„Akaratlanul is kívülállók vagyunk” – Torul-interjú

Ha jól tudom, már a kilencvenes évek óta szerzel zenét, de a Torult csak 2010-ben alapítottad. Mi volt előtte, és mi vezetett ahhoz, hogy létrehozd a Torult hét éve?

Valójában amikor szólóba fogtam, már kitaláltam a Torul alteregóm még 1998-ban, és kiadtam számos techno, illetve deep minimal bakelitlemezeket néhány menő kiadónál, mint amilyen a Thule Music és a Force Inc. Aztán a Low Spirithez szerződtem, és megjelentettem az első vokálos számom, a Waterproof Theme-t, amely elég ismertté vált az európai klubokban. De mindig is megvolt bennem az, hogy vokális zenét akarok csinálni, és így kifejezni magam. Szóval rengeteg énekessel dolgoztam már együtt… Még egy vicces electroclash EP-m (Start Like) is volt, amit egy amerikai énekesnővel, Eveninggel közösen készítettem.

A legutóbbi, Reset című ötödik albumotok előtt új énekes csatlakozott hozzátok (a harmadik az együttes fennállása óta). Előtte négy lemezen keresztül tehát teljesen más vokalistákkal dolgoztál – miben más most Maj Valerijjel?

Majjal igazán remek a közös munka, nagyon jól és természetesen fejlődik. Elég sok tapasztalatot szereztem, miközben énekesekkel dolgoztam, és segítettem is őket. A vokálokat általában én írom, mert számomra ez is a szerzeményeim része, úgyhogy általában tudom, hogyan adjam át a vokalistának azt, amit szeretnék, és vezetni tudom őt. El akarom kerülni az összehasonlítást az énekeseim között, mert mindegyiküknek megvannak a maguk trükkjei, haha! Úgy értem, mindegyikükkel más miatt szerettem együtt dolgozni.

Öt lemez hét év alatt, ez elég lenyűgöző. Mi tesz téged ilyen produktívvá?

Valójában ha hozzáveszed az elkészülésük idejét, akkor az inkább kilenc év. De igen. Ez minden bizonnyal szerelem és szenvedély. Egyszerűen imádok zenét csinálni. Emellett a Torullal párhuzamosan még elkezdtem pár projektet, amelyeket befejezek, ha majd találok rájuk időt és energiát… Általában mindegyik befejezett album után azt mondom magamnak, hogy semmi új Torult nem akarok csinálni egy ideig, de aztán hamarabb beszippant, mint ahogy várnám, akkor, ha találok valami frisset és többé-kevésbé eltérő irányt az új zene számára.

Egy album felvétele során mi az, ami a legkönnyebben jön, és mi a leglassabb része?

Az egyetlen viszonylag “egyszerű” része a jammelés, a hülyéskedés, hogy kiderüljön, történik-e valami varázslat. Ha valami elkezd egy dallá fejlődni, az igazi munka akkor kezdődik. Fontos, hogy meglegyen a “megfelelő” hangszerelés, a hangzás, az énekfelvételek, a keverés stb. Szóval azt mondanám, hogy a leglassabb rész minden, ami az utolsó 10%-a egy dal befejezésének. Az a legmegerőltetőbb rész, mindennek nagyon jól kell összeállni, és akkor van némi elégedettség.

Rengeteget kísérletezel az elektronikus zenén belül, a technótól az indie-vel kevert elektropopig. Ezektől eltekintve milyen zenei stílusok vannak még hatással rád?

Sok mindent lefedtél ezekkel, hiszen csak az elektronikus zene maga rejteget számos olyan műfajt, amelyet megjártam, mint például az elektro, az electroclash, a techno, az IDM, a leftfield, a synthwave, a deep house, az acid, az indie dance, továbbá az absztrakt, non-vokális hiphop… Az említetteken túl ott van még a 80-as, 90-es évek dark-rockja és még számos egyéb stílus. Számtalan műfajt hallgattam az életem szakaszaiban, klasszikus zenén, jazzen és a 70-es, 80-es évek elektronikáján nőttem fel.

Többek között a New Order és a Depeche Mode is hatással van a zenétekre, utóbbi banda, illetve a Tears For Fears egy-egy dalából pedig saját feldolgozást is készítettetek már. Eltekintve ezektől a nagyobb nevektől a szintipop területén, kik a kedvenceid a kortárs zenéből?

Én biztosan nem csak ezeket az együtteseket emelném ki. Nehéz visszaemlékezni a kedvenceim listájára, de megpróbálok néhányat megnevezni: Ladytron, Fever Ray, The xx (az első albumuk), Rangleklods (mielőtt valami mássá váltak). A múltból kísért a The Cure, a Killing Joke, a Jesus & Mary Chain, a Nick Cave & The Bad Seeds, a DAF, a Kraftwerk, a Plastikman, a korai Anthony, a Rother Yello, a Siouxie & The Banshees, a Pet Shop Boys, a Bauhaus… És még nagyon sok synthwave, leftfield és klubzene van, amelyekbe beleástam magam, miután néhány éve ismét elkezdtem rendszeresen DJ-zni. Erről az oldalról pedig Trevor Something, Fango és Rebolledo említendő.

A Torullal párhuzamosan nemrég Moikkával közösen jelentettél be egy új projektet Dragon and Kite néven. Mesélnél erről bővebben?

A Dragon and Kite a következő dolog, amellyel szeretnék kezdeni valamit. Ez egy kollaboráció Mojca Zalarral (azaz Moikkával) közösen. Ő egy író-zeneszerző Szlovéniából, aki Nagy-Britanniában él, én pedig a producer-társszerző vagyok ebben. Nagyon régóta meg akartuk ezt csinálni, de a körülmények nem tették ezt lehetővé korábban – de most már együtt vagyunk ebben, és mindketten nagyon boldogok vagyunk, hogy merre tart ez zeneileg. Biztos vagyok benne, hogy jövőre kihozunk egy EP-t vagy egy lemezt, csak azt nem tudom, hol és mikor.

Ha Szlovénia és annak zenei élete kerül szóba, valószínűleg nem a szintipop stílusa ugrik be (számomra legalábbis), mint az ország meghatározó zenei műfaja. Amióta Torulként aktívak vagytok, hogyan látod a szlovén piacot? Milyen a támogatottságotok, mennyiben nyitottak rátok és erre a stílusra odahaza, illetve nemzetközi szinten?

Azt mondanám, hogy akaratlanul is kívülállók vagyunk, de a dolgok egyre jobban alakulnak. Itt egyáltalán nincs szintipop szcéna. Az ok egyszerű: egy olyan kicsi államban, mint a miénk, egyszerűen lehetetlen, hogy mindenféle stílus mindenféle színtere kialakulhasson. Nekünk azért vannak követőink, koncertjeink, online jelenlétünk, és néhány rádió örömmel játssza a zenénket. Az elmúlt két évben jobban teljesítünk, szerintem először nem tudták, mit kezdjenek velünk. Egy külföldi kiadóhoz szerződtünk, és rögtön Európában kezdtünk turnézni, sokkal többet, mint a szülővárosunkban, és egyesek azt hitték, hogy nem érdekel minket Szlovénia. Pedig ez nem igaz! Csak úgy alakult, hogy máshol jobban meg tudtunk jelenni, mint odahaza. De ahogy mondtam, most már más, több koncertünk van Szlovéniában, és általánosságban jelenleg minden aktívabb ott.

Már körbeturnéztátok Európát az elmúlt években. Volt esetleg lehetőségetek a kontinensen túlra is eljutni? Szerintetek mely piacok lennének nyitottak a zenétekre?

Voltunk Oroszországban és a Balkán Európán kívül eső területén. A közvetlen tapasztalataim alapján azt látom, hogy nagyon sok ember szereti a zenénket, amikor elérjük őket, függetlenül attól, mi a kedvenc stílusuk, ami tök jó. Ami nem annyira az, hogy még mindig kutatjuk a módját, hogyan érjünk el több embert.

Nagyon sok kiváló zene van, és a kreatív promóció döntő tényezővé vált, sokkal inkább, mint bármikor korábban.

Ha végignézünk a BUSH fellépői között, ti tulajdonképpen veteránnak számítotok öt albummal a hátatok mögött. Mit vártok egy ilyen showcase fesztiváltól?

Ezekben az időkben fontos, hogy annyit játsszunk, amennyit csak lehet, így megfontolunk minden megkeresést, ahogy a Budapest Showcase Hubét is. Úgy gondoltuk, ez is egy újabb lehetőség lehet, hogy olyan helyekre juthassunk el, ahol a közönség még nem ismer minket. Továbbá szeretnénk részt venni a BUSH konferenciaprogramjain, és körbenézni a belvárosban is.

A Facebook-oldalatokon már promózzátok az új dalotokat. Mit mondanál el róla? Ez már egy új lemez előszele?

Igen, februárban fogjuk kiadni a legújabb számunkat, az Explaint egy videóval egyetemben. Ez egy friss indie-pop dal egy csomó melodikus résszel és egy fülbemászó basszusszólammal. Az album később jön, valószínűleg jövő ősszel, miután még kiadtunk egy-két újabb kislemezt.

A Torult a Budapest Showcase Hub szervezésében november 17-én a Robotban láthatjátok, és mellettük itt ajánlunk még további tíz zenekart, akiket nem kéne kihagynotok!

Címkék: bush, budapest showcase hub, torul, BUSH 2017, torulsson, maj valerij, interjú, szintipop, elektropop, elektronikus zene