„Mint egy multiorgazmus, csak koncerten” – Polytrip-interjú

A Polytripet tavaly hívtátok életre – pontosan hogy találkoztatok és döntöttetek a zenekar-alapítás mellett?

Lugosi Dániel: Ez egy elég hosszú folyamat volt, de mégis egyértelműen jöttek ki a dolgok. Én már ezer éve zenélni szerettem volna komolyan, tele voltam ötletekkel. El is kezdtem ezeket egyedül csinálni, mindent feljátszottam, de marha magányos voltam így egyedül ezzel. Kocsis Máté barátomnak ezen pityeregtem egyszer, amikor mondta, hogy van egy ügyes tanítványa (Vincze Ákos – dob) és beszéljek vele. Találkoztunk, majd átküldtem az ügyeket, és mondta, hogy huhh, hát itt azért van ez, meg az, próbáljuk meg, keressünk basszusgitárost.

Elkezdtünk keresgélni, de vagy nem merte bevállalni senki, vagy sok volt neki a zene, vagy nem volt ideje.

Így jutott eszembe a korábbi bandámból Susu (Székely Ádám – basszusgitár), akivel kimaradt vagy legalább 3 év közös zenélés. Ezalatt beszéltünk néha, de alapvetően máshol járt az agyunk akkor és abban az időben. Ráírtam, megmutattam a számokat és mondta, hogy nagyon jók az ötletek, kedv és idő is adott, csapjunk bele. Így kezdtünk el 2017 év vége fele próbálni: pár számot vagy meglévő demót megtanultunk és nagyon élveztük. Akkor megbeszéltük, hogy ezt komolyan kellene venni, nyomjuk neki. Majdnem egy évig próbáltunk és csináltuk a nótákat, mert nem akartunk úgy kijönni a teremből, hogy kábé el tudjuk játszani a dalokat. Májusban nekiálltunk felvenni 8 számot, amiből az EP is lett, de annyi balszerencse történt közben, hogy a maradék 5 számot, ami nem szerepel az EP-n, felvesszük legközelebb, jobb minőségben, mivel nem voltunk elégedettek a hanganyaggal ilyen-olyan technikai dolgok miatt. Nyáron picit ritkultak a próbák a hangtechnikusi foglalkozásomból fakadóan, de szeptember óta teljes gőzzel pörgünk, gyakorlatilag minden szabadidőnket és energiánkat ebbe öljük, így érkeztünk el az első koncertünkhöz 2018 októberében.

Dani, te „főállásban” ismert és elismert hangtechnikus vagy – mit gondolsz, ezt a tudást, illetve a zeneiparban szerzett rengeteg tapasztalatot tudod hasznosítani a saját zenekarodban?

Természetesen tudom kamatoztatni. Emberileg és technikailag is nyilván van emiatt egy más hozzáállásom, de ez nagy segítség szerintem mindhármunknak. Jó, ha az ember nem csak az tudja, hogy egy színpad vagy egy koncert hogyan néz ki, hanem azzal is tisztában van, hogy mi miért van úgy, ahogy, hogyan működik, stb. Az EP-t is így vettük fel egy próbateremben, az én mikrofonjaimat használjuk koncerteken is, ha lehet. Igyekszem egyeztetni a helyszínekkel, hogy pontosan mire van szükségünk, mi az, ami szükséges, mi az, amit esetleg a helyszín biztosít a legjobb hangzás érdekében, szóval mindenképp előny a hangtechnikusi hátterem.

Alig két hónapja volt az első koncertetek, mik a tapasztalatok, hogy emlékeztek vissza erre az estére?

Káprázatos volt. Voltak vagy 150-en rajtunk, első koncerthez képest minden csillagos 10-es volt. Másfél hónapig heti minimum négyet próbáltunk rá, általában legalább 3 órát próbánként. Meg is kérdezték a buli előtt tőlünk, hogy izgulunk-e? Mondtuk, hogy nem, csak hadd menjünk már fel játszani, ha már ennyit gyakoroltunk rá! Ahogy láttuk a közönség maximálisan élvezte, készültünk merch cuccokkal is, vitték a pólóinkat, mint a cukrot. Elég vegyes közönség volt, szakmai és csak simán szórakozni vágyó emberekkel egyaránt telítve. Arra emlékszem, hogy túl sokat nem beszéltünk, inkább játszottunk, és amiért jöttünk azon kívül, hogy adjunk természetesen, azt be is zsebeltük.

Van egy szám, aminek a vége tragédiába fullad és a semmiből megsemmisül minden az utolsó fél perc végére. Ott van egy levegővételnyi idő, amíg ki tudtunk nézni az emberekre. Senki nem tapsolt. Senki nem szólalt meg. Senki meg sem mozdult.

Annyira aranyosak voltak, mint 150 kínai agyagkatona, lehetett látni a szemükben a kíváncsi kétségbeesést! „Ez most mi a franc volt, mi történt itt velünk, és ki érti ezt az egészet???” De látszódott, hogy tetszett nekik, csak nem tudták hova tenni, vagy feldolgozni helyenként a koncertet. Ez az, amit keresünk, ezért játszunk! Többen odajöttek hozzánk, hogy egyáltalán nem ilyen zenét hallgatnak, sőt, de nagyon tetszett nekik és ha lesz koncert, akkor még szóljunk nekik, mert megfogta őket a dolog. Zenészek is mondták, hogy tetszett nekik, csak így tovább, úgyhogy meg voltunk elégedve.

 Mi az, amit biztosan máshogy csináltok majd december 20-án az Instantban?

Debütál egy új szám is , illetve emiatt minimálisan változik a setlist is, másrészt vokálokat tanultunk be pár számnál, szóval minimális, de nagyon lényeges dolgokat csiszolgattunk azóta, illetve igyekszem még kevesebbet beszélni majd. (nevet)

Egy korábbi interjúban azt nyilatkoztátok, a mottótok a következő: „Mindegy, csak belehalás jó legyen. A sima jó nem elég.” Kélek, fejtsd ki ennek a gondolatiságát!

Az egész szerintünk azon alapszik, hogy aki nem ezzel foglakozik, illetve nem jártas a zenélésben, vagy bármilyen művészeti ágban, szakmában, annak alapvetően lehet újdonság és jó is bármi, amit mások mutatnak. Amikor az ember zenél, vagy színpadon van, a közönség el tudja dönteni, hogy jó volt-e amit látott/hallott, vagy nem volt jó. Ez a kettő alapvető opció van egy átlagember számára.
Na de, ha a jót felosztjuk még többféle jóra, kreálunk szinteket hozzá, és találkozik az ember, jó, aranyos, ügyes, nagyon jó, zseniális, lenyűgöző, netán világszínvonalú, vagy istenszerű produkcióval, felteheti magának a kérdést, hogy a sima jó is elég jó volt-e, vagy inkább ezeket a döbbenetesen jó dolgokat keresi innentől. Szeretnénk távol tartani magunkat az ilyen sima jóktól. Nem azért, mert nem becsüljük a kicsi örömöket, de manapság, ha már valaki 2 hangot le tud fogni, az sokszor a jó mércéje, nálunk viszont nem ez a cél.

Hármunk kreativitása és bolondsága hatalmas munkát igényel – hogy az olyan legyen, és úgy történjen meg, amitől még mi magunk is beleőrülünk, csodáljuk egymást és a közönséget.

Ebbe a közös belehalásba értem, hogy annyira legyen király, hogy már ne is lehessen rá figyelni, hogy milyen és mekkora! Mint egy multiorgazmus, csak koncerten. Ez a jó sokkal érdekesebb, mint a sima jó, nem? És szerintem ezt sokan nem ismerik, viszont nagyon szívesen adnék ilyet az emberek kezébe, hogy tudják, hogy mennyire határtalanok a határok. Bízunk benne, hogy mi ilyen jót csinálunk, vagy fogunk csinálni.

Nemrégiben jelent meg háromszámos EP-tek, aminek szerintem az a különlegessége, hogy nem csak hogy dalonként, sőt, még inkább dalokon belül vannak éles stílus-és hangulatváltozások. Olyan érzés, mintha sok apró részletből tennétek össze egy számot – ez mennyire igaz, hogy zajlik a dalszerzés folyamata?

Ez alapvetően számfüggő. Jelenleg az összes számot közösen írjuk, de pont az EP-n található is olyan szám is (The Fly), amit én írtam egyedül. Ezek inkább abból a régebbi korszakból valók, amikor egyedül írogattam a számokat saját projektek gyanánt. Amióta hárman vagyunk, közösen nyerik el a számok a végső formátumot.
Általában vagy jammelünk és abból lesz valami, vagy hoz valaki egy gitártémát, vagy basszus groove-ot és megmondja, hogy körülbelül mit képzel el rá. Kipróbáljuk, utána szabad a gazda, megnézzük, hogy a másik igazán mit játszana rá.

Ezekből szoktak a legmorbidabb baromságok előjönni, élvezettel röhögünk rajta, hogy ez annyira nem odaillő, hogy mégis odaillik.

Amorf puzzle, de a vége mégis egységet alkot. Én személy szerint irtózom minden jól bevált formulától, akkordtól és módszertől. Imádom, ha valami nem stimmel, de közben mégis van mögötte kreatív logika. Nem szeretnék olyat csinálni, amiben nem ismerem fel magam. De szerintem ezt az egész zenekar nevében kijelenthetem.

Abból is született már dal, hogy Ákos dobolt valamit és erről eszembe jutottak hangok, vagy olyan ritmika volt a doboláson, amitől eszembe jutott egy lila elefánt, na és akkor azt el kéne gitározni. It’s Magic!

Egy számon belül, hogy éles váltások vannak-e, vagy, hogy sok váltás van benne? Ez ilyen.
Sokszor hallgatjuk vissza, hogy nem túl bonyolult-e, nem túl sok-e ez az embereknek? Lehet, hogy visszább kellene fogni? Aztán rájövünk, hogy dehogyis. Élvezetes legyen. Tök mindegy, hogy metálból ugrunk operába, vagy electroból jazzbe. Az vicces. Fura, de vicces. És a furaság szerintünk menő és veszélyes. Most például egy agyig lehangolt, de mégis punk nótát csináltunk, de van kifejezetten funkdisco szám is, úgyhogy nem szeretnénk határok közé erőltetni magunkat.

 Az EP-t dalonként jelentettétek meg, mintha különálló fejezetek lennének. Mi köti őket össze?

Mindegyik dal egy állapot tükrözése, de ez szabadon választható. Nem is igazán a szöveg a fontos, bár nyilván elválaszthatatlan része a zenének, de itt inkább a zene érzelmisége köti össze a számokat, akármi is legyen a szöveg mondanivalója.

Ez valahol egy kicsit dilis cirkusz. Van benne oroszlán, bohóc, körhinta, halálos baleset és igazgatóváltás is.

A külső szem nyilván a bohócnál nem megy tovább, pedig nem csak az a része az egésznek. Ez egy ilyen biznisz, egy helyen történik meg, méghozzá az emberben. És az összekötő erő az a hallgató, aki azt talál ki hozzá, olyan helyszínt, sztorit, hőst, amilyet csak akar. Fantáziára van bízva. Senkit sem szeretnénk az orránál fogva vezetni, hogy ez szerelmes dal vagy csak egy szám a zöld fűről vagy a kómáról. Mindenki higgyen, képzeljen, amit akar, így lehet szerintünk a legjobban átadni. A számonkénti kiadás oka az volt, hogy elég sanyarú sorsúak voltak a felvételek idő, pénz stb. hiányában ezért lettek darabosan készen a számok. Meg a fránya idő megint. Annyira ki akartunk már jönni, hogy inkább ezt a verziót választottuk.

Mik a tervek a jövőre nézve? Szeretnétek eszerint haladni, és inkább single-ökkel jelentkezni, vagy gyúrtok a nagylemezre?

Szeretnénk egy egységes nagylemezt. 13 nótánk van eddig, ami le is van szűrve, mert volt több is, és folyamatosan íródnak új dolgok is. Szeretnénk egy értelmes nagylemezt, nem ilyen 7-8 számosat kiadni. Videoklipet is kellene csinálnunk, de őszintén szólva a mai világban egyáltalán nem éreznénk cikinek egy mobillal felvett, de mégis érdekes és jó videót leforgatni. Inkább legyen tartalma annak, ne egy csili-vili semmi legyen, egy tengerparton valami ugráló sportkocsis senkivel, meg egy kebelre izzadt szöszivel. Videó- és hanganyagok terén ezek a rövidtávú céljaink, na meg már szerveződnek a koncertek a jövő évre, hála Istennek akiknek mutattuk, azok várják a folytatást, úgyhogy szeretnénk minél többet játszani és megismertetni magunkat a világ bármely pontjával.

Címkék: trillion, polytrip, instant