hordoz, amik a mai napig is nagyon fontos referenciák.
A doktori munkámban kettéválasztottam a szöveg tartalmi részét, amely egy e-bookon jelent meg és a nyomtatott szöveget, ami viszont nem mint tartalomhordozó, hanem mint kép volt jelen az alkotás folyamatában, és így mint grafikai felület számtalan vizuális manipulációra adott lehetőséget. Lényegesen kreatívabb és szabadabb lehetőségeim voltak így, mintha a szövegre, mint hagyományos tipográfiai felületre tekintek és használom.
Hogyan, mennyi idő alatt készült el a mestermunkád? Rengeteg grafikai és nyomdai játék van benne.
Mestermunkám semmiképpen sem választható le a doktori folyamatról. Ebben a vonatkozásban maga a doktori eljárás illetve a mestermunka közösen hoznak létre egyfajta entitást. A mestermunka tulajdonképpen a doktori kutatás eredményeinek és tapasztalatainak vizuális materializálódása. A teljes folyamat megközelítőleg öt évet vett igénybe, mely éppúgy magába foglalta a grafikai formavilág kialakulását, a megfelelő médium megtalálását, mint a tudományos kutatási háttér és tudásanyag létrehozását, feldolgozását. Szakmai szempontból rendkívül fontosnak érzem, hogy a hazai tervezőgrafikus szakma, többek között az egyetemi doktori iskolákon keresztül, integrálódjon a tudományos életbe, és beinduljanak végre nálunk is szakmai írások, kutatások, elemzések, tanulmányok, könyvek megjelenése. Ezen a téren jelenleg óriási a hiány.
Tervezőgrafikusként milyen új kihívásokkal találkozol a munkáid során a digitalizáció kapcsán? Mennyire igényel merőben más megközelítést?
Már a tervezőgrafikus, mint terminus létjogosultsága is erős kérdéseket vet föl bennem. Ki a tervezőgrafikus napjainkban? Ugyanazt jelenti ma tervezőgrafikusnak lenni, mint húsz, harminc vagy ötven éve? Jól látható, hogy művészeti területek, tudások és ismeretek folyamatosan összemosódnak, melynek következtében egyre kevésbé határozható meg pontosan bizonyos művészeti ágak határterületei, így a tervezőgrafikát is sokkal inkább jellemzi egyfajta interdiszciplinaritás, mint egzakt határmegjelölés. Egy kortárs tervezőgrafikus nem pusztán a szakma tradicionális értelemben vett területeit ismeri és alkalmazza, hanem számtalan más kapcsolódó médiumot is bevon az alkotás folyamatába, legyen szó online felületekről, digitális képalkotásról vagy mozgóképről. Visszatérve a kérdésre, feltételezhetően csak úgy, mint a szakma összes képviselője, én is alapvető változásokat tapasztalok a tervezőgrafika technológiai átalakulásának következtében, ami számtalan új és hasznos tudást integrál a szakmába, ami egyben lehetővé is teszi annak folyamatos megújulását.
A Képzőművészeti Egyetem után Tábori-Simon Joséval dolgoztál a Grotesque Design Studio-ban, amit együtt alapítottatok. Terveztetek márkaarculatot, magazinokat, lemezborítókat, könyveket, online tartalmakat. Tíz évig tartott a közös munka. Aztán 2011-ben kezdted el a MOME doktori iskoláját és ugyanebben az évben megalapítottad saját stúdiódat is, a Marcell Design Studio-t. Hogyan alakulnak azóta a munkáid? Min dolgozol most? Jövőbeni tervek?
Jellegében hasonló munkáim vannak most is, mint ami a Grotesque időszak alatt jellemzett bennünket, azonban az arányokat és a hangsúlyokat az utóbbi években egyre tudatosabban az autonómia és a kísérleti területek felé toltam el. A megrendelő által generált, és sok esetben alakított, helyzetek nem vagy csak kevésbé adnak lehetőséget arra, hogy egzakt vizuális vagy intellektuális válaszokat fogalmazzunk meg adott kérdésekkel kapcsolatosan. Hátrébb lépve ettől a piaci helyzettől, erre lényegesen több lehetőségem van. Ez természetesen semmiképpen sem jelent egyfajta elefántcsonttoronyba történő visszavonulást, hiszen a tervezőgrafika sajátja mindig is a vizuális kommunikáció, valamint a társadalmi hasznosság volt és az ma is.
„Marcell Tamás doktori munkája, több évig tartó kutatásnak, elemzésnek eredménye. Értékes, személyes produktum. Sok tanulsággal és elgondolkodtató vízióval bír a könyv és az írott dokumentumok jövőjével kapcsolatban. Különösen fontosak a megállapításai, mert Tamás grafikus tervezőként aktív, elemzései a gyakorlatra is támaszkodnak. A Doktori Mestermű és a védésen bemutatott prezentáció harmonikusan és kiemelkedő szakmai színvonalon segített megvilágítani Tamás gondolatait a könyv és digitális média konfliktusáról.”
Marcell Tamás Doktori Védésre benyújtott dolgozata ITT olvasható.
A Kner projekt Arthungry oldala ›
