„A fénnyel bevetített épületek egy másik világba adnak átjárást” – Secret Mapping Experiment: MONUMENTS kiállítás
Idén már hatodik éve, hogy a Besnyő Dániel fényművész vezette kollektíva, a Secret Mapping Experiment a környező országok legizgalmasabb építményeit keresi fel és vetíti be. Az erőművek, szoborcsoportok, elhagyatott épületek új életre kelnek a fénykísérletek hatására, és az éjszaka leple alatt „mesélik el” sokszor többszáz évre visszanyúló történetüket. Bár az expedíciók nagy része szigorúan titkos, Daniék most a nagyközönség számára is elérhetővé teszik az élményt. Március 31. és április 2. között a Memento Park – Szoborpark Múzeumban rendeznek kiállítást és mappinget az elmúlt években megvetített kommunista emlékekből. Interjú.
Kezdjük a legelején, hiszen sokak számára valószínűleg még ismeretlenül cseng a mapping fogalma. Hogy magyaráznád el, hogy miről szól a Secret Mapping?
Egy hétéves, kísérleti szerelemprojektről van szó, amiben több fényfestéssel foglalkozó médiaművész alkot egy kollektívát. A projektjeink során elhagyatott, a múltban fontos szerepet játszó mérnöki találmányokat, épületeket, valamint természeti képződményeket keresünk fel és vetítünk meg – a cél az, hogy ezzel egy kicsit újraélesszük a jelentésüket, és a fény segítségével mutassuk meg őket a nagyvilág számára. Bár ezeken a vetítéseken csak a csapatom tagjai vehetnek részt, a végeredményt mindig dokumentáljuk, és részben azért szervezünk most másodszorra kiállítást, hogy a nagyközönség is jobban megismerhesse ezeket.
Mivel az első kiállítás nagyon jól sikerült, eldöntöttük, hogy pár évente szervezünk egy ilyen összegzést, ahol megmutatjuk, hol tartunk éppen. És bár eredetileg beltérre szántuk a kiállítást, a szoborpark szellemisége és helyszíne felülírta az ötletet. A Momentum atmoszférája annyira jól összeegyeztethető a tematikával, hogy amellett, hogy itt lesz a kiállítás, néhány szobrot beszkennelünk és mesterséges intelligencia generálta vizualizációval vetítünk majd meg.
Ha jól tudjuk, ezúttal csak olyan projekteket mutattok be, ahol kommunizmus idején épült monumenteket vetítettetek be. Miért pont ez a korszak?
Az elmúlt 5-6 évben meglehetősen sok kommunista emlékművet fedeztünk fel és vetítettünk be. Jártunk Horvátországban, Szerbiába, Bulgáriába, Bosznia-Hercegovinába és persze Magyarország elfeledett vidékein is.
Számomra nagyon izgalmas korszak ez építészet szempontjából. A korabeli építmények rengeteg jelentésréteget hordoznak, és formavilág szempontjából is nagyon inspirálók. Érződik rajtuk, hogy az építészek mennyi energiát fektettek beléjük. Amellett, hogy a kommunista éra szigorú keretek közé szorította az emberek életét, az építészek hatalmas alkotói szabadságot kaptak. Ma már nem születnek ilyen építmények. És ha köztük járunk, mindig az az érzésünk támad, hogy ezek a monumentek valamilyen módon kölcsönhatásban állnak egymással. Mindegyik olyan, mint valamiféle portál vagy kapu. Ha megfigyeled őket egymás mellett, kiadnak egyfajta érzést, mondanivalót, mintha egy másik kor vagy univerzum csatlakozási pontjait képeznék. Éppen ezért örülök nagyon, hogy a kiállításon egymás mellé rendezhetjük őket – ezek a fotók bemutatják, hogy itt minden mindennel párbeszédbe lép.
És az érzés a vetítések tematikájára is kihatott?
Bár vannak visszatérő motívumok, vetítés közben mindig az adott építmény mondanivalójára és történetére koncentrálunk. Az foglalkoztat leginkább, hogy mit akart elmondani az adott építész, milyen jelentőséggel bír helytörténeti szempontból, mit üzen nekünk az adott monument. Ezeket a gondolatokat mindig belefogalmazzuk a vetítési tervbe, de tagadhatatlan, hogy az egyediségük ellenére is van köztük kapcsolódási pont.
Melyikre vagy a legbüszkébb?
Mindegyiket nagyon szeretjük, de minden alkalommal marad bennünk egy kis hiányérzet, hogy bárcsak több időnk lett volna rá, bárcsak többet hoztunk volna ki belőle.
A Sutjeska mondjuk különösen közel áll a szívemhez, meglehetősen sok kihívást rejtett magában. Az első tervezett éjszaka nem tudtuk megvilágítani az időjárási körülmények miatt, úgyhogy maradtunk plusz másfél napot és beszkenneltük a helyszínen 3D-ben a modellt. Így ugyanott gyártottuk az animációt, ahol inspirálódtunk is, és ez sokat hozzáadott a projekthez.
A vetítésekben többek között Szűcs Gábor festőművész is veled dolgozik. Hogy találkozik a kettőtök világa?
Nehezen, de pont ettől izgalmas a közös munka. Gábor teljesen más szemmel tekint az építményekre, mint én, hiszen ahogy mondtad is, ő festő, számára az építmény egy „festővászon”. És ez teljesen új kontextust ad a projektjeinknek.
Így vagyunk a Maruscsák Dáviddal is, aki VR technológiával foglalkozik, és velünk ellentétben térben gondolkodik. Nehéz lenne teljesen összefésülni hármunk látvány-, és gondolatvilágát, de nem is kell, mert a Secret Mapping esetében fontos az egyéni szabadság és önkifejezés.
Mi lesz a következő állomás a Monuments-kiállítás után?
Sok minden tervben van. Kicsit megbonyolítja a helyzetet, hogy Dávid Párizsban, Gábor pedig Szlovákiában él és alkot. Éppen ezért most Franciaországban keresünk jó Secret Mapping-helyszíneket. Az viszont biztos, hogy folytatjuk azt a missziót, amit elkezdtünk, és annak mentén járunk be még hasonlóan izgalmas helyszíneket.
Van valami még a bakancslistádon?
Van egy fontos restanciánk. Az egyik leghíresebb elhagyatott emlékmű a Budapesttől 1800 kilométerre lévő Buzludzha, amit régi álmunk bevetíteni. Kétszer is jártunk ott, és mind a két alkalommal az időjárás húzta keresztül a számításainkat, mert köd volt, hóvihar, szakadó eső. De ez a hely nem hagy nyugodni, ide biztos, hogy visszatérünk még.
Secret Mapping Experiment Facebook | Instagram
