Két lány, két nyelven, két város közt – Black Nail Cabaret-interjú
Árvai-Illés Emese énekes és Tarr Zsófia billentyűs idén ötéves Black Nail Cabaret synth-noir duójáról november elsején megjelen t Steril című kislemezük kapcsán írtunk, most pedig ezzel kapcsolatos kérdéseinkre válaszoltak. A kimondottan magyar rajongóknak készült kislemezükön, és Steril című dalukhoz tartozó klipjük mellett a London-Budapest távolság leküzdéséről és a magyar közönség előtérbe helyezéséről beszélgettünk, de szóba kerültek a magyar dalok írásánál előkerülő nehézségek és kihívások is.
2012 óta már Budapesten kívül bemutatkoztatok Dániában és Németországban is, ezen kívül pedig Londonban is koncertezni fogtok. Milyen különbségeket és hasonlóságokat láttok az egyes országok közönségei, koncertjei között, valamint miben tér el hazai fogadtatásotok a külfölditől?
Emese: A németek talán picit jobban megmozdulnak a zenére, ha valami tetszik, előbb megindul a tömeg, akkor is ha ismeretlen dalokról van szó. Az angolokra majd nagyon kíváncsi leszek, itt most szombaton fogunk első ízben játszani. Nyilván teljesen más az egész itthon, hiszen itt ismerik a legjobban a dalainkat, úgy pedig siklik az adok-kapok a közönséggel, ha már nem új nekik a dolog.
Zsófi: Idehaza már kialakult egy „keménymag”, akik mindig eljönnek és változatlan lelkesedéssel hallgatják végig a koncertet. Bár nem volt ilyen táborunk kint, mégis, ahogy Emke is mondja, hihetetlen nyitottsággal fogadtak minket és nagyon sok új rajongót szereztünk, akik visszavárnak bennünket.
Legújabb kislemezetek a magyar közönségnek készült. Mitől éreztétek úgy, hogy most, ötödik évfordulótokon kell az itthoni közönséghez fordulnotok? Miben lett emiatt más ez a munka, mint az eddigiek?
Emese: Több oka volt, csak ömlesztve tudom őket felsorolni mert mindegyik körülbelül ugyanannyit nyomott a latba: a magyar médiában nehézkesen haladunk előre, nyilván ennek szubkult okai is vannak, miszerint „túl dark” amit csinálunk, de felmerült okként az is, hogy nem magyarul énekelünk… Aztán adott a hazai masszív rajongóbázis, nekik is szerettünk volna valamit adni ezzel, mikor máskor ha nem egy évfordulón. A harmadik ok pedig a kihívás, eddig ugyanis nem éreztem magam érettnek egy magyar dal megírására.
A magyar gyönyörű, kifejező nyelv, de mindig azt éreztem hogy nem a zenéé, hanem inkább a költészeté. Nagyon könnyű giccsesbe fordulni.
A kislemez utáni első koncertetek mégis Londonban lesz. Ez hogyan alakult így, és mikor várható magyarországi koncert?
Emese: A koncertszervezésünkben sajnos van egy olyan faktor, hogy kalkulálnunk kell az éves munkahelyi szabadságunkkal. Az évfordulóról egyértelmű volt, hogy Magyarországon lesz, itt be is mutattuk a Steril című dalt. Az angol dátum pedig teljesen véletlenül jött, már régóta próbáltuk az első londoni koncertet összehozni, és ekkorra jött lehetőség. Itt nem fogunk magyar dalt játszani első körben, de talán legközelebb már igen. Teljesen jó lenne még egyszer hazamenni idén és csinálni egy tisztességes EP bemutató koncertet, mind a négy dallal, ahogy az illene, de ez idén már nem fog beleférni. Viszont jövőre tervezünk ilyesmit, remélhetőleg brácsával együtt.
Nem rég látott napvilágot egy tanulmány, ami tudományosan is bizonyította, hogy attól függően, milyen nyelven beszélünk, írunk vagy éneklünk épp, radikálisan változhatnak a személyiségi jegyeink. Mennyiben érzitek magatokra igaznak ezt a jelenséget? Miben más magyarul megszólalni, mint angolul? Mennyivel számít nehezebbnek vagy más típusú feladatnak a magyar nyelvű dalszövegírás?
Emese: Nekem sokáig tartott magyarul a határvonal keresése, hogy mi az ami még belefér zenében, mi az ami pedig már inkább a költészet kategória, amit már túl sok lenne megénekelni. A másik rém pedig számomra az olcsó rímek jelentik. Próbáltam kerülni őket, remélem sikerrel. Verseket már írtam régen is, de a dalszövegekig csak most jutottam el.
Angolul érdekes módon sokkal szabadabban tudok énekelni, mind maga az ének, mind a tartalom szabadabban áramlik.
Magyarul sok mindenre figyelek, mássalhangzó parákra, például, hogy az ajtó ne a zajtó legyen. Sokkal félénkebb lett az ének ezeken a dalokon, legalább is nekem. Izgultam mit fognak szólni.
A Satisfaction című dalotokhoz tartozó klippet Vágó Bianka rendezte, aki akkoriban filmszakos hallgató volt Londonban, a mostani újdonságotokat, a Sterilhez tartozó klippet pedig Ficsór Zsolt, aki a MOME hallgatója, a klipben szereplő Sütő Anna pedig szintén… Fontos számotokra a fiatal kreatív tehetségekkel való közös munka? Mitől érzitek úgy, hogy ők tudják igazán megragadni azt a hangnemet, amit kerestek?
Zsófi: Nagyon sok kreatív ember van az ismeretségi körünkben, akik a kezdetektől fogva segítettek nekünk. Zsolt tavaly jött be a képbe, de már évek óta ismerjük egymást, ismeri a munkánkat és bár fotó szakos, elkezdett érdeklődni a klipkészítés iránt, így hamar előkerült a téma, hogy nekünk is készítene. Ismerve a stílusát, maximális bizalommal adtunk neki szabad kezet mindenben. Érdekes, hogy ő nem igazán ismerte azt a zenei vonalat, amit mi képviselünk, így éppen ez tetszett a legjobban, hogy egy teljesen más szemszögből nézi a munkánkat. Két különböző világból lesz egy új azzal, hogy megfigyeli, megérti a zenét, a szöveget, majd belerakja saját magát és így keletkezik valami igazán klassz dolog.
Szintén Steril című dalotokhoz kapcsolódva: hogyan tett hozzá a dal mondanivalójához az a Budapest-London távolság, ami jellemez titeket? Úgy érzitek, hogy objektívebben látjátok kintről az itthoni helyzetet, és ez ihletett titeket egy ilyen típusú dal megalkotására, vagy valami egészen más van a háttérben?
Emese: A távolság egyértelműen mindent átitat. Egy nagyon furcsa állapot alakult ki: igazából nincs egy nagybetűs otthonunk. Itt még nem teremtettük meg, és nem tudom, valaha meg fogjuk-e, a Magyar otthont pedig elhagytuk – egyelőre. Ezért steril egy kicsit ez a város, és amaz is.
Hogy objektívebben látjuk-e, azt nem tudom.
Talán inkább szubjektívebben mint valaha, a kis burokból, amiben élünk. Az tény, hogy minden ami otthon történik, legyen szép vagy ocsmány, hatványozottan jut be ebbe a burokba. Jobban fáj, és jobban gyönyörködtet.
Amikor a dalt írtam, hatalmas halmazokban jöttek a rossz hírek, mind a mikro-, mind a makrokörnyezetünkből. Kicsit el voltam keseredve, hogy egyre távolabb csúszunk egy esetleges hazaköltözéstől.
A hétköznapok szürkesége sajnos jön mindenhova, költözik velünk, azt fejben kell megoldani. Az hogy most pár éve másik országban élünk, arra remekül rávilágított, hogy például munkamorálban mit lenne érdemes változtatni. Ezt persze senkire nem lehet ráerőszakolni, mindenkinek magának kell meglátnia. Ilyen szempontból rendkívül hasznos, és motiváló itt élni Londonban, amíg az ember ezt megtanulja.
Akkor mondhatjuk, hogy kintről is inspiráló számotokra a magyar közeg?
Emese: Inspirálóbb mint valaha! Minden hazaút egy komplett felüdülés, amikor nyaralni mész egy országba, ahol imádsz lenni, beülni egy kávéra a barátaiddal…
Még a metrót is áthatja, amit mindenhol csak úgy szívok befelé: ez a régi-új, kicsit szocreál romantika. Most hogy kiesett a hétköznapi anyagi kínlódás emléke, teljesen más szemmel látom az országot.
A kislemezünk inkább egy ilyen “én most ezt érzem” című kikiáltásként értelmezhető, így talán akad, aki tud vele azonosulni.
Mennyire körvonalazódnak a jövőbeli terveitek? Köztük van esetleg a hazaköltözés, vagy a magyar közönség előtérbe helyezése?
Emese: Már tudjuk mit fogunk csinálni jövő év első pár hónapjában, illetve jó lenne 2016-ban kijönni egy új, angol nyelvű nagylemezzel. A hazaköltözés mindig ott lapul tervben, csak mindig tolódik. Most elhatároztuk például hogy még két évet maradunk, de ez a terv baromi képlékeny, lehet hogy holnap már mást mondanék. Mindig is szerettünk volna nemzetközi sikereket elérni, magyarként eljutni olyan távolságokba, ahova csak keveseknek sikerült. Ez a cél még mindig megvan, és ehhez most jelenleg jó helyen élünk, innen könnyen mozdulunk, akár a tengeren túlra is. Illetve meglátjuk mi történik most az angol szcénán belül, hirtelen több dátum is felbukkant. A magyar közönség pedig előtérben marad, a nagyobb kaliberű koncertek esetében is csak Magyarországban gondolkodunk, mint albumbemutató, évforduló, satöbbi… Próbálunk annyit jönni, amennyit csak lehet, a családlátogatásainkat is mindig koncertek köré szervezzük.
Black Nail Cabaret az interneten:
https://www.blacknailcabaret.com/
https://www.facebook.com/bncband
