A hét műtárgya: Artphabet

Jó pár évvel ezelőtt, talán még a Black Box kirakatában pillantottam meg az egyik munkádat. Teljesen lenyűgözött már akkor is. Ha jól sejtem, az a képzős diplomamunkád egyik darabja lehetett. Milyen út vezetett aztán az Artphabet márka megszületéséig?

A Black Box kirakata nagyon emlékezetes számomra is, a képem gyönyörűen mutatott a régi kivilágított portálban. Bajcsai Viki és Iványi Péter, a bolt akkori üzemeltetői mesélték is, hogy milyen sokan megcsodálták. Emellett még több alkalommal volt lehetőségem kiállítani a képeimet, itthon is és külföldön is – mindegyik alkalommal öröm volt néznem, ahogy az emberek bevonódnak a képek térbeli formáiba és fény-árnyék játékaiba. Mindig mosolyogtam, hogy mindenki meg akarta érinteni őket. Úgy tűnik, van a rétegzettségében, mélyedéseiben valami hipnotikus. Az emberek megálltak, és láttam, ahogy elmélyülten kikapcsolnak egy időre, amíg szemlélik a képeket. Többen fogalmaztak meg olyasmit, hogy „a nyugalmat hívja elő bennük”. Voltak, akik oda is jöttek hozzám, és mondták, hogy szeretnék ezt az élményt hazavinni magukkal. Lehet? – kérdezték. Hát, most már igen, lehet! Mindenhol, ahová eljuthattam a képeimmel, ilyen inspiráló és örömteli visszajelzéseket kaptam, és én is elkezdtem érezni, hogy ez az elkészült projekt túlmutat azon, hogy a diplomamunkámként képzőművészeti tanulmányaim lezárása legyen. Valami újnak a kezdete lett számomra, és ez az Artphabet.

Miután ebben a témában még nagyon sok ötletem volt és van is, örömmel vetettem bele magam, hogy folytassam a munkát, és koncepciózusan felépítsek egy brandet, terméket, kollekciót az eredeti alkotásokból kiindulva. A név hamar megvolt, és az is, hogy több méretben is gondolkodom. Fontos volt számomra, hogy az esztétikai élmény mellé minél intenzívebb személyre szabhatóságot is biztosítsak. Ezért alakítottam ki úgy a képeket, hogy megválaszthatod, az ABC melyik betűjét kéred a képbe, amikor rendeled. A négy választható motívum és az ABC betűinek tekintetében rengeteg kombináció van, amit hát, mondjuk úgy, őrületesen sok tervezői munkaóra volt megtervezni, kidolgozni és létrehozni. Idén jutottam abba a fázisba, hogy minden adott lett a képek elkészítéséhez, megvásárolhatóságához, szállításához. Ez nagyon nagy öröm és igazi mérföldkő nekem. Döbbenetesen jó élmény és elismerés, hogy az első alkalommal, hogy így készen és hivatalosan megmutattam az Artphabetet, díjat és különdíjat is nyertem vele egy design versenyen.

Papírra vetett üzenetek tinta nélkül. Egymásra rakódott rétegekben egyre lejjebb ásva, ott a lényeg. Mint egy régész. Vagy mint egy agrármérnök? Aki a versenylovakról írja a diplomáját, hogy lesz aztán mégis különleges papírplakátokat alkotó képzőművész?

Mindig is nagyon sok dolog érdekelt. Egész kis koromtól kezdve imádtam az adatokat, nagyon szerettem kutatni, és a természet is lenyűgözött. Így hát persze régész is szerettem volna lenni sokáig. Tizenegyedik osztályban még nem igazán tudtam, mi legyek, mert állatorvos, építész, formatervező, pszichiáter és informatikus is szívesen lettem volna. A sodrás mégis az agrárra vitt, de már harmadévben éreztem, hogy sokkal inkább szeretnék valami kreatív területen alkotói munkát végezni. Elkezdtem felkészülni a képzőre, és fel is vettek két év múlva. Ezután párhuzamosan jártam a két egyetemre – hát igen, nem pont öt évig! (mosolyog) –, és miközben több ezer oldalnyi lovas versenyeredményt dolgoztam fel, hatalmas kutatási anyagot hozva létre esténként, nappal pedig művészkedtem. Izgalmas volt a változatosság, persze leginkább kimerült voltam. Amennyire imádtam kutatni a lóverseny eredmények adatai között, éppen annyira élveztem a koncepcióalkotást a tervezőgrafikában, számomra ez is ugyanúgy egyfajta kutatás. A diplomamunkám az Explore Paper nevet viselte, mert abban meg azt „kutattam”, hogyan lehet a papírt új gondolatok mentén értelmezni. Nagyon élvezem, hogy aztán az Artphabet–képekbe mind a művészi, mind a mérnöki lényemet beletehettem.

Igen, a mérnöki hatás is abszolút érezhető bennük. A betűképek minden részlete nagyon pontosan kigondolt, tökéletesen megszerkesztett, és így az izgalmas térhatás is remekül érvényesül. Minden darab saját kezűleg készül, egyedi technikával. Mennyi idő volt kikísérletezni a megfelelő metódust? Pontosan hogyan készülnek?

Tervezőgrafikusként számítógépen alkottam az alapformákat, komponáltam, és szerkesztgettem őket újra meg újra, mire elégedett voltam a formák összhangjával. Csak utána szembesültem vele, hogy a kivágás még a monitor versus nyomda relációjánál is trükkösebb. Élőben teljesen másmilyen volt egy kompozíció dinamikája a térbeliség és az árnyékok hatása miatt. És hát minden méretben más-más dinamika mutat jól. Szóval, rengeteg munka volt benne. Később nagyban segítette a tervezés fázisát, hogy egy pályázaton keresztül sikerült hozzájutnom egy lézervágó géphez, ami az egyik kulcseleme lett a projektnek. Ennek köszönhetően minden tervezési fázisban ki tudtam vágni a teljes képet, és az alapján tudtam finomhangolni. Nagyon fontos tanulás volt számomra, hogy – főleg, ha az ember maximalista – sokkal több idő lefejleszteni egy végleges terméket, mint amit fejben elképzelünk. Rengeteg telefirkált füzetem van, elképesztően sok selejt, amikor csak 0,5 mm-el csúszott el egy pici vágási vonal, és emiatt nem fért a teljes kép a keretbe. De megérte a munkát, mert ma már 99 százalékosan kerül ki a kép a kezeim közül. 100 százalék nem létezik a tudatom szerint, pedig én mindig erre vágyom… A képeket amúgy egyesével készítem, sok előkészítő lépés és utómunka van velük, a vágásokat lézerrel végzem, ettől van a különleges, égett rajzolat az éleken – ebben is sok fejlesztés volt, hogy se túl sok, se túl kevés ne legyen – majd a rétegeket eltartással illesztem össze. A keretezett daraboknál nagy kivitelezési kihívás volt, hogy nem akartam ragasztani a rétegeket, azt szerettem volna, hogy minden szögből úgy tűnjön, a rétegek lebegnek. Ezek mind sok fejlesztési ötletet és sok-sok tökéletesítést igényeltek.

Az eredeti, 70x100cm-es diplomamunkán alapuló sorozat pedig még különlegesebb, mert nem keretezett, minden réteg egymástól kis távolságra „lebeg”, és csak oldalról nézve válik láthatóvá a felfüggesztés. Szemből teljesen rejtett. Erre nagyon büszke vagyok, nagyon különleges élményt nyújt. Teljesen saját fejlesztésű ez is.

Szóval, a lótenyésztéstől a képzőművészség felé vezető úton, a lézervágás művészi rejtelmeibe és az élhajlított acélfelfüggesztések világába is beleképeztem magam.

Személyre szabott rendeléseket is fogadsz. Volt már esetleg valami nagyon különleges kérés feléd, ami meg is valósult?

Igen, a sorozatnak abszolút koncepciója a személyre szabhatóság, az angol ábécé betűivel, számjegyekkel és pár ikonnal is rendelhető. A legbüszkébb eddig egy magyar rendelésre vagyok: az apuka több kis képet szeretett volna rendelni a család minden egyes tagjának, kinek-kinek a saját monogramjával, azonban annyira beleszeretett a 70×100-as Exceptional verzióba, hogy végül egy nagy családi képet rendelt, amelybe az 5-ös számot kérték – apa, anya és a három gyerek.

Több Airbnb-s lakásban is megtalálhatók a képeim. A tulajdonosok egyedi, magyar tervezésű alkotást kerestek. Az a lakás, ahol Julival, a feleségemmel a képstylistok is mi lehettünk, külön örömet okozott, mert így az adott helyre szabva választhattuk ki a darabokat, és tervezhettük meg a kompozíciót. Egy különleges Exceptional-példányt tettünk a főhelyiségbe, az étkezőasztal mögé, ami nem tartalmaz semmilyen jelet. A hálószobába pedig, a duplaágy fölé az 50x50cm-es Exclusive sorozatból egy 4 képes kompozíciót készítettünk, BUDA felirattal.

Egy ideig csak az Etsy oldalon lehetett megvásárolni az Artphabet képeket, de nemrég elkészült a márka saját weboldala is, ahol szintén van webshop. Sőt, a 4. ArtHungry Díj képgrafika kategóriájának I. díja mellé idén októberben a HyggeShop különdíját is elnyerted, így hamarosan ott is árusítják majd a képeidet. Jelenleg hogyan alakulnak az eladásaid? Inkább külföldről vagy itthonról is kapsz megrendeléseket?

Inkább külföld egyelőre, de nagyon remélem, hogy itthon is minél többen találkoznak majd a képeimmel, és így egyre több magyar lakásnak is a díszei lehetnek. Egy kedves emlék, hogy a legelső megrendelőm egy San Franciscó-i lány volt, Krystle, aki magának és a húgának is rendelt ajándékba, és bár még nem voltam jelen online, kikutatta, ki készítheti a képet, mert annyira tetszett neki, és így talált rám. De van már képem Ausztráliában is. Legutóbb Svájcból kaptam egy felkérést, valaki egyedi ajándékot keresett a kiemelt ügyfeleinek, amúgy igazi dizájnrajongó, és nagyon tetszenek neki a képeim, így az ő ügyfelei monogramos Artphabet–képeket fognak céges ajándékként kapni. Ezek olyan inspiráló élmények. Eddig az időm és energiám oroszlánrészét a fejlesztések vitték el, most lesz több kapacitásom arra, hogy megmutassam, bemutathassam az Artphabetet.

A díj kapcsán jött már esetleg valami izgalmas felkérés, megkeresés? Milyen újabb terveid vannak a jövőben?

Igen. Formálódik egy kollaboráció egy limitált kollekció elkészítéséhez, nagyon izgalmas lesz, ha megvalósul, de még sok a megoldandó feladat. Tervem rengeteg van, mind forma-, mind anyaghasználatban, de első körben arra összpontosítok, hogy minél többen megismerhessék a mostani kollekciót. Ehhez keresem most a lehetőségeket, az együttműködési terepeket belsőépítészekkel, lakberendezőkkel, dizájnboltokkal, galériákkal, hogy minél több emberhez eljuthassanak a munkáim és, hogy minél több helyen élőben is láthatóak legyenek, mert fotón nem lehet visszaadni igazán a hatásukat.

Végül, mit szólsz az ArtHungry-hoz? Van olyan alkotó, akit ezen a felületen ismertél meg, és megtetszettek a munkái?

Nagyon örülök, hogy van itthon egy ilyen motiváló művészeti és dizájnplatform és fórum, mint az ArtHungry. A saját bőrömön is megtapasztaltam, milyen jó érzés, hogy van egy igényes, szervezett „terep”, ahol megmutathatja magát az alkotó, hogy „Kész vagyok! Itt vagyok!”

Nagyon megkedveltem a Formatervezés kategóriában győztes alkotókat, Csoma Saroltát és Horváth Mátét. Őket nem ismertem eddig, és lenyűgözött a munkájuk egyszerű szépsége és precizitása.

Az Artphabet Arthungry oldala ›

Címkék: farkas ferenc, artphabet, Hygge Budapest, A hét műtárgya, ArtHungry, Kutvölgyi Pál, Hygge Shop, nka