Carson Coma
A Carson Coma tagjai az első szerelem és az elszakadás kálváriájáról mesélnek debütáló nagylemezükön
A vintage indie-rock újhullámos formációja jelentős változásokon esett át az utóbbi évek folyamán, az átalakulás gyümölcse pedig a nemrégiben napvilágot látott Corduroy Club lett. A nagylemez tökéletesen definiálja a harmonikus káosz fogalmát, miközben esszenciális humorral fogalmazza újra a 60-as évek színtiszta beatmotívumait. A Carson Coma tagjai a megjelenést övező euforikus hangulatban egy tabumentes beszélgetés keretein belül a sorok mögött rejlő igazságokba is beavattak minket, méghozzá dalonként lebontva, mindezzel specifikus betekintést engedve személyes dimenziójukba.
Song About My Grandma
Fekete Giorgio: A szám zeneileg egy jóval régebbi kezdeményezésből született, melynek az eredeti verziójából mára csak basszusvonal maradt. Az az érdekes, hogy végig éreztük a benne rejlő fantáziát és potenciált, de a refrént például egészen konkrétan a lemezfelvétel időpontja előtti napokban írtuk meg. Miután elkészültünk a szám instrumentális részével, elmentem ebédelni a nagymamámmal, aki egy döbbenetes sztorival állt elő, és elmesélte, hogy szakít a nagypapámmal. Az első gondolatom az volt, hogy ez életem legabszurdabb beszélgetése, a második pedig, hogy mennyivel jobb lesz így mindenkinek. Az pedig különösen tetszett, hogy a nagymamám végre elhatározta, hogy felszabadultan akarja élni az életét, és lényegében maga a dal is ezt az életérzést közvetíti.
A Lippai Balázs által rendezett klipet – ahol az operatőri munka Komróczki Diát dicséri – egyébként az egyik kedvenc sorozatunk, a That ’70s Show (Azok a 70-es évek show) ihlette.
Amikor először megírtuk a vokál intrót, azonnal eszembe jutott, hogy milyen jól nézne ki egy olyan jelenet, mint amikor a That ’70s Show-ban a Happy Together-t játsszák musicales feldolgozásban. Lényegében innen eredeztethető a sitcomszerű témaválasztás. Még az is lehet, hogyha esetleg befuccsol a zenei karrier, akkor átváltunk a televíziózásra. (nevet)
Gaál Péter: Mint a The Monkees TV Show, csak ez Carson Coma TV Show lenne.
Kreolkék Pillanatok
F. G.: Fontos, hogy ez az első magyar nyelvű számunk, amely ténylegesen több hónapig állt a fiókban, mielőtt komolyabban hozzányúltunk volna. Az első koncertünkön például, ami novemberben volt a Dürer Kertben, nem is játszottuk még, mostanra azonban az egyik kedvencünk lett. Az írás folyamata valahogy úgy nézett ki, hogy ültünk a próbatermünkben, rendeltünk egy pizzát, az akkordmenetek pedig csak úgy fűzték magukat. Abban is biztos vagyok, hogy nincs még egy olyan számunk, amelynek ennyire effektíven, hatan írtuk volna meg a szövegét.
Héra Barnabás: Az az érdekes, hogy nagyon sok olyan embernek elnyerte el a tetszését, akik mélyebben foglalkoznak irodalommal, és számunkra ez rettentően sokat jelentett.
Bóna Zsombor:
Én személy szerint csak szerettem volna valami undorító dolgot rátenni a lemezre, valami egészen mocskosat. Remélem, sikerült.
F. G.: Igen, az a kedvenc gitárszólóm a lemezről. Meg mondjuk az egyetlen is.
She’s A Sinner
F. G.: Ez kicsit úgy nézett ki, mint amikor a The Beatles vette fel a lemezét, és Ringo Starr nem tudta feldobolni a részét, ezért azt mondták neki, hogy figyelj, menjél inkább énekelni.
H. B.: Igen, számomra a She’s A Sinner olyan, mint az Octopus’s Garden vagy a With a Little Help From My Friends. De a viccet kicsit félretéve, ez a szám azért nagyon érdekes, mert igazából emiatt ismertem meg Giorgiót. Érettségi után valami fura figura rám írt, hogy hallotta a zenémet Soundcloudon, és nagyon tetszik neki ez a szám, amit már lassan három éve vettem fel, a kollégiumi szobámban. Így kezdődött minden. Aztán másfél évvel később, pár héttel a stúdiózás előtt megkértem Bálintot, hogy az eredeti verziót írja át „honky-tonkos” zongorahangzásra. Szövegét tekintve egy nagyon elbeszélő jellegű darab maradt, ami lényegében a kollégista éveimet eleveníti fel. Egészen pontosan azt az időszakot, amikor havonta egyszer jártam haza, akkor viszont sülve-főve együtt voltunk a barátnőmmel.
A dal egy átlagos nap szépségét meséli el, onnantól kezdve, hogy fölkeltünk, és kimentünk cigizni, egészen odáig, hogy palacsintát ettünk vacsorára. Egyszerűen nyers, a legnemesebb értelemben.
Cringe Days
J. A.: Ez a legdögösebb számunk, Bálint rockoperája. Úgy érzem, hogy egy másik világban vagyok, ha ezt játszom. Kivételesen egy olyan szám volt, amit Bálint nagyjából teljesen megírt előre, volt egy minidemója is, így nem kellett olyan nagyon hozzányúlni. Egy alapvetően jól megalkotott dolog volt.
F. G.:
Szerintem nagyon fontos, hogy egyes számoknak legyen konkrét szellemi szülőatyja, aki már a kezdetekben tudja, hogy mit akar hallani a legvégén. Itt pontosan ez volt az a tényező, ami miatt minden tökéletesen működött.
Let’s Call It A Day
F.G.: A Let’s Call It A Day az egyik első dalunk. Emiatt lehet is érezni, hogy a zenekar kissé pszichedelikusabb irányban kezdődött, mint amerre ma tart.
Úgy gondolom, ezért is tudunk igazán jól működni, mert nincs egy erős kontrollja, nincsenek meg a határai annak, hogy pontosan milyen zenét kellene játszanunk.
Természetesen nem lehet mindent ész nélkül csinálni, de ettől függetlenül ez az egyik legjobb dolog az életünkben.
What A Time To Be Alive
J. A.: Egy jó régi szám, amely elképesztően sokat formálódott az utóbbi időben. Vicces, mert pont néhány nappal ezelőtt néztem meg egy 2018 februárjában készült felvételt, és azt kell mondanom, hogy egyszerűen borzalmas volt. Semmi ritmikai váltás, semmi „groove”, semmi olyan, amit ma képviselünk.
Egyáltalán nem voltunk összeszokva, és akkoriban nem is volt annyi időnk kigondolni a dolgokat, mint mostanában. De talán pont ez benne az elképesztő, hogy egy bizonyos időintervallumon belül mennyit változott ez a szerzemény.
F. G.: A dalt egyébként még a saját próbatermünkben vettük fel, ellentétben a további nyolc számmal, amelyek a Stamusic stúdióban kerültek rögzítésre. A jó hangtechnika mellett nagyon jó papucsaik, kényelmes székeik és mackónadrágjaik is voltak. Ha valami pluszt hallasz az albumon, akkor az valószínűleg ennek tudható be.
J. A.: Ez így igaz. Nincs jó album mackónadrág nélkül.
Sunday Morning Cartoon
F. G.: Akkor írtam ennek a dalnak a szövegét, amikor októberben elköltöztem otthonról, és rettentően kettős érzések kavarogtak bennem. Valószínűleg a következő lemezem is sok szó esik majd arról, hogy valóban milyen érzés az elköltözés, elszakadás. Számomra a személyesség, a zene és a szöveg együttes hangulata teszi s Sunday Morning Cartoont a legérzelmesebb dallá az albumon.
Alapvetően nem vagyok a szerelmes számok híve, és sohasem írtam ilyesmit, emiatt nagyon örülök annak, hogy a lemez legmegindítóbb dala valójában az otthonomról szól.
I Don’t Mind
J. A.: Szerintem egy totális vérfürdő volt, mire eljutottunk a konkrét felvételekig, mert nagyon sokáig nem tudtuk eldönteni, hogy milyen irányba vigyük tovább a témát. Az a vicces, hogy ilyen stílusú számmal nem is kísérleteztünk még, talán soha. A dream-pop műfajához tudnám hasonlítani.
F. G.: Hosszú próbálkozások után előhozakodtam az ötlettel, hogy mi lenne, ha a refrént egy hangszeres szólóval helyettesítenénk, és ezzel kezdett el ténylegesen kiforrni a melódia.
Alapjában véve fontos elképzelés volt az egész lemeznél, hogy nagyon eklektikusan legyen felépítve. Ezért is van két nyelven, és egyáltalán nincsenek egymást lefedő számok sem, amivel mondhatni kerültük a konceptualitást. Pont ez a jó benne, hogy valahogy mindenki megtalálja rajta azt a számot, amit igazán a magáénak érezhet.
H. B.: Másfelől ez a legszomorúbb szám az albumon, amiben az is közrejátszhat, hogy rendkívül személyes hangvételben íródott. Többek között az esztergomi diákéveimhez térünk itt vissza, azokhoz a hihetetlen mélységekhez, amelyekből nagyon nagy szerencsével sikerült kimásznom. Ez a dal lényegében az addikciókról szól, illetve arról, hogy miért nem érdemes függőnek lenni, és a depressziót egy mesterséges jókedvvel helyettesíteni. Szóval üzenjük mindenkinek, hogy ne drogozzatok.
J. A.: Mármint, hogy ne egyetek túl sok édességet.
Elmélkedések Egy Magasabb Rendű Életforma Esetleges Hiányáról
J. A.: Nem sokkal a dal megírása előtt kezdtem el otthon újra játszogatni a Jailhouse Rock basszusát, ami kétségtelenül nagy hatással volt a dal megszületésére.
F. G.: Ez talán az egyetlen olyan szám, amelyben nem a Bálint volt a teljes körű zenei producer, sokkal inkább Barnabás és én próbáltuk egyengetni a hangzásvilágot. Az is lényeges, hogy az egész elképzelés a komolyság teljes hiányában született. Ezzel is csupán azt szerettük volna érzékeltetni, hogy a zenekar részéről a humor, a jókedv és a vintage hangulat teljesen elengedhetetlen elemek. Az album korábbi számainál a zenében és a szövegben egyaránt hiányoltam picit ezt a fajta életérzést, így külön tetszik, hogy az Elmélkedések Egy Magasabb Rendű Életforma Esetleges Hiányáról befejezésként abszolút visszaadta az eredeti elképzelést. Konkrétan az volt a helyzet, hogy elkezdtünk magyarul szöveget írni, és hirtelen rájöttünk, hogy minél felszabadultabb vagy, annál cizelláltabban tudod kifejezni a gondolataidat. Egy olyan országban, ahol itt tart az idegennyelv-oktatás, őszintén szólva nem is érdemes iszonyatosan bonyolult angol szövegeket írni.
Ha most meg kéne tippelni, hogy miként fog kinézni a Carson Coma készülő nagylemeze, amit nagyon optimistán őszre tervezünk, szövegek szempontjából pontosan ilyen ironikusnak képzelem el.
A Carson Coma elég tartalmas nyarat tervez koncertügyileg, így rengeteg helyen találkozhattok majd a bandával, többek között június 9-én a Waldorfeszten, június 21-én a Kolorádó Fesztiválon, július 6-án a Vénégy Fesztiválon, július 13-án a Bánkitó Fesztiválon, július 17-én a Campus Fesztiválon vagy épp július 23-án a Művészetek Völgyén. A közelgő fellépésekről a srácok Facebook-oldalán, ezen a linken lehet tájékozódni.
