A hét kreatívja: Nemes Márton

KEZDETEK

„18 éves voltam, amikor végleg eldöntöttem, hogy festőművész akarok lenni. Előtte is rengeteget rajzoltam, graffitiztem, átépítettem otthon a kertet, de a valódi művészet utáni vágy középiskola végén jött. Képzőn tanultam a Lipcsei Egyetemen, és ebben a pillanatban Londonban csinálok egy mesterképzést a Chelsea College-ban. A cél mindig is valami elementálisan őszinte és szenvedélyes festészeti nyelv megalkotása volt, amit minden erőmmel ki akartam vinni a nagyvilágba. Azóta is ezen dolgozom.

Talán az egyik legviccesebb sztori még középiskolás koromból az volt, amikor vittem az első festményeimet az akkori művésztanáromnak, aki szörnyülködve nézte őket, és a vállamra tette a kezét, hogy jobb, ha ezt a dolgot inkább elengedem. Azóta lelkes követője a munkámnak – és természetesen azok a képek borzalmasak voltak”.

ALKOTÁS

„A folyamatot nehéz meghatározni. Kimondhatatlanul szeretem, amikor könyékig festékesen állok a kép felett, és dől a festékszag mindenfelé, de talán a legjobb az, amikor sikerül. Amikor hátralépek kettőt, és érzem, hogy igen. Megszólal, él. Az olyan mámorító érzés, amit semmi más nem tud adni. Bizsergetően mámorító. Önkéntelenül nevetek, felcsavarom a zenét, és úgy táncolok, mint aki az esküvőjén van.

Az alkotói folyamat változó. Rengetegszer vajúdás, de amikor jól jönnek egymás után a dolgok, teljesen belefeledkezem. A festmény szinte megtörténik magától. Az valami fenséges. Ehhez jó nagy tér kell, fény, nagyon hangos zene és a lehető legkevesebb ember. Rettentően szociális vagyok, de a munka ritkán megy elsöprően társaságban. Természetesen mindez a műteremben történik. Ami lehet bármi, bárhol, csak egy fűthető üres tér legyen sok ablakkal, minél nagyobb, annál jobb. Egyszer festettem egy régi konzervgyár kiürített ipari csarnokában. Autóval hajtottam be, és ott vezettem körbe-körbe. Na, ott folyt a festék!”

MOTIVÁCIÓ

„Nyughatatlanul keresem azt a festészeti nyelvet, közlésformát, entitást, amit a legőszintébben tudok beszélni. Ha ez meglesz egyszer, akkor elmondhatom majd, hogy létrehoztam valamit, egyedit alkottam, és hozzátettem a művészeti „big picture„-höz, inspirálok másokat. Mérhetetlen vágyat és szenvedélyt érzek, amikor festeni kezdek. Mindig sokkal jobbat akarok csinálni, mint bármikor azelőtt, életem képét akarom megfesteni. Természetesen, ha ez nem jön össze, az olyan, mintha nem nyílna az ejtőernyő ugrás közben. Nos, igen. Párszor estem már földre, de ez is része a játéknak. Csak a legszívósabbak maradnak életben ebben a szakmában. Rengeteget kell még edzenem”.

KOLLABORÁCIÓ

„Egyelőre nem jöttem rá még igazán az okára, de a divattervezők és fotográfusok nagy része rokonszenvet érez a munkámmal. Az érzés természetesen kölcsönös, engem is nagyon inspirál a divat és a fotó, bár eddig még explicit módon nem építettem bele a munkámba. Készítettem már printmintát Szegedi Katának egy kollekciójához, a Mei Kawának csináltam hátteret lookbookhoz és kampányhoz, Hencz Péter fotográfussal dolgoztam együtt, de festménnyel borítottam be például egy Volvót is. Gyuricza János építésszel terveztem két lakást. Ezek mind érdekelnek, szívesen foglalkoznék a divattal mélyebben, és nagyon szívesen terveznék lemezborítót néhány zenész ismerősömnek. Most egyébként épp egy duókiállításon dolgozom egy fotográfussal, de többet egyelőre erről még nem árulok el”.

TECHNIKÁK, ESZKÖZÖK

„Legfőképpen ipari anyagokkal és technológiákkal dolgozom. Legfőbb eszközöm a kompresszoros szórópisztoly, amit autófestéshez használnak. Legújabb sorozatomban egyébként sok autófestéket is használok. Hihetetlen gyönyörű színpalettával bír, és a magasfényű polírozott lakkozás új dimenziókat nyitott az életemben, a metál, gyöngyház és irizáló festékekről már nem is beszélek.

Nehéz a folyamatról röviden mesélni, elég szerteágazó. Sorozatokban gondolkodom, és minden ciklus egy más anyag, folyamat, technológia eredménye. Az anyagok, és a színek szerelmese vagyok. Imádok egymás mellett ütköztetni tükörsima és rusztikus, vagy szupermatt és extra glossy felületeket. Mindegyiket máshogy hozom létre. Most a legaktuálisabb sorozatomban például fugázok, de a következő semi-transparens perspex lemezekkel lesz, hinterglass technikával és lézervágással”.

INSPIRÁCIÓ

„Fél éve Londonban élek, Európa művészeti fővárosában. Több száz galéria van, amiket rendszeresen látogatok, a megnyitók gyakori vendége vagyok. Szenvedélyesen imádom a kortárs művészetet. Ha meglátok egy kvalitásos műtárgyat, egyszerűen elönt a vágy, hogy bemenjek a műterembe, és én is csináljam.

Instagramon többnyire művészeket és galériákat követek, amikor pörgetem, olyan, mintha valami forró kortárs szaklapot lapozgatnék. Roppantul szeretek a Dover Street Marketon vagy a Liberty-ben sétálgatni. Egy érdekesen szabott kabáttól ecsetet ragadnék. De egy szimpla, ötletesen kivitelezett kávézótól is megindul a nyálelválasztásom. Borzasztóan szeretem a zenét, az embereket, a finom ételeket, illatokat. London eszméletlen számomra. Soha nem voltam ennyire inspirált, mint itt most. Talán New Yorkban”.

SIKER

„Siker az, ha olyan képet festek, ami több év múlva is tetszeni fog. Ha jó a kép, a többi jön magától. Olyan anyagot akarok létrehozni, ami egymás után nyitja az ajtókat. Eddigi legnagyobb sikerem talán a Paksi Képtáras nagy szóló kiállításom volt. De a New York-i ösztöndíj vagy a londoni tanulmány is elég sokat nyom a latba.

Szerintem a paksi anyagot élveztem a legjobban. Önfeledt voltam, és magabiztos. Volt pénzem, lakásom, szerelmes voltam. Ez az érzés kezd visszaderengeni most itt Angliában, csak most se lakás, se pénz, se szerelem. Innen szép nyerni. Munkára lebontva viszont ezt nehéz megmondani. Olyan, mintha a kedvenc festőmet kérdeznéd, még tízre is nehéz leszűkíteni a számot, nemhogy egyre”.

ALKOTÁS ÉS ZENE

„A zene a minden számomra. Az alapvető rezgés a kozmikus energiában. A napom nagy részében megőrülök a csendben. Dolgozni végképp nem tudok. Ha egyszer festeni kezdek, a hangerő szökik fel, és gorombul a basszus. Lényegében olyan, mintha egy klubban lennél, és omega technoparti lenne. Egyedül ugrálok a vászon előtt, és nyomom fel az anyagot a felületre. Techno, industrial, trap, noise, amit el tudsz képzelni. Az idei év albuma egyébként az Errorsmith Superlaive Fatigue című lemeze volt számomra. De beremegek a pszichedelikustól, a bluestól, a jazztől vagy a klasszikus ring my bell very welltől”.

SZAKMA

„A hazai szakma még mindig olyan, mint a citrom a Tanúból. Kicsit sárgább, savanyúbb, de a miénk. Szeretem, hogy van, büszke vagyok rá, de mindannyian tudjuk, hogy elég nehézkesen versenyképes. És ez nem csak a művészet, megannyi más kreatív terület is kókadozik. Erről nem elsősorban az alkotók vagy a szakma többi résztvevője tehet. A társadalom elzárkózása, oktatásbeli hiányosságok, kultúrpolitika, meg úgy egyébként nem tudunk büszkék lenni magunkra, vagy együtt kiállni valamiért. Mindig csak a rosszat látjuk, és azt, ami nincs, pedig mellette annyi minden van, amiből építkezhetnénk. Az angolok például íztelen, halálra főzött ételeket esznek, krónikus D-vitaminhiányban szenvednek, és képtelenek kifejezni az érzelmeiket egymásnak, és mégis. Önszeretet. Első lecke. Ezt kell megtanulnunk”.

CÉLOK ÉS ÁLMOK

„Szeretnék Hongkongban, Los Angelesben és New Yorkban élni. Ilyen sorrendben. Ez tízéves terv. Természetesen mindenhol festeni szeretnék. Szeretnék egy európai, egy amerikai és egy kínai galériát, aki képvisel. Legjobban David Zwirnerrel szeretnék dolgozni. Aztán, ha mindez megvan, akkor szeretnék visszamenni Magyarországra, és elmondani mindenkinek, hogy az önszeretet mennyire fontos, és ha képesek vagyunk elhinni magunkról dolgokat, akkor bármi sikerülhet. Igyekszem ezt majd a saját példámmal alátámasztani.

Heti kérdések

Boldog vagy?

Életemben először az elmúlt néhány hónapban arra eszméltem, hogy valójában mindenem megvan, ami jelen pillanatban elérhető számomra az életemben, ezért semmi okom nincs, hogy sajnáljam magam, és szomorú legyek. Ez egy nagyon szokatlan és furcsa érzés volt, de azt hiszem, boldog voltam. Azóta is visszatér naponta párszor.

Milyen munkán dolgozol jelenleg?

Az első hivatalos londoni sorozatomon. Ez a legutóbbi szóló kiállításom anyagát dolgozza tovább. Átmeneti képeket hozok létre, ezek gondosan festett, fából konstruált elemekből állnak, amelyeket mindössze egy spanifer szalag tart össze. Az egész törékeny, lebontható, és variálható. Igyekszem tematizálni a festészet és a képalkotás válságát, ami belengi a 21. század korszellemét.

Ha nem a jelenlegi munkáddal, akkor mivel szeretnél inkább foglalkozni?

Mérhetetlen szenvedélyem a zene iránt egyre erősödik. Kis gombócszerű, gömbölyű érzés van a gyomromban, ami egyre inkább már focilabdává gombolyodik, hogy dj-znem kellene. Féktelen bulikat szeretnék szervezni, ahol másokkal karöltve én szolgáltatom a zenét. Az első januárban lesz Londonban.

Mester, akire felnézel?

Bak Imre, Maurer Dóra, meg az egész iparterv-generáció. A 70-es években startolt magyar művészek, akik közül többen mára már nívós nemzetközi karriert futnak be. Az ő életük, munkájuk példaértékű számomra.

Kedvenc hely, ahol lazíthatsz?

Dalston Superstores. Ott mondjuk táncolni szoktam. Nem igazán tudok lazítani. Néha, ha néhány percre leülök egy székre, miután egész nap álltam.

Dolgok (lemez, könyv, film, étel, hely stb.), amiket kifejezetten ajánlasz?

Lemez: Errorsmith – Superlative Fatigue
Könyv: Jen Sincero – You are a Badass
Film: Testről és lélekről
Étel: Sunday Roast (jobb híján)
Hely: Dover Street Market
Galéria: David Zwirner, Hauser and Wirth, Sprüth Magers, Gagosian, Maryan Goodman, Victoria Miro, Sadie Coles, Michael Werner, Simon Lee, White Cube, Thaddeus Ropac, Michel Fredman, Sophia Contemporary, Frith Street, Thomas Dane, Skarstedt, Pace, Lévy Gorvy, Carl Kostyál, Almine Rech, Blain Southern, Paraffin, Herald Street, Campoli Presti, Maureen Paley, The Approach, Cell Proyect Space, Anka Kultys, Emalyn, Lycie One, Rod Barton, Greengrassi, Parasol Unit, Lisson…

Kedvenc mondás?

Édesanyám mondása az egyik legfontosabb számomra, szinte minden nap mondom magamnak:

„Ahová nézel, oda lépsz.”

CV

Nemes Márton 1986-ban született Székesfehérváron, jelenleg Londonban él, és dolgozik.

Tanulmányok:
2005 – 2008 Műszaki Egyetem, ipari termék- és formatervező szak
2008 – 2013 Magyar Képzőművészeti Egyetem, festő szak, mester: Radák Eszter
2017 – 2018 MFA Chelsea College of Arts, London University of Arts, London UK

Tagság:
2009 Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület

Díjak, ösztöndíjak:
2015 Westport Arts Center residency, Westport, Ct, US
2014 Residency Salzburg, Ausztria – Land Salzburg
2012 Ludwig-díj
2011 Erasmus-ösztöndíj, Lipcse, Uni Leipzig

Egyéni kiállítások:
2017 Shaping Realities – Deák Erika Galéria, Budapest
2016 UnderCovered – Kunstklang Galéria, München
2015 Everyone has right – IcaD – Dunaújváros
2015 EastMeetsWest – Wesport Arts Center – Westport, US
2014 Painted Paint – Paksi Képtár
2014 Out of Order – Rögtön Jövök Projektgaléria – Budapest
2013 Temporary Closed – Deák Erika Galéria, Budapest
2013 When Time Speeks – Chimera Proyect Galéria, Budapest

Válogatott csoportos kiállítások:
2017 Abstract Hungary – Halle für Kunst und Medien, Graz
2015 You don’t bring me flowers – 68 Projects, Berlin
2014 Haunting Monumentality – MSU Zágráb
2013 Eszterházy Díj kiállítás – Szépművészeti Múzeum, Budapest
2013 X-Ray Texture Pack – Ulrike Hrobsky Galéria – Bécs
2012 Loop – Virág Judit Galéria, Budapest
2011 Wir Waren Leipziger – Labor Galéria, Budapest
2011 Budapest Áramlat – Virág Judit Galéria, Budapest

Publikációk:
2017 Balkon – Fehér Dávid
2017 Műértő – Fekete Szilvia
2015 Artkartell – Interjú, Sárvári Zita
2015 Balkon – Ébli Gábor
2015 Műértő – Sinkó István
2014 Urbanplayer – Interjú, Katona Kriszta
2014 Mozgó Világ – Gárdonyi László
2011 Art Folio – Sárvári Zita

Deák Erika Galéria által képviselve

Nemes Márton: nemesmarton@gmail.com I @martonnemes I nemesmarton.com

Címkék: festőművészet, art, festőművész, Szegedi Kata, A Hét Kreatívja, festészet, Hencz Péter, gyuricza jános, mei kawa, errorsmith, david zwirner, nemes márton