Jónás Vera
„Nekem sok meccset kellett és kell ma is megvívnom magammal, az egómmal leginkább” – Jónás Vera-interjú
Új dalokban és nemzetközi sikerekben gazdag időszakot tudhat maga mögött a Jónás Vera Experiment, amely nemrég tért vissza ázsiai turnéjáról. Időközben kiderült, hogy a Jónás Vera vezette zenekar a belgrádi Indirekt Showcase-n is képviselheti hazánkat, emellett pedig az INES#talents program keretében kiemelt helye lesz a következő év európai showcase fesztiváljain. Az elmúlt időszakról bőven volt mit kibeszélni, így az énekesnő mesélt is nekünk az együttes ázsiai kalandjairól, az Ujj Mészáros Károllyal való közös munkáról és annak kihívásairól, az időközben mellé társuló alkotótársakról és állati szimbólumokról is.
Most tértetek haza egy hatállomásos ázsiai turnéról. Összességében hogy sikerült? Hogyan fogadtak titeket?
Nagyon nagy élmény volt. Ezúttal Tokióban, Szöulban, Pekingben és két “kisebb” kínai városban játszottunk. Én harmadszor koncertezem a régióban, és még mindig úgy érzem, semmit nem láttam ezekből a szuper izgalmas országokból. Sokfajta helyen játszottunk, jazzklubtól a nagy, több száz fős koncerttermekig, mindenhol értették a zenénket – a konferálásaimat kevésbé, de szerencsére ehhez a műfajhoz elég, ha belebújnak a zenébe.
A Game című debütáló lemezed Japánban is kiadták, illetve koncerteztek is ott, Szöulban pedig a Zandari Festán jártatok tavaly. Ezek adták a visszatérő turné alapját? Visszavártak titeket? A kínai dátumokat hogy sikerült bevonni?
Igen, minden kicsit összefügg egymással, ez egy folyamatos, lassú építkezés eredménye. Több promóter dolgozott a turné megvalósulásán, és remélem, hamarosan visszatérhetünk, jó sok helyen nem jártunk még. Több további lehetőségünk lett, de erről majd akkor tudok mesélni, amikor megfogható eredménye van.
Rendszeresen koncerteztek külföldön, több neves showcase fesztiválon és külföldi klubokban is megfordultatok Európa-szerte. Az ázsiai nyitás tudatos ebből a szempontból, vagy inkább a visszatérésen és a már ott kialakult kapcsolatok (mind szakmai, mind rajongói) ápolásán volt a hangsúly?
Sok irányba lődözünk, keressük a lehetőségeket, és szerencsére vannak találatok is, amelyeket igyekszünk maximálisan kihasználni.
A hangsúly mindig az, hogy olyan turnékra mondjunk igent, amellyel a zenének teszünk jót. Nyilván van költségvetés meg rengeteg logisztika, de nekem mindig az az első érdekem, hogy fejlődjek, és kapcsolódhassak olyan emberekhez, akik kíváncsiak a zenénkre.
Ha jól tudom, novemberre még tervben van egy Európa-turné is. Ez hogy alakul, merre mentek, vannak-e új helyek a célállomások között?
Csupa olyan helyre megyünk, ahol még nem jártunk zenekarral. Németországba és Hollandiába megyünk novemberben, de előtte Belgrádba, majd Macedóniába is kiruccanunk. És októberben én még Tajvanon leszek egy hétig, amikor is egy dalszerző táborban dolgozom majd mások zenéin. Ezt most végigolvasva vennem is kellett egy jó nagy levegőt.
Izgalmasan alakul ez az év, hiszen a rendszeres koncertezés, illetve most az ázsiai turné mellett kijött az első saját magyar nyelvű dalod, nemrég pedig Ujj Mészáros Károly új filmjének főcímdalaként debütált egy számod. Eközben két évvel vagyunk a kiváló Tiger, now! után, de azt olvastam, hogy most nem feltétlenül gondolkozol albumokban az aktuális alkotói időszakban. Hogy látod ezt most, milyen jövőképpel viszed a projektet?
Nagyon élvezem, ahogy egyenként potyognak ki az új dalok. Van még egy magyar dal, amely talán idén kijön, illetve az új angol nyelvűek is lassan alakulnak. Sokkal elfogadóbb vagyok magammal, kevésbé szorongok mások véleménye miatt, és még kevésbé azon, hogy mikor lesz már valami új. A Borzongásaimra borzasztó büszke vagyok, főleg arra, hogy nem rohantunk vele, hanem hagytuk, hogy megérjen. Ebben a szellemben élvezem eddig a legjobban zeneszerzést, illetve az élő hangzás megreformálásában, amelyben szerintem az elmúlt évben hatalmas előrelépést tettünk. Sokkal letisztultabb hangzást találtunk ki, a koncertjeink szerintem sose szóltak ennyire egységesen zeneileg.
És ha már alkotás: az NKA-tól alkotói támogatást nyertél el új szerzemények írására. Miben tud segíteni ilyenkor egy ilyen jellegű pénzügyi hozzájárulás az alkotás folyamán?
Nem hiszem, hogy szükséges megindokolni, miért van szüksége egy művészeti projektnek állami vagy bármilyen egyéb támogatásra. Minden koncert végén megemlítem, hogy ha vesznek CD-t, azzal minket is támogatnak, és ez nagyon fontos. Magyarországon, de valójában a világ minden részén alapvetően veszteséges vállalkozás a legtöbb művészeti projekt. Persze vannak kivételek, de semmiképp sem javasolt abban mérni az értékét, hogy mennyire áll meg anyagilag a lábán.
A művészet mindig is igényelt mankó az emberek életében, függetlenül attól, hogy mit gondolunk annak. Szükségünk van egy absztrakt térre, ahol kicsit magunkba nézhetünk egy pillanatra, legyen az zene, szöveg vagy vizuális élmény.
Úgyhogy a triviális válaszom csak annyi, hogy abban tud segíteni a pénzügyi támogatás, hogy ki tudjuk fizetni az amúgy elég magas költségeit a produkciónak, hogy tovább tudjunk dolgozni, és új zenéket írni és felvenni.
Visszatérve az új dalodra, az Evergreenre: hogyan jött ez a felkérés Ujj Mészáros Károlytól? Olvastam, hogy nem született meg egyszerűen ez a szám – hogyan összegeznéd ezt a kihívást, és mi volt a legfőbb tanulság egy ilyen filmzenei felkérésben?
A film egyik producere ajánlott Károlynak, hogy felkérjen az X főcímdalának megírásához. Nem volt könnyű szülés, Kozma Katával több mint fél évig dolgoztunk rajta, Károly az utolsó pillanatig visszadobogatta az aznapi verzióinkat, majd elérkezett egy pont, ahol megtört a jég. Onnantól nagyon gyorsan be tudtuk fejezni, és fel is vettük. Nagyon mély utazás volt nekem, és nagyon hálás vagyok Károlynak, amiért kitartott mellettem. Ez így valószínűleg elég csöpögősnek tűnhet, de nekem elég komoly mélypontjaim voltak, amikor azt hittem, ebből nem lesz semmi – emiatt vagyok ilyen lelkes és hálás, sokat tanultam.
Nemrég már videoklippel is elérhetővé vált az Evergreen, amelyhez Ujj Mészáros Károllyal is forgattatok. Mesélnél a végeredményről?
Nyáron forgattuk a klipet, amely egy klasszikus film főcímzenéjéhez illő képi anyag lett. Jelenetek a filmből és én itt-ott bevágva, ahogy a legkedvesebb arcommal lassított felvételen éneklem a dalt. Tetszett az egyszerűsége, bár mivel a filmben van néhány egészen bravúrosan felvett kép, titkon reménykedtem benne, hogy Károly kidob valami magas épületből, és lassan zuhanva énekelhetem közben a dalt.
Idén kijött az első saját magyar dalod, amelynek szövegét végül másra bíztad. Említetted, hogy nem kényszerből jöttél ki a már sokak által várt, magyar nyelvű szerzeményeddel, egyszerűen mostanra érett meg ez benned. Milyenek voltak a visszajelzések, és hogy érzed, közelebb került hozzád az anyanyelveden történő éneklés? Nőtt az esélye további magyar Jónás Vera-daloknak a megszületésére?
Igen, a Borzongásaim szövegét Hegyi Gyuri barátom írta. Van más magyar dalunk is, a Szél Hozott, Szél Visz El az előző nagylemezen is fent van, illetve a Ne Felejts El, aminek szövegét Grecsó Krisztián írta, és ahogy említettem, lassan meg is jelenik. Nagyon élveztem ezeknek a daloknak a megírását és az együtt dolgozást, biztosan lesz folytatása.
Azóta kijött egy újabb számod a Last Song képében, amely több külföldi rádió lejátszási listájára is felkerült, és a nemzetközi sajtó több országban is foglalkozott vele. Szerinted mi lehet az a „recept”, amellyel jobban el lehet érni a külföldi médiumokat?
Ha tudnám a receptet, már biztosan máshol lennék, illetve lehet, hogy nem is zenével foglalkoznék. Amit viszont tudok, hogy nagyon kitartó és keményen dolgozó, tudatos emberekkel vagyok körülvéve, akik sokat tesznek azért, hogy a zene, amit írok, minél több helyre eljusson itthon és külföldön.
Sokat agyalunk, elmélkedünk, és folyamatosan keressük a lehetőséget, hogy haladjunk. Illetve amint már említettem, sokkal több nyilat lövünk ki, mint amennyi betalál.
Ezen új dalok kapcsán ahogy már említetted, más alkotótársakat is bevontál. Miben könnyebb és miben nehezebb a másokkal való alkotói munka azok után, hogy a fő dal- és zeneszerző mindig is te voltál?
A dalaim nagy részében vannak alkotótársak, de valóban, ezek a szerzemények olyanok, amelyekben nagy szerepet kaptak új ötletek, nézőpontok. Ez egy belső vágy volt bennem, amelynek utat engedtem magamban, teljesen tudatos döntés volt. Közben mindannyian a barátaim lettek, és örülök, hogy nem kergettem senkit az őrületbe az elvárásaimmal.
Nekem sok meccset kellett és kell ma is megvívnom magammal, az egómmal leginkább.
A közösségi médiában gyakran használsz különböző állati jelzőket a rajongóid vagy saját magatok kapcsán: van, hogy tigrisek, van, hogy farkasok kerülnek említésre. Sőt, zenétek „experimentális pop kutyarajongóknak”. A nyilvánvalón túl (vagyis például a Tiger, now! címen) egyébként miket reprezentálnak számodra ezek a fajok? Miért pont ezeket azonosítod magaddal, a zenéddel?
Elég infantilis embernek gondolom magam, nagyon szeretek állatokat utánozni, valójában magamat is sokszor inkább egy kutyának vagy valamilyen állatkának gondolom, mint embernek. Szeretem az ösztönösségüket, ilyen szeretnék lenni és maradni, talán ezért fontos, hogy a dalaim és a zenekarom totemállatokkal van felruházva.
Többek között Fonogram- és Artisjus-díjjal gazdagodtál az elmúlt években, döntőbe kerültetek a Nagy-Szín-pad tehetségmutatón, folyamatosan nő a szakmai elismertségetek, illetve az ismertségetek. Egy ilyen sikeres időszakban milyen új célokat tűztél ki magatoknak a közeljövőre? Jelenleg mi az, amit a legjobban szeretnél elérni?
Nem nagyon szoktam felsorolni magamnak az elért dolgokat, leginkább azért, mert a múltra vonatkoznak, és nem a jelenemre. Ha rájuk gondolok, inkább egy lökést kapok tőlük, hogy tovább csináljam, amit szeretek. Legjobban fejlődni és még jobb dalokat szeretnék írni, ehhez most kell dolgoznom.
Jónás Verát legközelebb duó felállásban lehet látni-hallani október 11-én a BRKLYN-ban, Facebook-esemény itt!
