A hét műtárgya: Átólzéig | ábécéskönyv
Litkei Juli diplomamunkája egy korszerű ábécéskönyv kicsiknek és nagyoknak. Az illusztrációk és a könyv készítése mellett ő írta a benne található verseket is, melyek „állati módon” mutatják be mindennapi életünk különböző szituációit. A projekt sikerét bizonyítja, hogy az ArtHungry-n keresztül már több cég is érdeklődött egy esetleges kiadással kapcsolatban. A frissdiplomás grafikussal beszélgettünk.
Az Átólzéig az első ArtHungry Díjon bejutott a döntősök közé, amihez ezúton is gratulálunk. Mesélnél egy kicsit magadról? Mióta foglalkozol tervezőgrafikával/illusztrációkészítéssel?
Idén májusban diplomáztam a soproni Alkalmazott Művészeti Intézet tervezőgrafika BA-szakán. Ezt megelőzően a szombathelyi Waldorf Iskolában töltöttem iskolás éveimet, általánostól kezdve a gimnáziumig. Bár a Waldorf nem konkrétan művészeti szakiskola, mégis lehetőséget adott nekem arra, hogy kialakuljon bennem a kreatív művészeti alkotás szeretete, és elinduljak ezen az úton. Mindig is közel álltak hozzám a kétkezi tevékenységek, így a mindenféle kézműves- és egyéb alkotómunkák mellett a rajzolás is. Az utolsó gimnáziumi éveim alatt Masszi Ferenc grafikusművész rajzszakkörére jártam, ő készített fel az egyetemi felvételire rajzilag. 2013 őszén kerültem az AMI-ba, ahol három szép évet töltöttem el.
Mi a véleményed a soproni Alkalmazott Művészeti Intézetről, illetve az ottani képzésről?
Én nagyon szerettem Sopronba járni, mindenféle szempontból jó döntésnek tartom, hogy itt végeztem el a BA-képzést. Alapvetően az gondolom, hogy az AMI-ban – annak ellenére, hogy vidéki iskolaként sajnos nincs könnyű helyzetben az intézmény – igazán színvonalas és egyedi munka zajlik. Remek tanáraink voltak, és az egész kar egy szuper, összetartó és családias közösség. Számomra nagyon fontos az, hogy teret és hangsúlyt kaphat itt a manualitás és az olyan klasszikusnak mondható művészeti tevékenységek, amelyek nem kapcsolódnak szigorúan a tervezőgrafika szakirányához, így például a plasztika vagy a rajz.
A fővárosi művészeti iskolák mellett az utóbbi években egyre több tehetség kerül ki a vidéki képzésekről is. Te hogy látod ezt?
Magyarország felépítése minden téren Budapestre koncentrálódik, így sok minden más mellett ez az oktatásra is igaz, a vidéki egyetemeknek sajnos nincs könnyű dolga. Ennek ellenére én azt gondolom, hogy ez nem jelenti azt, hogy a vidéki városok egyetemeiről ne kerülhetnének ki ugyanolyan jól képzett és hozzáértő szakemberek. Nehezebb helyzetből indulnak az ilyen iskolák, mint a fővárosi intézmények, ez tény, hisz sok téren kevesebb a lehetőség, s jobban meg kell küzdeni mindenért. Ez nyilvánvalóan érezhető Sopronban is, az AMI-n is, de azt gondolom, hogy a folyamatos küzdelmek mellett jól helytáll az intézmény, és ezt az innen kikerülő tehetséges diákok bizonyítják legjobban.
Nemcsak tervezted, de írtad is a könyvet. Miért pont ezt a témát választottad a BA-diplomád témájául?
Több minden hozzájárult ahhoz, hogy ezt a témát választottam. Először is szerettem volna olyan dolgot készíteni, ami á-tól z-éig a sajátom, ami teljes egészében az én munkám. Szívesen foglalkozom illusztrálással, de nem akartam meglévő szöveghez, történethez, más által kitalált karakterekhez kötni magam. A diplomamunka adta szabadságot kihasználva a saját utamat akartam járni. Az ábécéskönyv remek lehetőséget adott nekem erre, hiszen viszonylag egyszerű felépítése miatt nem riadtam vissza attól, hogy a könyvtervezés és illusztrálás mellett a tartalom megírását is elvállaljam. Ráadásul ezzel a témaválasztásom egy másik szempontja is meg tudott valósulni, szerettem volna ugyanis valamilyen formában napjaink aktuális társadalmi jelenségeivel foglalkozni. Így, hogy magamat tettem a könyvem szerzőjévé, ezt könnyűszerrel bele tudtam vinni a munkába, és ezáltal a tankönyvi közeg megfűszereződött a modernség hol édes, hol keserű ízeivel. E furcsa kettősségből – a gyermeki lelkülethez közel álló állatvilág és a mindennapi képek párosításából – mókás abszurdumok születtek, melyek reményeim szerint egyrészt mosolyt csalnak az arcokra, másrészt az idősebb olvasók körében elgondolkodtató tükörként is funkcionálnak. Tükörként, amelyben a kép társadalmunk jelenségeinek kritikus ábrázolása. Nem kell megijedni, nem lehangoló, szó szerinti pocskondiázásokról, csupán az állatok világába burkolt mindennapi „ténymegállapításokról” van szó.
Több hazai könyvkiadó az ArtHungry-n talált rá a munkádra, és jelezték, hogy szeretnének együtt dolgozni veled. Lehet erről tudni valamit? Megkerestek? Lett közös munka?
Több portfóliós felületre feltöltöttem a munkám, és több oldalról érkeztek ennek kapcsán megkeresések, aminek nagyon örülök, hiszen célom, hogy megjelenjen, és minél több emberhez eljusson a könyvem. Folynak a tárgyalások a kiadásról, és remélem, hogy hamarosan ott lesznek a ropogós Átólzéigek a könyvesboltok polcain.
Milyen projekten dolgozol jelenleg, és mik a jövőbeni terveid?
Jelenleg „szabad éven“ vagyok, nem jelentkeztem rögtön mesterképzésre. Szerencsére több megbízást is kaptam, amiken jelenleg dolgozom. Ezek közül több illusztrációs munka, aminek nagyon örülök, hisz ez igazán közel áll hozzám, de persze szívesen dolgozom a grafika összes területén. A jövőre nézve mindenképpen szeretnék mesterképzésen továbbtanulni, pontos terveim egyelőre nincsenek, de szívesen szereznék tapasztalatokat külföldön például.
Végül, mit szólsz az ArtHungry-hoz, esetleg van-e olyan alkotó, akit ezen a felületen ismertél meg, és megtetszettek a munkái?
Ígéretesnek és jónak találom a kezdeményezést, hisz ez remek lehetőséget nyújt arra, hogy a magyar alkotók megismerjék egymás munkásságát. Az biztos, hogy nincs könnyű helyzetben a külföldi, ismert portfóliós oldalak mellett, de azt gondolom, hogy a saját közegében jól meg tudja állni a helyét, és fontos szerepet tud betölteni a hazai körökben… És igen, van olyan alkotó, akit ezen a felületen ismertem meg, ez pedig az oldal fontosságát támasztja alá!
Litkei Juli ArtHungry-oldala
