„Valamilyen formában mindegyikőnk egy kicsit kilóg a sorból” – The Matter interjú

Most jött ki az első EP-tek, ami a Tempo Tantrum (jelentése: „A fit of anger displayed by the drummer”) címet viseli. Mi az üzenete a címválasztásnak?

Részben azért lett ez a cím, mert a dob nagy szerepet kap a zenénkben, általában aköré szoktuk felépíteni a számokat. Másrészt a Micsoda Danival (Zanzinger) beszélgettünk arról, hogy mi az, ami összeköti ezeket a dalokat, és ő úgy jellemezte őket, hogy mindegyikben van egyfajta kedves, fiatal düh. Én meg ebből kiindulva próbáltam meg egy olyan kifejezést találni, ami a zenével is kapcsolatban van, és így jött a Tempo Tantrum, ami ugye egy gyors, ütemes kiborulást jelent, és ez a lemezen meg is történik.

Elég változatos a lemez, gyakorlatilag minden szám más és más hangulatot jelenít meg, és zeneileg is különbözőek. Ez annak a jele, hogy még keresitek az utatokat, vagy pont ez a fajta eklektikusság a cél?

Tulajdonképpen az az érdekes ebben a lemezben, hogy ezek nem a mostani zenéink, mert a dalok nagy részét kb. másfél éve írtam. Akkoriban még nagyon érződött, hogy nem vagyunk összeszokva, és mindenki más irányba akart menni, így volt, amikor nekem kellett letennem a lábam, hogy de, mi ilyen zenét fogunk csinálni, máskor meg a többiek húztak el más irányba, hogy ezt lehet így is megszólaltatni. Igazából ezek nekünk az első lépések, a következő anyagok valószínűleg jóval tudatosabbak lesznek, de igazából nem szoktuk bekorlátozni magunkat a hangzással kapcsolatban.

Mind egy kicsit más zenei háttérből jöttök, tudnál mondani inspirációkat? Mi a közös kedvenc a zenekarban?

Nálam az alap a kiskoromban hallgatott pop-punk, skate-punk cuccok meg a klasszik rock, és erre jöttek később bluesos, garázsos zenék. Tónihoz (Kert Antal, a zenekar gitárosa – a szerk.) inkább az ilyen kellemes, folkos zenék állnak a legközelebb, bár az egy vicces infó róla, hogy 12 éves koráig csak Metallicát volt hajlandó hallgatni. Örs (Kozák Örs, a zenekar dobosa – a szerk.) régen meg inkább post-hardcore vonalon mozgott, de mostanában már főleg jazzt hallgat, és azt hiszem, ez a közös nevező is a zenekarban, az igényes jazz zene, leginkább mondjuk a Yest mondanám, ami ilyen. Engem még személyesen eléggé inspirált mondjuk a The White Stripes, Talking Heads, a Weezer meg Regina Spektor első lemezei.

A dalokra leginkább valamilyen elégedetlen, mondhatni lázadó attitűd jellemző. Mind ugyanannyira tudtok azonosulni ezzel az attitűddel a zenekarban?

Hát igazából szerintem nálunk az a nagyon agresszív, ellenszegülő személyiség nem annyira jellemző. Inkább talán az van, hogy valamilyen formában mindegyikőnk egy kicsit kilóg a sorból. Azt hiszem, mindegyikőnk tudja, hogy milyen nem teljesen oda tartozni valahova, és ez a közérzet elég ahhoz, hogy táplálja energiával a zenénket. Nincs bennünk egy ilyen feltűnési viszketegség, hogy így kell kinézzünk, vagy ennek vagy annak kell megfeleljünk, de ha sorra kerülünk, és kiállhatunk a színpadra, hogy elmondjuk a saját igazságunkat, akkor kiállunk, és elkiabáljuk az egész k**va világnak.

Mi az, ami ezt a „kiállok és elkiabálom” hozzáállást benned a leginkább kiváltja? Mi zavar a legjobban?

Őszintén szólva rengeteg szakmai igénytelenséggel állunk szemben, nemcsak zenei téren, hanem társadalmi, szociális szinten is, amikkel nap mint nap találkozunk, de inkább beletörődünk, és nem foglalkozunk velük. A The Matterben szerencsére senki sem ilyen beletörődős típus, hanem zavarnak minket ezek a dolgok, és igyekszünk tenni is ellene.

Elég sokan járnak a koncertjeitekre, főleg a fiatalabb korosztály tagjai közül. Szerinted ezzel az attitűddel ők mennyire tudnak azonosulni? Mennyire jellemző rájuk?

Általában nem, az a baj. Úgy veszem észre, hogy részben a mostani fiataloknál is bevált egy szintje a népbutításnak, nem igazán törődnek a saját gondjaikkal vagy a környezetükkel. De egyrészt azt hiszem, hogy a zene a sok személyiséggel, indulattal, üzenettel és agresszióval talán lehet rájuk olyan hatással, hogy ők is kezdjenek magukkal valamit, és ők is próbáljanak meg törődni. Másrészről pedig azt gondolom, hogy akiben alapból van egy ilyen vonal, és esetleg hasonló helyzetben is van, tehát egzisztenciális gondokkal küzd, mint én is, amikor ezeket a dalokat írtam, ő könnyen tud majd azonosulni velük.

Az albumon hallható Get Out című dalt, ami kislemezként is megjelent, az Amerikában szerzett élményeid inspirálták. Szívesebben élnél ott, mint itthon?

Dehogy! Egyszerűen nem tudnám elképzelni, hogy ott éljek hosszútávon. Vannak ilyen kulturális aspektusok, amiket nagyon tudok értékelni, de maga a légkör meg a politikai vívódások mind olyanok, amikkel nem tudok egyet érteni. A dal maga is abból társadalmi szárazságból született meg, amit kint tapasztaltam.

Ezzel szemben mondjuk az itteni közeg mennyire lehúzó számodra?

Változó. Amerikában például az emberek sokkal kevésbé karakteresek, öntudatosak vagy elevenek, mint itthon, de közben meg sokkal közvetlenebbek, felszabadultabbak voltak, kedvesebben szóltak a másikhoz, pozitívabbak voltak – persze ez sokszor lehet felszínesség is. Itthon jobban eluralkodik egy lappangó pesszimizmus, benne van a levegőben egyfajta rosszindulat meg egy bizonyos áldozati lelkület, az emberek nem tudnak örülni annak az egyszerű csodának, hogy élnek. Nyilván az is befolyásolja az ember modorát, ha folyton napi szintű megélhetési gondokkal küzd, mint itthon az emberek nagy része.

Miről szól nektek egy koncert, mit szeretnétek átadni? Prédikációt, kinyilatkoztatást?

Olyasmit. Igazából egy párbeszédet. Mi igazából csak most augusztusban kezdtünk el egyáltalán setlistet használni, mert fontos volt, és most is az, hogy a közönséggel legyen egy ilyen oda-vissza párbeszéd, és annak alapján jöttek a számok is, hogy mit éreztünk épp felőlük. Ettől személyesebb is lett maga az előadás, és elég sok pozitív visszajelzést is kaptunk a koncertekkel kapcsolatban. A setlist még persze most sem egy nagyon fix dolog, a hangszerelés pedig kb. koncertről koncertre változik szinte minden dalban.

Mikor játszotok legközelebb?

Január hatodikán lesz a lemezbemutató koncertünk a Gozsdu Manó Klubban, a METEO és a Carson Coma fog velünk zenélni, mi meg több új, még nem hallott dallal is készülünk! Ez egyébként az évfordulója is lesz az első koncertünknek, mivel pont a GMK-ban léptünk fel egy éve ilyenkor, ami így egy elég szép kör.

The Matter: Bandcamp | Facebook | Lone Waltz

Címkék: Mushu Israel, mushu, gozsdu manó klub, carson coma, micsoda dániel, get out, amerika, Koncert, Zene, interjú, zanzinger, Meteo, the matter, Tempo Tantrum