Fesztivál határok nélkül II. – Pohoda

Tegyünk egy 180 fokos fordulatot a szerbiai EXIT-től és nézzük meg mivel rukkol elő fesztiválügyben északi szomszédunk, Szlovákia. A nyár legnagyobb open-air durranása odaát Pohoda névre hallgat, 1997-ben szervezték meg először –akkor még csak egy napra- összesen 140(!) eladott jegyet produkálva. Ám a szervezők kitartó munkájának köszönhetően a fesztivál túlélt, sőt időközben háromnapossá dagadt, a napi látogatók száma pedig ebben az évben harmincezer körül várható. A Pohoda helyszínét nem éppen nevezhetjük mindennapinak, a színpadoknak és arénáknak – az utóbbi évekhez hasonlóan – a Trenčín-i (Trencsén) reptér ad otthont – annak ellenére, hogy tavaly egy óriási viharban itt dőlt össze a fesztivál egyik legnagyobb sátra, tragikus következményeket vonva maga után. A szervezők végül tisztázták magukat és kitartanak a repülőtér mellett. Ám nemcsak a helyszínnel teszik különlegessé a Pohodát, ugyanis szokatlan módon a nagyszínpad programját minden nap egy szimfonikus zenekar kezdi, ami – valljuk be – igen merész, ugyanakkor izgalmakat rejtő újításnak tűnik. A rendezők továbbá folklór fellépéseket, irodalmi beszélgetéseket, mozit és hasonló programokat szerveztek a kulturálódni vágyó népnek, bár sajnos a legtöbbjük inkább a szlovák anyanyelvűeket érinti. Úgyhogy nézzük is inkább azt, ami a mi bulizásra éhes fantáziánkat izgatja, a koncerteket.

Az első napon nem leszünk nagy dilemmában, hogy mégis merre vegyük az irányt, a későn kezdődő, igen rövid programlista szerint a nagyszínpadot a Štátna filharmónia Košice (durva fordításban a Szlovák Nemzeti Filharmonikusok) foglalja be, a maradék szórakoztatást az estére pedig az angol The Stranglers-től várhatjuk, akiknek remélhetőleg a több, mint 40 éves fennállása nem az öregségtől remegő kezű gitárszólókat eredményez, hanem a fénykorukat idéző, hangulatos koncertet.

Az elég gyér kezdés után már elfogadhatóbb estére számíthatunk a második napon. A kisebb-nagyobb sikereket jegyző Futureheads fogja bemelegíteni a tömeget a Pohodán is fellépő Klaxonsra, majd egy újabb angol előadó, Ian Brown – a már nem létező The Stone Roses énekese – gondoskodik az éjszaka ritmusban tartásáról. Ha érdekel, hogy mit lehet kezdeni manapság a jazz-zel, akkor kötelező meghallgatnunk a brit fellépők táborát erősítő Polar Bear-t, ha pedig az elektronikus tónusokért rajongunk, akkor az Autechre-re kell elnézni, a változatosság kedvéért egyébként ők is britek.

A Pohoda az utolsó estére hiába próbálja összeszedni magát, a Scissors Sisters és Juliette Lewis névnek név, de véleményem szerint nem elég nagyok a ”nagy” színpadra, ha zárónapról van szó. Ha 11-ig mégis sikerül ébren maradnunk, akkor nagy baj már nem lehet, a Crystal Castles segít, hogy kellemesebb utóízzel induljunk haza.

Bár a szlovák-magyar viszony mostanában nem épp felhőtlen, mindannyian jól tudjuk, hogy a fesztivál – mint a hippikorszak értékes hagyatéka – főleg barátságos népek gyűjtőhelye, így az ezzel kapcsolatos aggodalmak ne tántorítsanak el minket a Pohodától. Az már inkább, hogy a fesztivál nem hoz ház alá olyan nagy neveket, mint a magyar konkurensek, bár van egy-két, a környéken ritkán fellépő előadó, aki miatt megérheti a bérlet mostani, kb. 17 000 HUF-os ára.

Szerző: vicodin